TOP 5+1: 2015 legjobb filmjei

Komoly gondok vannak a filmgyártás területén. Ahogy elnéztem a 2016-os kínálatot, van vagy három film, amire azt tudom mondani, hogy megnézném moziban. Szánalmas. Minden remake, reboot vagy folytatás, és ezek sem tudják hozni a színvonalat.

Bármennyire is próbálkoztam, képtelen voltam összeállítani egy top 10-es listát, mert nem láttam az idei filmek közül annyi jót, amivel ki tudnám tölteni. Pedig nem állíthatom, hogy idén is tétlenkedtem filmek terén, a traktnak köszönhetően számra pontosan tudom, hogy mennyit néztem. Le merjem írni? Lemerem, és tudjátok, ebben az a vicc, hogy tavaly vagy előtte sokkal, de sokkal több lecsúszott.

Szóval a bűvös szám: 129.

Inkább bele sem merek gondolni, mennyi volt az a sokkal több. Tényleg nem. Azt sem értem, ez hogy jött össze, mert tuti nem néztem minden harmadik nap filmet.

Nyilván volt egy csomó újranézés, és persze az idei engem érdeklő megjelenések nagy része is megvolt. Kivéve azok, amik év végére kerültek moziba, és én nem mentem el rájuk (mint Az Éhezők Viadala utolsó felvonása vagy a Star Wars 7, bár mivel sosem voltam SW fan, ezért kétlem, hogy nagyban befolyásolná a listámat). Ha már itt tartunk, a Csillagok között, amit idén állt csak módomban megnézni, tuti helyett kapott volna a 2014-es lista élmezőnyében.

Tehát lássuk a listát:

6. Kingsman: A titkos szolgálat

Arra aztán nem számítottam, hogy mennyire be fog jönni ez a film, és egyúttal rá is döbbentem, mennyire hiányoznak az ilyen kaliberű akcióvígjátékok a palettáról, és régen mennyire létező fogalomnak bizonyultak. Colin Firth elvitte a hátán az egészet, és a hiánya érződött is azokban a jelenetekben, mikor nem szerepelt. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a folytatás, bár nem hiszem, hogy működhet Firth nélkül.

5. Mad Max – A harag útja

Mint minden hosszú idő után feltámasztott film remake-jét, ezt is kellő óvatossággal fogadtam. Noha az egész lényegében akciószekvenciákból áll, azok nagyszerűen vannak kivitelezve, és az egészen látszik a természetesség (kivéve az éjszakai jeleneteknél). Mindehhez pedig lehengerlő zene társul, mondanom sem kell, már rongyossá hallgattam a soundtracket.

4. Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni

A könyvvel bepróbálkoztam, de nem túlzottan jött be a stílusa. Egyelőre parkolópályára került, ugyanis a film annyira tetszett, hogy úgy döntöttem, később megpróbálkozok vele újra. A filmre a pozitív kritikák vettek rá, és abszolút megérdemli a dicséreteket. Sőt, még azt is kijelenthetem, hogy vetélytársa akadt a Csillagainkban a hibának, bár bizonyos tekintetben mégsem lehet összehasonlítani a kettőt. Először is itt nincs romantika, és végre üdítő volt egy igazi baráti kapcsolat létrejöttének végigkövetése, másrészt ez a film főként az öniróniára épít, és azt roppant szórakoztató módon teszi. Még ki kell emelnem az operatőri munkát, az egyedik kameraállások rendhagyó vizuális élménnyé teszik az önmagában is nagyszerű történetet.

3. Mentőexpedíció

Gyönyörű képi világ, űrben játszódó sci-fi és egy remek könyvalapanyag – minden adott volt egy remek filmhez, amit Ridley Scott meg is valósított. Bár a túlságos könyvhűség számomra rontott az élvezhetőségén, de másodszorra, mikor már megkopnak az emlékeim, biztosan eltűnnek az ellenérzéseim.

2. Mission: Impossible – Titkos nemzet

Tudjátok, mi a vicces? Hogy én ennek a mozisorozatnak az első három részét egyáltalán nem szeretem. De aztán a negyedik részre valami megváltozott, és az ott lefektetett szemléletváltást hozta magával a folytatás, ami egy korrekt, izgalmas akciófilm, ami manapság nagyon hiányzik a műsorkínálatból. Ha továbbra is ilyen részek érkeznek, tőlem sose érjen véget, csak kár, hogy Tom Cruise közben megöregszik.

1. Agymenők

A lista tetején mi más álljon, mint egy animációs mese, de ó, ez annyival több annál! Fantasztikus ötlet, aprólékos, lenyűgöző kivitelezés, csak ámuldoztam, hogy tud valaki ilyet kitalálni, és ilyen körültekintéssel megvalósítani. Az utóbbi évek legjobb animációs filmje az Agymenők.

Sajnos ez az év hordozott magával ígéreteket, amik nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, sőt.

Legnagyobb csalódás:

Jurassic World: Életem felét azzal töltöttem, hogy erre a folytatásra vártam. Emlékszem, még 2001-ben a 3. résznél csápoltam a moziban. Aztán évek teltek el, újra és újra felröppentek a hírek egy esetleges folytatásról, aztán sok idő múlva lett egy fix 2014-es dátum, amit végül idénre toltak. Elmentem megnézni a filmet, és döbbenten bámultam a vásznat, és nem akartam hinni a szememnek. És nem jó értelemben. Egy csomóan imádják a JW-t, de akik igazi JP rajongók, mint én, azok nem értem, hogy állhatnak be a sorba. Mert ez nem folytatás volt, hanem az eredeti film modern, 21. századi, kütyükkel meg CGI-vel telecseszett interpretációja. Az első két rész sztoriját összegyúrták, és jelenetről jelenetre (alkalmanként snittről snittre) lemásolták az egészet. Ez miért új film, csak én nem értem? (Ahogy hallom az új Star Wars filmmel is ugyanez a probléma). És akkor azokról a baromságokról ne is beszéljünk, hogy kiengedik a dinót, meg a vége, az egy vicc, de amin a hajamat téptem, hogy a csudálatos frizurájú nőcike magas sarkúban végigfutkossa a filmet. Másodszorra is csak felidegesített az egész.

Bosszúállók: Ultron kora: Az első részt ötször láttam, és a mai napig remekül szórakozom rajta, még az egyszerű poénokon is nevetek. Erre is annyira rákészültem, hogy újranéztem előtte az összes Marvel filmet, de hogy minek? Borzasztó volt az egész. Nulla humor, a CGI szörnyű, az egész agyonvagdosva, és annyira felpörgették az akciókat, hogy nem győztem a fejemet kapkodni, mintha tekertem volna. Amennyire jól indult anno a Marvel-univerzum, annyira csökken a színvonal, egyelőre Amerika Kapitány az egyetlen, aki még nem okozott csalódást. (Az idei szólóhős film, A Hangya konkrétan sikeresen megcélozta az óvodás szintet.)

Terminator Genysis: Na ez még úgy, ahogy nézhető is volt, de amúgy itt is játszik az elemek átvétele a régi filmből. De ami kicsapta a biztosítékot, az új elgondolás. Ezt tényleg nagy poénnak gondolta valaki? Az, hogy végül is az egész Terminátor-univerzumot gyalázták meg, kit érdekel.

Tomorrowland: Ezt nagyon vártam, bár nem tudtam túl sokat róla, de amit igen, az alapján elkönyveltem, hogy ez biza szuper lesz. Hát nem, nem volt az, csak az alapötlet.

Legrosszabb film:

Törésvonal: Ettől nem vártam sokat, katasztrófafilm, elrontani nem lehet, de sajnos mégis. Dögunalom (ez nem paradoxon?), és akkora orbitális baromságok voltak benne, hogy az már nekem is fájt. Kb. olyan A vihar magja magasságokban szárnyalt. Tehát elég alacsonyan.

Fantasztikus négyes: Ilyen, amikor a kreatív nézetkülönbségek a filmen csapódnak le. Van egy Előtte, kb. az első háromnegyedóra, mikor látszik, hogy ez egy film akar lenni, ami tart valamerre (és nem is volt rossz), és van az Utána, mikor valaki belekontárkodott, és végül sikerült produkálni egy katyvaszt, ahol a jelenetek összefüggéstelenek, a néző nem érti, mit miért csinálnak a szereplők, és a főgonosz motivációja egy vicc. Komolyan, én még ilyet szerintem nem is láttam.

Jupiter felemelkedése: Ugh, ez nem sok szót érdemel. Izgalmas sci-finek tűnt, de valami borzadály volt az egész, a szerelmi szál igazi wtf momentum, az egész történet meg meh. És még Tatum is hülyén nézett ki.