Valaki tiltson már le a Goodreadsről! Mindig megfogadom, hogy nem nézegetem a nekem szóló ajánlásokat, sem az új megjelenéseket, sem a listákat, de rosszabb vagyok, mint egy alkoholista, esküszöm. És az olyanoknak, mint én, még elvonó sincs!
Még ilyen kacifántos sztorit sem hallottatok szerintem, mint a közös történetünk ezzel a könyvvel. Szóval az úgy volt, hogy a nyavalyás Goodreadsen kattintgattam ide-oda, aztán valahogy rábukkantam Jessica Sorensen The Coincidence of Callie and Kayden c. könyvére, ami nagyon jó értékeléseket kapott. Hát jól van, gondoltam, akkor várólistára tesszük. Pedig semmi extra nincs a fülszövegben, ami rávett volna arra, hogy olvasni akarjam, szóval az értelem meg én nem egy lapon említendő fogalom. Főleg, hogy utánanéztem milyen más könyveket írt még az írónő, és erre kiszúrtam ezt a sorozatát, amiben szintén semmi hű, de érdekes nincs, erre elkezdtem olvasni! Ki érti ezt? Mostantól ünnepélyesen megfogadom, hogy fél évig a Goodreads felé sem nézek. (Hiszi a piszi.)
Ella valaha egy nagyszájú, szélsőséges megnyilvánulású, öntörvényű lány volt. Ám az anyja öngyilkossága után önmagát hibáztatja, és attól retteg, hogy olyanná válik, mint az anyja volt, ezért egyetemre menekül. Drasztikusan megváltoztatja a külsejét és a viselkedését, mindenkivel szemben távolságtartóan viselkedik, még a kollégiumi szobatársa sem ismeri a valódi énjét. Ella egy szó nélkül hagyta ott legjobb barátját, Michát, aki már több volt, mint csupán barát, mert a kapcsolatukban kezdtek elmosódni a határok. Nyolc hónap múlva Ella visszatér és a kérdés, hogy képes-e megbirkózni azzal, ami elől elhúzta a csíkot.
Sokat gondolkoztam azon, hogy hány pontosra értékeljem (az első felében megvolt az négy is), végül a három mellett döntöttem, mert nem akartam lehúzni sem.Tulajdonképpen nem nyújtott sem többet, sem kevesebbet, mint vártam, egy átlagos történet, tele klisékkel, amiket a szerző nem alkalmaz jól, sőt, a vége felé egyre jobban halmozódnak és idegesítettek. Mindettől függetlenül azonban kellemes kikapcsolódást nyújtott, mert titkon reménytelenül romantikus lélek vagyok, és imádok arról olvasni, ahogy két ember összejön, és ez ugyebár váltott szemszögből, E/1-ben általában telitalálat. Még a szöveg letisztult mivolta és a leírások hiánya sem zavart különösebben, pedig észrevettem ám a sas szememmel, és nagyon háklis vagyok az ilyesmire. Szerintem ha magyarul olvastam volna, akkor a végére sem érek. Az érzelemábrázolás is lehetett volna több, jobb, érzelgősebb, de akkor az már nem ilyen könnyű limonádé lett volna, és ez nem lett többnek szánva. Arra jó, hogy az ember kicsit ilyen átszellemült állapotba kerüljön, és izgulhasson, hogy ezek végre mikor jönnek össze, addig meg futó érintésekkel és hasonlókkal birizgálják a fantáziáját.
Kicsit hasonlított a Pushing The Limitsre, itt is mindkét főhős múltjában akad valami, ami kihatással van a jelenlegi életükre, de elég langyosan sikerült ezt a dolgot tálalni. Micha részéről különösen erőltetettnek éreztem, és olyan hangsúlyos nem is volt, inkább csak kellett dísznek. Ella az, aki teljesen elcseszett, megvannak a maga démonai, amiken nem tud felülkerekedni, és ezért eltaszít magától mindenkit. Én megértem azt, hogy nehéz dolgokon ment keresztül, de ez nem magyarázta meg a Michával szemben folytatott viselkedését. Alapból örülnie kellett volna, hogy ott van neki valaki, aki bármit, ismétlem bármit megtenne érte (sokan nem ilyen szerencsések), és ő ahelyett, hogy ezt a maga javára fordítaná, inkább folyamatosan ellöki magától, ezzel folyamatosan problémát generálva. Nem pont az lenne a lényeg, hogy elvonja valami a figyelmét, és jól érezze magát? De lehet, hogy ez csak olyan dolog, amit beszűkült látásmódom miatt nem tudok felfogni, sosem értettem, hogy miért mondják emberek, hogy félnek elveszíteni azt, akit szeretnek, és végül emiatt veszítik el őket végleg. És ha egyszer véget is ér, nem érik meg közben az addig gyűjtögetett emlékek? Nem éri meg a pillanatnak élni?
Ez a baj a szerelmi szállal, hogy bonyolult, ami egyszerű. Ella szerelmes Michába, Micha szerelmes Ellába, ennyi. 1+1=2. De Ella nem hiszi el, hogy Micha iránta való érzései ilyen komolyak. Vagyis talán nem az a gondja, hogy nem hiszi el, hanem nem akarja elhinni vagy nem tudom. Törtem ezen a fejen, de nem igazán jöttem rá az okra, Ellának szimplán nincs ki a négy kereke. Szóval ott van a legjobb barátja, akiről teljesen nyilvánvalóan süt, hogy szerelmes belé, el is mondja neki állandóan, ki is fejezi a megnyilvánulásaival, akkor nem tudom, még mi kell neki, írja a homlokára? Mármint, ha a legjobb barátja minden lehetséges egyezményes jellel tudomására hozza, hogy ELLA, SZERETLEK, akkor ne már, hogy ő ezt viccnek fogja fel. A legjobb barátja nem egy random pasi, egy ismerős, aki azért mond ilyeneket, mert ágyba akarja dugni. A legjobb barátja, könyörgöm, ha az ő szájából hangzik el, az vajon nem a színtiszta igazság? Ella nyilvánvalóan nem lett a szívem csücske, viszont Michát nagyon kedveltem. (Amúgy mostanában ezekre a tetkós, piercinges rosszfiúkra buknak a nők, hogy minden második könyvben ilyen a főszereplő? Hát ez fura.)
Az a rémesen nehéz és rettenetes titok, amire néha-néha utalgatnak, nagyon súlytalan, el is veszik a történetben, aztán egyszer csak véletlenül felbukkan. Mármint hirtelen csak úgy megtörik a cselekmény, és kapunk egy fejezetet, ami a múltban játszódik. A kiesett emlékre, ami a hidas incidens után történt, és a telefonüzenetre is nagyobb durranást vártam, ahhoz képest, hogy milyen erőteljesen odázza el a szerző mindkettőt. De mint mondtam, az egész könyv olyan kis átlagos, annyi, hogy kellemes kémia van a főszereplők között.
Természetesen ez is sorozat, de én úgy döntöttem, nem folytatom, kerek, egész, lezárt ez a könyv, a képzeletemben tovább élnek boldogan, míg meg nem halnak. Meg kell említenem Ella barátnőjét, Lilát és Micha haverját, Ethant, akik a háttérben funkcionáltak mellékszereplőként, sok vizet nem zavartak, de köztük is elindult valami, ami majd kibontakozhat a sorozat egyik kötetében. Ez sem hoz lázba igazán, viszont az írónő másik sorozatára, amit eredetileg kinéztem magamnak, nagyon kíváncsi vagyok.
Értékelés: 3/5
Borító: 3/5
Sorozat: The Secret #1
Megjelenés éve: 2012
Oldalszám: 313
Mozifilm készül a Reminders of Him – Emlékek róla c. Colleen Hoover
könyvből is!
-
Most jött a bejelentés, hogy az Universal stúdió mozifilmet készít a
Reminders of Him – Emlékek róla c. Colleen Hoover könyvből, aminek a
premier dátumát i...
2 napja
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése