Vagy valami olyasmi. Az élet ugyanis elég kemény Artemisen, a Hold első
és egyetlen városában, hacsak nem vagy gazdag turista vagy excentrikus
milliárdos. Némi ártalmatlan, de tiltott áru becsempészése nem eget verő bűn,
ugyebár? Főleg, ha különböző adósságokat kell törlesztened, mivel a hordári
munkádért kapott fizetés a lakbért is alig fedezi.
A dolgok akkor kezdenek megváltozni, amikor Jazznek páratlan
lehetősége adódik a tökéletes bűntény elkövetésére, amely akkora nyereséggel
kecsegtet, hogy képtelenség lenne visszautasítani. A lehetetlen végrehajtása
azonban még csak a kezdet: ráébred, hogy egyenesen egy összeesküvés kellős
közepébe csöppent, amelynek célja nem kevesebb, mint átvenni a hatalmat egész
Artemis fölött.
Ha pedig túl akarja élni, bele kell mennie élete legbrutálisabb
játszmájába, olyan tétekkel, amelyek már egyáltalán nincsenek az ínyére.
Ebben a könyvben
annyi minden volt rossz, hogy szét kell szednem pontokba, mik azok, amiktől
fogtam a fejem. Úgy éreztem, mintha a szerkesztő meg a kiadó is nagy ívben tett
volna arra, hogy a végeredmény mennyire nem korrekt, mert olyan amatőr dolgok
vannak benne, amin simán lehetett volna javítani.
Karakterek: Az hagyján, hogy
lövésem sincs, hogy a karakterek hogy néznek ki, az égvilágon semmit nem tudni
róluk, és nagyrészük megnyilvánulásai
simán felcserélhetőek lennének, de egyik karakter idegesítőbb, mint a másik.
Egyedül Svobodát kedveltem.
De ami még ennél is
"jobb": a főhős, Jazz. Úristen, hogy mennyire az agyamra ment az a
nőszemély. Aki egyébként NEM NŐ. Viccesnek találtam, hogy a
köszönetnyilvánításban még meg is van emberkéknek köszönve a segítség a
hitelességet illetően.
El is gondolkoztam
rajta, hogy vajon minek kellett a főszereplőnek nőnek lennie, ha Weir
semennyire sem tud női karaktert írni. Hát azért, hogy ne süthessék rá, hogy
Mark Watney 2.0 (nyugi, így is Mark Watney 2.0).
A regény elején meg
voltam róla győződve, hogy Jazz transzvesztita, mert úgy viselkedik, mint egy
férfi, úgy gondolkodik, mint egy férfi, úgy beszél, mint egy férfi (meg mint
egy alpári kocsis, erre gyanítom a fordítás is rápakolt), úgy áll a szexhez,
mint egy férfi, és bármit csinál, úgy csinálja, mint egy férfi. Szóval
képzelhetitek a megrökönyödésemet, amikor olvasom, hogy
"kislánykoromban". Ja jó. Lehet Weir szerint az elég, hogy beleírja a
regénybe, hogy kb. háromszor elsírta magát (de akkor sem az érzelmeit, csak
magát a szót, hogy zokogott), és attól a karaktere nő lesz, de nem lesz az.
Tökös nő akart
lenni, de ha egy nő tökös, attól még nem lesz férfi, csak férfias nő. Jazz
férfi lett és kész.
Minek kellettek a
szexuális vonatkozások? A KONDOM? Rettentő kínos volt. Mert nem az jött le,
hogy Jazz fiatal nő, akinek joga van szabadon élvezni a szexet, hanem egy
lotyó, aki mindennap fűvel-fával összefekszik (és ezt persze mindenki meg is
jegyzi neki, még a tulajdon apja is).
Azon is vonogattam
a szemöldököm, hogy a regény nagy részében azt kellett olvasnom, hogy Jazz
ilyen okos, Jazz olyan okos, én viszont nem láttam mást, csak egy link,
nagypofájú, antipatikus nőt.
Stílus, nézőpont: Említettem már,
hogy Jazz Mark Watney 2.0? Csak az a baj, hogy ami A marsiban működött, itt inkább roppant idegesítő volt. Watney
E/1-es narrációja azért állta meg a helyét, azért ütöttek a poénjai, mert a
helyzete lehetővé tette, kellett a túléléséhez a Marson, ahol tök egyedül volt.
Itt semmi ilyesmiről nincs szó, és
inkább kellemetlen.
A kiszólásokról nem
is beszélve. Szörnyen kizökkentőek voltak. (És azok a megjegyzések: egy
FÉRFIÉ.)
És akkor beszéljünk
a választott E/1-ről, ami minden szempontból elvérzett. A kedvencem az a rész
volt, amikor az E/1-es regény közepén kapunk egy olyan jelenetet, ahol a főhős
ott sincs. Ritka amatőr megoldás. Ja merthogy a regényt E/3-ban kellett volna
megírni? És akkor nem lett volna annyira hiteltelen az, amit most fogok felróni
írói hibaként?
Mondok egy példát.
Én magyar vagyok, ami azt jelenti, hogy a viselkedésemet, a szokásaimat, a
környezetemet NEM HASONLÍTGATOM a japánokéhoz, még akkor sem, ha már jártam ott
20 évvel ezelőtt. Gondolom, érthető MIÉRT. De ezek szerint Weirnek meg a
szerkesztőjének nem volt az, így folyamatosan kaptunk ilyen erőltetett
összehasonlításokat, hogy a Földön így, a Holdon úgy… AMATŐR.
Történet: Az eleje kegyetlen
unalmas megfűszerezve a sok technikai blablával, ami engem nem érdekelt. Olyan
fél távtól indult be, és a végére, mikor élet-halál kérdés forgott kockán,
kifejezetten jó lett, de egyszerűen nem tudta ellensúlyozni a fent említett
bénázásokat.
Összességében
lehetett volna ez egy jó könyv, ha mindenki, aki rajta dolgozott, komolyabban
vette volna, így viszont a rosszul megválasztott karakterrel és az idegesítő
stílussal sikerült kicsinálni az amúgy ígéretes alapanyagot.
Értékelés: 3/5
Borító: 5/5
Eredeti
cím: Artemis
Kiadó:
Fumax
Megjelenés
éve: 2017
Oldalszám:
318
Fordította:
Rusznyák Csaba
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése