2015-ös őszi leltár

Úristen, mennyire nem tudok már bevezetőt írni, szóval nem írok.

Az ősz úgy telt, hogy rengeteget olvastam magamhoz képest, mert most erre volt szükségem. Főleg az utolsó hónapban, novemberben.

Az első szeptemberi olvasmányom Andy Weirtől A marsi volt, amiről sokáig azt hittem én hülye, hogy hardcore scifi, aztán kiderült, hogy rileeys scifi, szóval kérdés sem volt, hogy imádtam. Van egy ilyen beteges vonzalmam az űrben játszódó katasztrófafilmekhez, így fordulhat elő, hogy kb. az összeset imádom. És ezzel a könyvvel is így voltam természetesen. Főleg, hogy humoros, és nagyon üdítő volt végre egy ilyen. Moziba is eljutottam, és bevallom, nem voltam maradéktalanul elégedett az adaptációval. Bár tetszett a film, de az, hogy egy az egyben ugyanolyan volt (a végét leszámítva), mint a könyv, amit alig előtte olvastam, kissé levont az élvezeti értékéből, plusz nekem Watney jelleme és humora abszolút nem jött át.

Ezután egy könnyed limonádé könyvre vágytam, és erre Jennifer E. Smith Milyen is a boldogság? könyvét választottam. Az hagyján, hogy annyi köze volt a valósághoz, mint nekem az atomfizikához, de inkább unalmas volt, mint aranyos.

Egyszer megfogadtam, hogy Agatha Christie-től nem olvasok sosem, mert nem szeretem a krimit. De az unokahúgomnak a Tíz kicsi néger kötelező a suliban, így hát gondoltam beszállok, úgyis híres regény meg minden, plusz nem árt, ha néha kalandozom a műfajok között. Szerintem ma már abszolút nem állja meg a helyét a könyv, de abban a korban tényleg ütős lehetett. Eléggé élveztem, csak az irodalmi hiányosságai zavartak kissé: faék egyszerűségű szöveg és egy kaptafa karakterek.

Folytattam Lauren DeStefano sorozatát. A Fevert már elkezdtem nyáron, de annyira depresszív volt, hogy félre kellett tennem. Pár héttel később viszont sikerült végigolvasnom, és noha elég nyomorultul éreztem magam közben, nagyon tetszett. Valamikor be is kéne fejezni a sorozatot.

Matthew Quick Bocsáss meg, Leonard Peacock könyve instant kedvenc lett, mert tulajdonképpen rólam szól, és elég durva volt átélni Leonarddal ezeket a dolgokat.

Rick Yanceytől Az ötödik hullám megint jó pofára esés volt. Ufós, földmegszállós sci-fi, ez a másik betegesen kedvenc témám. De úgy jártam vele, mint a Falling Skies-szal, kínszenvedés volt az egész. Jobb szót nem tudok rá mondani, mint hogy gagyi, úgy, ahogy van. Túlírt, a cselekmény unalmas, kiszámítható, és a főszereplő viselkedése totál inkonzisztens, átmegy idiótába, miután találkozik a csokiszagú, puhakezű csávóval, és az instalove a kiszúrom a szemem kategória. Ráadásul valami egészen hihetetlen, hogy férfi írta a könyvet.

Az októbert Mary E. Pearson Az imádott Jenna Foxával nyitottam. Tartottam tőle a Kiss of Deception után, de félelmeim nem találtak meghallgattatásra, mert egy nagyon jó filozofálgatós könyvet kaptam az emberi létről.

E. Lockharttól A hazudósok egy nagyon stílusosan megírt olvasmány, aminél elsősorban nem az előrelátott történet, hanem az írásmód nyűgözött le.

Ezután végre megjött a kedvem a Ready Player One-hoz, amit valami elképesztő módon imádtam, sosem gondoltam volna, hogy ennyire megtalál. Ez minden kocka Bibliája. Pont. Igen, az enyém is, pedig nem is játszom számítógépes játékokkal, de az egyéb aspektusai a történetnek érintenek. Hihetetlen nosztalgiahullámmal árasztott el. Tartottam is közben egy nagy szünetet, mert annyira megjött a kedvem a 80-as évekhez, hogy le is nyomtam pár filmet.

Belém csapott a villám: olvassunk F1-es témájú fikciót! Fogalmam sincs, korábban miért nem jutott eszembe, hogy keressek, de ami késik, nem múlik. Szóval rávetettem magam a témára, de mondanom sem kell, csak „szexi” női ponyvát találtam, semmi komolyat. Még ez sem lett volna gond, ha humoros chick-lit, mint Dorililien fanficje, de az első próbálkozásom félrenyúlás volt. Samantha Tole Revvedjének egy korrekt könyvhöz sincs köze, nem hogy a Forma-1 világához. Az arcomat kapartam közben.

Úgy döntöttem, folytatom Holly Black Átokvetők sorozatát, így átrágtam magam A vörös kesztyűn és a Fekete szíven. Cassel karaktere nagyon élvezhetővé tette számomra a szériát, és összességében pozitív élménynek könyvelem el annak ellenére, hogy az elég puskapormentes lezárással nem teljesen vagyok kibékülve.

Ezután is folytatás következett, az Amie Kaufman – Meagan Spooner szerzőpárostól a This Shattered World, aminek a világát továbbra is szeretem, és a sztori sem volt rossz.

Novemberben rábukkantam Hannah Moskowitzra, akinek a munkássága felkeltette a figyelmem. Először a Teeth-hez volt szerencsém, ami annyira különleges, metaforikus könyv, amihez hasonlót még sosem olvastam, és nagyon-nagyon tetszett. Majd a debütáló könyve, a Break következett, aminek az alapötlete nagyon ütős volt, a kivitelezésen viszont erősen érződött, hogy kezdőkönyvesé.

Igyekeztem elszakadni kissé a megszokott műfajoktól, főleg a YA irodalomtól, amit bármennyire is szeretek, néha eléggé unok, így került sor egy felnőtt urban fantasyre, ami elég népszerű a goodreadsen. A Boundary Crossed Melissa F. Olsontól nem volt nagy szám, de felüdítő volt a sok YA után.

Stephanie Kuehn Charm & Strange című könyve hasonlít a Teeth-hez, és ebből kifolyólag ez is nagyon-nagyon tetszett.

Richelle Mead új regénnyel jelentkezett, a Soundless-szel, aminek nagyon izgalmasan hangzott a fülszövege, ráadásul standalone-ként jött ki, így azonnal ugrottam is rá, mikor megjelent. Voltak hibái, és bár a karakterek nem voltak meadesek, de a pörgő sztori mindenképp. Jó hamar átszaladtam rajta, és élveztem.

Az utóbbi időben nagy igényem volt a komolyabb hangvételű contemporary YA-ra, így esett a választásom Neal Schusterman Challenger Deep című regényére, ami egy mentális betegséget mutat be, és az abból való felgyógyulást. Az író stílusával nem mindig sikerült kibékülnöm, de maga a megvalósítás nagyon tetszetősnek bizonyult.

Gondoltam, hogy adok egy esélyt Jojo Moyes After You-jának, amitől nem vártam túl sokat, hiszen a tökéletes könyveket elég nehezen lehet folytatni. Rendesen el is hasalt, a könyv végére erősen kételkedtem, hogy ugyanaz a személy írta-e a két történetet. Olyan durván szappanos volt, hogy csak pislogtam.

Kathyn Crofttól a The Girl With No Past egy thriller akart lenni, csak feszültséget nem sikerült okoznia, és nem igazán tudtam lenyelni, hogy az E/1-es főhős szándékos infóvisszatartása akarja jelenteni a rejtélyt.

Mondtam már, hogy Courtney Summerst mennyire szeretem? Költői kérdés. Ezúttal a debütáló regényét, a Cracked Up to Be-t vettem górcső alá, és átment a rostán. Nyilván nem érte el a későbbi regényeinek szintjeit, de elsőnek remek volt.

Hannah Moskowitztól a harmadik könyvem az Invincible Summer volt, ami eléggé furcsa olvasmány, ugyanis bár sosincs kimondva, és nem is erről szól, de végig úgy éreztem, hogy a két fiútestvér szerelmes egymásba.

Ilona Andrews Kate Daniels sorozatáról már annyi jót hallottam, hogy gondoltam, épp itt az ideje, hogy belekezdjek, mert már tényleg nagyon szükségem van egy ütős felnőtt urban fantasyre. A Magic Bites kemény diónak bizonyult, mert az első fele nagyon nehezen csúszott, de a második felét már imádtam, úgyhogy a decembert már ezzel a sorozattal kezdtem.

Elhatároztam, hogy nem fogok vesződni azokkal a könyvekkel, amik nem tudnak berántani, és ennek megfelelően többet is elkezdtem, aztán abbahagytam:

Jesse Andrews: Me and Earl and The Dying Girl. Az eleje untatott. De lehet, még adok neki egy esélyt magyarul, mert a film nagyon tetszett.

Patrick Ness: The Rest of Us Just Love Here. Szeretem Patrick Nesst, de a stílusa itt nagyon nem akart bejönni. Talán majd később valamikor.

Courtney Alameda: Shutter. Érdekes alapsztori, de zavaró kezdőhibákkal megírva.

Trisha Leigh: Return Once More. Nagyon unalmas, nagyon szájbarágós, és rájöttem, hogy én már olvastam az írótól, és abból kiindulva nem számíthattam hirtelen pálfordulásra.

Jenn Bennett: The Anatomical Shape of Heart. Instalove az első lapokon, pfuj.

Leila Sales: This Song Will Save Your Life. Idegesítő főhős az első lapokon.

Cora Carmack: All Lined Up. A Losing it sorozatát nagyon szerettem, de ez így az elején nem tudott felmutatni semmi pluszt. Viszont elegem van a napralehetnéznideránem gyönyörűségű emberek instavonzalmából. Ezentúl ki fogok kukázni minden olyan könyvet, aminek az elején semmi mást nem kell olvasni, hogy xy milyen csudálatos, gyönyörű, tökéletes, izmos, dögös, egyéb szinonima. (arról már ne is beszéljünk, hogy ez nem leírás.)

Suzanne Young: Hotel Ruby. Amikor 5%-nál már releváns infó, hogy a főhős nem szűz, és flörtölgetni kezd a titokzatos sráccal, én ott lépek. Uncsi ez már.

Befejezett sorozatok: Átokvetők, Me Before You

Elkezdett sorozatok: Revved, Kate Daniels, Boundary Magic, Jenna Fox

Legjobb könyvek: A marsi, Fever, Ready Player One, Bocsáss meg, Leonard Peacock, Az imádott Jenna Fox, A hazudósok, A vörös kesztyű, Fekete szív, This Shattered World, Teeth, Charm & Strange, Soulless, Challenger Deep, Cracked Up to Be, Invincible Summer, Magic Bites

Legrosszabb könyvek: Az ötödik hullám, Revved, After You

Legnagyobb csalódás: Az ötödik hullám, After You

A hónapban leginkább egyke könyveket olvastam, de azért elkezdtem 4 sorozatot (1-et folytatok, 3 kasza), és befejeztem 2-t. Jó szériám volt, mert rengeteg tetszetős könyvhöz volt szerencsém.

Összesen 24 könyv, ami jó sok az elmúlt időszakhoz képest, ebből 14 angol, 10 magyar.