Sarah Dessen: Álom két keréken

Sarah Dessen összes magyarul megjelent könyvét olvastam és szerettem. Úgy dolgoz fel önismereti témákat, hogy elhiszem, hogy én is a karaktereihez hasonlóan tudom megoldani az életben felmerülő problémákat. Ugyanezt az élményt vártam el az Álom két kerékentől is.

Auden képtelen aludni. Akkor alakult ki ez nála, mikor a szülei egyre többet veszekedtek, és bár azóta elváltak, ez a szokása megmaradt. Úgy dönt, egy kis levegőváltozásra van szüksége, így a nyarat az apjánál tölti, akinek új felesége és gyereke van. De az elképzelt nyaralás nem úgy alakul, ahogy várja; az apja csak a könyvével törődik, a baba állandóan sír, és a mostohaanyja megkéri, hogy dolgozzon neki. Ám egy jó dolog is történik vele: megismerkedik Eli-jal, akivel éjszakánként küldetéseket teljesítenek, hogy bepótolják azokat az élményeket, amik az eddig kissé antiszociális Auden életéből kimaradtak.

El nem tudom mondani, mennyire bosszantott ez a könyv. Végig viszketett a tenyerem, és azon tűnődtem, hogy vajon mi ütött Dessenbe, hogy komolyan gondolta ezt. De az idegesítő elemektől eltekintve összességében is úgy éreztem, messze alulmúlta az eddig általam olvasott könyveit. Nézzük pontokba szedve, mitől akartam falnak menni.

Auden

Nem tudtam mit kezdeni ezzel a lánnyal. Én azt hittem, inszomniás, és ez szuperül hangzott. Felvetődtek bennem a kérdések: hogyan boldogul másnap fáradtan? Milyen módszerekkel próbál véget vetni neki? De mint kiderült, Auden nem inszomniás. Csak nem alszik, és kész, ő sem tudja, miért, és persze, hogy fennmaradjon, vedeli ezerrel a kávét az éjszaka közepén. Normális az ilyen? Nem. Ja tudom, kellett a nem létező cselekmény szempontjából, hogy éjjel császkálhasson Eli-jal. Természetesen Auden az éjszaka ébren töltött órákat bepótolandó egész nap alszik, délután 5-kor kel meg ilyenek. És ez MINDENKI SZERINT NORMÁLIS. Senkit nem zavar. Sem a szüleit, sem a mostohaanyját. Én páros lábbal rúgnám ki az ágyból, ha MINDEN NAPOT átalszik. És értitek, nekem mint olvasónak sajnálom kéne. Úristen, de sajnálom. Ha meg már a logikánál tartunk, sosem derül ki, hogy ezt mégis suli időben hogy kivitelezi. Azon sem problémázik senki, hogy a 18 éves lány (meg ugye fiatalabb korában is) ÉJJEL TÖK EGYEDÜL MÁSZKÁL AZ UTCÁN.

Aztán ott a könyv eleje, ami kicsapta a biztosítékot. Auden ugyebár szociálisan teljesen visszamaradott, pasija se volt soha, igazi barátai nincsenek, de megérkezése után hagyja, hogy egy srác, akivel két szót váltott, megkettyintse a dűne mögött. Utána meg annyira érdekli a dolog, hogy egyszer arra gondol, hogy ezt tán nem kellett volna (ráadásul eléggé úgy jött le, hogy szűz volt). Ez az egész totálisan inkonzisztens, semmit nem tett hozzá a történethez, de kit érdekel.

Auden szülei

Értem, hogy be kellett mutatni, mennyire önző és borzasztó szülei vannak Audennek, de ez már túl sok volt. Sok alatt azt értem, hogy az arcomat kapartam, ahányszor az apja vagy az anyja megszólalt. Talán csak azért az apját utáltam jobban, mert többet szerepelt. Van egy határ, amit nem kéne túllépni.

Pazarlás

Tudom, hogy Amerikában teljesen máshogy élnek, általában átsiklom ezen a dolgon, de ezt a könyvet végighüledeztem. Auden annyira unatkozik (ez a könyv vajon olyan dimenzióban játszódik, ahol nem létezik tévé meg internet?), hogy minden nap három-négy órákat kocsikázik. Persze ez sem zavar senkit. (Ja bocs, egyszer Auden megjegyzi, hogy parkol, mert nem akarja pazarolni a benzint.) Minden nap kávét meg pitét vesz a boltban, otthon meg minden éjjel kajáldába járt tanulni. És még kajacsata is van, hurrá!

Műkonfliktus

70%-nál következett be egy törés a könyvben, amikor megjelent egy addig csak említett karakter, és Auden érthetetlen módon csinált egy rükvercet. Az egész mintha csak azért kellett volna bele, hogy hosszabb lehessen a könyv, más értelmét nem látom.

A biciklis analógia

Addig rendben, hogy bringabolt van a környéken, de Auden már azelőtt bicikliket említ, mielőtt egyáltalán elmenne nyaralni. Aztán kissé sok lett nekem a nem számít, hogy leesel a bicikliről, amíg visszaszállsz motivációs szöveg, plusz az, hogy Auden megtanul biciklizni, és akkor ettől mindjárt másként látja a világot.

A cselekmény minimális, de a legnagyobb baj, hogy a karakterek nem képesek a hátukon elvinni a könyvet. Audennel nem tudtam mit kezdeni, a lányok teljesen egyformák voltak, Eli pedig semmilyen, üres, lélektelen. Közte és Auden között nulla kémia, a szerelmi szálat csak nyugtáztam, hogy van. A vége illeszkedik az egész könyvhöz, nincs extázis, csak egy összefoglalós levezetés marad, és az elvesztegetett idő tudata.

Persze megvolt a szokásos tanmese arról, hogy nem kell az embereket beskatulyázni egy kategóriába, de ez kissé ellentmondásos, ha olyan főszereplőnk van, mint Auden.

Ha Sarah Dessent akartok olvasni, ehelyett inkább a Figyelj rám!-ot ajánlom, ez sajnos nálam közepesnél többre nem futja.

Értékelés: 3/5

Borító: 4/5

Eredeti cím:  Along for the Ride

Kiadó: Könyvmolyképző

Megjelenés éve: 2014

Oldalszám: 390

Fordította: Benedek Dorottya