Ily ártatlan lélek volnék én, aki egyszerűen nem tudja felfogni ép ésszel, hogy milyen teremtmények az emberek. Hogy mit tettek a múltban. Vagy mit tesznek most. Akár a leghétköznapibb tetteikben megnyilvánul a gonoszságuk. Pedig mind egyformák vagyunk, és mégis ott ártunk a másiknak, ahol csak tudunk, és saját önös érdekeink vezérelnek, időnként egészen felfoghatatlan. Csak azt tudom kérdezni, hogy MIÉRT? Miért és hogyan voltak képesek erre? Miért, és hogyan képesek erre most is? De ismételgethetem újra és újra, akkor sem lesznek válaszok, soha. Pusztán ilyen az emberi természet. Hogy visszakanyarodjak a lényegre, végül is csak azért olvastam el az Árnyalatnyi reményt, mert szembejött velem a könyvtárban. És ha egy szépséges könyvet találok a kezemben (nem is értem hogyan, valahogy odakeveredett a könyvtári polcról), akkor nem tudom otthagyni. Persze fel kellett magam készíteni lelkiekben. A történetről annyit, hogy Linát, az édesanyját és az öccsét az éjszaka közepén elhurcolják az otthonukból, és egy vagonba zárják őket sok más emberrel összezsúfolva, hogy elszállítsák őket egy munkatáborba. Gondolom, nagyon nem kell részletezni, hogy mi történik ezután.
Azt hiszem, az volt a szerencsém, hogy sokkal kevésbé volt nyomasztó a könyv, mint vártam. Emlékszem, amikor Orwelltől az 1984-et olvastam, úgy terpeszkedett a gombóc a torkomba, mintha valaki a nyakamat szorongatná, és nem kapnék levegőt, olyan nyomasztó súllyal nehezedtek rám az olvasottak. Mindez társítva azzal, hogy valós eseményeken alapul, és nem csak fikció, elképzelt világ, a legrosszabb elképzeléseket hozta ki belőlem. Persze Orwell könyve teljesen más kategória, vétek lenne egy kalap alá venni a kettőt, de YA könyvnek is sikerült már kikészítenie. És ismétlem, ez igazából megtörtént! Tehát ebben a tekintetben pozitívan csalódtam, mert bár a történtek rátelepednek az ember mellkasára, és összetörik olvasás közben a szíve, mégsem lettem tőle olyan depressziós, mint amire számítottam. Mondjuk ez talán nem is csoda, hiszen ez egy ifjúsági könyv, így a szerző valószínűleg nem is akartam a témát olyan vehemensen tálalni, csak épp annyira, hogy ennek a korosztálynak megfelelő legyen, és hasson rájuk, nyilván mélyebben, mint egy felnőtt olvasóra.
Szerintem azért nem éreztem a vállamon a mázsás súlyt, mert kicsit olyan leírásszerűek voltak a borzalmak. Lina mindig elmondta, hogy ki halt meg, meg hogyan, részletesen körülírta a látottakat, de hiányzott a rettegése, hogy bármikor meghalhatnak, hogy mi lesz. Lina egy erős női karakter, de a gyerekessége és az ebből adódó naivitás érződik a lapokon, mintha nem fogná fel a helyzet súlyosságát, annak ellenére, hogy átlátja a dolgokat, bármily ellentétesen hangzik mindez. Vagy csak a reménybe való kapaszkodás, ami miatt elmaradt ez az egész nyomasztó jelleg, mert Linának egy percig nem fordult meg a fejében, hogy meghalnak. Ezt megfelelően egészítették ki a flashback jelenetek, amelyek kellően megadták a kontrasztot, hogy milyen volt az az időszak, mikor még minden rendben ment, ugyanakkor segített megérteni, hogy Lináéknak miért kell elszenvedniük azt, amit. Lena öccse is egy küzdőszellem, úgyhogy tényleg lehet abban valami, amit az előbb írtam, a sziklaszilárd elhatározásuk, hogy túléljék, hogy belekapaszkodnak a legkisebb reménysugárba is, tükröződik a lapokon, és hiába van ott az a sok borzalom, mi is hiszünk benne, hogy sikerülni fog.
Azért romantika is akad, bár nem túl sok, én viszont még így is feleslegesnek éreztem. Bár Lina is megkérdezi magától, hogy normális körülmények között egymásra találtak volna, szóval ez nem is a gyengéd érzelmekről szól, hanem a támaszról, egymás megsegítéséről, a túlélésről közösen, mert ebben a nehéz helyzetben is kell valaki, akinek a szeretet osztogathatják. Szerény véleményem szerint ezt erős barátsággal is megoldhatták volna, mint ahogy sikerült kovácsolni egy összetartó közösséget, akik együtt ünnepelték a karácsonyt meg Lina szülinapját is.
Tulajdonképpen ugyanoda tudok kilyukadni, ahova belevágtam, megemészthetetlen, hogy ez valaha valóság volt, és túlélni ezt a kegyetlenséget sok éven át, maga a csoda. Ehhez tényleg rendkívüli akaraterő és személyiség kell, máshogy nem lehet.
Értékelés: 5/5
Borító: 5/5
Eredeti cím: Between Shades of Gray
Kiadó: Maxim
Megjelenés éve: 2012
Oldalszám: 351
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése