Alapvetően anime rajongónak tartom magam annak
ellenére, hogy – legalábbis mostanáig –, nem láttam túl sokat, a „klasszikusok”
voltak meg, mint Fullmetal Alchemist,
Death Note stb.
Talán
két-három éve volt egy időszakom, mikor rám jött az anime nézhetnék, és ekkor
szinte mindent megnéztem, ami érdekelt, és tetszett a rajzolása, és
természetesen fellelhető volt magyar szinkronnal. Merthogy van egy aprócska
bökkenő: a füleim kettéállnak a japán karattyolástól, így az originál verzió ki
van csukva, és ezáltal a lehetőségeim is limitálódnak.
Adta magát a
dolog, hogy nézzem angolul. Csakhogy az nem úgy működik, mint az amerikai
sorozatoknál, ha van is felirat, az nem egyezik a szinkronnal, tehát nehezedik
a megértés, hiszen egyszerre kétfelé kell koncentrálni, és kisilabizálni
valamit, ami valljuk be, mégsem olyan, mint amikor magyar szöveget olvasunk,
amit 100%-ig értünk. Az angol (meg mindenféle nyelv) hallásom meg pocsék. De
azért próbálkoztam, aztán nem volt időm rá.
Most nyáron
viszont (sokadszorra) elhatároztam, hogy újra kéne nézni a Death Note-ot, ami lehengerlő élmény volt 7-8 évvel ezelőtt. Persze
az újranézés megint elmaradt, de megadta a kellő löketet, hogy ismét belevágjak
az angolul nézek animét projektembe. Azóta, mint kiderült, rengeteget javult a
hallásom, úgyhogy elhárult minden akadály.
Akadtak
jobbak és rosszabbak, és eleinte azokat is végignéztem, amikkel nem igazán
tudtam kibékülni. Nagyon szeretem nézegetni ezt a rajzolási stílust (már persze
azt, amelyik tetszik, elég finnyás vagyok), de egy idő után rákényszerítettem
magam, hogy ne vesztegessem az időm, ha nem párosul élvezhető történettel is. Lásd
Code Geass. Mindenki ódákat zeng
róla, egyenesen a Death Note-hoz
hasonlítják, de akkor sem csúszott. Mondjuk azóta rájöttem, hogy nekem a mecha
animék nem fekszenek, így már nem is erőltetem. Igyekeztem rövid szériákat
választani (12-13 részeseket), így elég változatos volt a paletta, bár
becsúszott néhány több mint 20 részes is.
Lássuk,
melyik volt a legjobb 5 anime az évben, amit láttam:
5. Another
Ha
legközelebb azt hallgatom, miért nézek gyerekmeséket (mintha az bűn lenne, pff),
majd berakom az Anothert, ami egy
brutálisan nyomasztó hangulatú horrorféleség. Nagyon élveztem az atmoszférát.
Az emberek hullottak benne, mint a legyek, és mindez naturalista stílusban
tálalva. Kerestem valami egészen hasonlót, de pont ilyet sajnos azóta sem
találtam.
4. Kamisama Kiss
Ez egy
nagyon jópofa és vicces anime, amit konkrétan vigyorogva néztem végig. Mondjuk
kellett egy kis idő, míg kibékültem a fennhéjázó, feminin kinézetű férfi
főszereplővel, és ez már csak azért is problémát okozott, mert elég nagy
szerepet játszik a romantika. Ami egyébként hihetetlen aranyos, és annyira
nézném tovább, de a második évad még mindig nincs sehol. A Kamisama Kiss tipikusan az az anime, ami kikapcsol és szórakoztat
és jókedvet csinál 20 percekre.
3. Love, Chunibyo & Other Delusions
Ez az anime
elsősorban azzal fogott meg, hogy a főszereplője állandóan képzelődik, és a
képzelgéseit valósnak is véli. (Milyen jó is lenne ilyennek lenni! Mindjárt nem
lenne ennyire dögunalmas a valóság.) Eleinte bugyutácska a történet, kissé
idegesítő is, de olyan szép barátság bontakozik ki a két főszereplő között, ami
végül szerelembe hajlik, hogy azt egyszerűen öröm volt nézni. Mint ahogy a
történet gyönyörű ívét is, ahogy az egész vígjáték drámába fordul, és még a
szomorúkönny is kicsordul az ember szeméből.
2. Darker than Black
Ez az anime
tipikus durr, bele kezdéssel indít. A különlegessége, hogy olyan, mint egy
krimisorozat, epizodikus felépítéssel – két 20 perces rész ad ki egy epizódot
–, és átívelő szállal, ami a háttérben fokozatosan építkezik, és úgy kattannak
helyükre a dolgok. Nagyon szerettem a titokzatos főhőst, a kétoldalú Hei-t,
hogy nem lehetett róla eldönteni, hogy jó-e vagy rossz. A második évad, a Gemini of the Meteor sajnos nem tudta
megütni az első évad szintjét. Érdemes elvonatkoztatni tőle, mert teljesen
másról szól, új főszereplővel, Hei karakterét pedig teljesen kicserélték, és
elveszítette mindazt, amiért szerettem. Ám ha nem DTB 2. évadként nézem, akkor
valójában jó volt.
Nem mellesleg
az openingje nagyon szuper:
1. Noragami
Az abszolút
kedvencem. Minden megtalálható benne, mi szem-szájnak ingere: humor, dráma,
akció és szerethető, többdimenziós
karakterek. Mindegyik karakter nagy jellemfejlődésen megy keresztül a részek
folyamán, Yukine züllése és magára találása szívbemarkoló, Yato imádnivaló
lököttsége mögött komoly múlt rejtőzik, és persze ott van még a trió utolsó
tagja, az aranyos Hiyori, aki összefogja az egész csapatot. Minden percét
imádtam.
Nem
mellesleg ennek az openingje is fülbemászó:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése