Top 10: 2015 legjobb könyvei

Szerencsésnek mondhatom magam, mert sok nagyszerű olvasmánnyal találkoztam tavaly. Olyannyira, hogy törnöm kellett rajta a fejemet, mik kerüljenek be a top 10-be, míg egy évvel korábban alig tudtam összeszedni ezt a számot.

Valamivel többet is olvastam, mint tavaly, összesen 85 darab könyvet, ami miatt így is bűntudatom van, mert soknak érzem. Még mindig nem értem mások hogy tudnak 200-300 könyvet ledarálni évente olyan apróságok mellett, mint az élet, mikor azt veszem észre magamon, hogy zavar, hogy nem produktív dolgokkal töltöm az időt. Aminek különösen örülök, és büszkeséggel tölt el, hogy olvasmányaimnak több mint fele angol nyelvű volt. 23 új sorozatot kezdtem el, és 11-et fejeztem be (ebből 4 végigdarált). Szépirodalom terén a fogadkozásaim ellenére csúfos kudarcot vallottam: mindössze 1 darab könyv került sorra. Ezúttal is nagyrészt YA-t olvastam. Asszem sosem növök fel.

Következzen tehát a 10 legjobb – nem sorrendben, rangsorolni képtelen lennék.

Jennifer Niven: All the Bright Places

Az év folyamán már áradoztam erről a könyvről itt a blogon, úgyhogy nem ismételném magam. A lényeg: szerethető szereplők, kreatív elemek, csodálatos történet és érzelmi hullámvasút. Ezen a könyvön konkrétan bőgtem.

  
Dan Wells: Szörnyeteg úr, Nem akarlak megölni

Választani sem tudnék a Nem vagyok sorozatgyilkos-trilógia két folytatása között. Mindkettő fantasztikus, izgalmas, élvezetes volt egy borzasztó jól megírt főhőssel, fordulatokkal, és már alig várom a következő részt. Dan Wells többi könyve pedig a várólistámon ordítozik, hogy olvassam már őket.

Courtney Summers: This is Not a Test, Please Remain Calm

Courtney Summers ezzel a sorozattal debütált nálam, de igazából az összes könyvének helye lenne a listán. Ami ezt a sorozatot illeti: a regény és a novella más szemszögből közelítette meg a zombiapokalipszist, mindkettőt imádtam.

Francesca Zappia: Made You Up

Erről is áradoztam korábban: a gyönyörű borító, a szerethető főhősök, a kiváló történet és a képzelgés miatti színesség elegye instant kedvencem lett.

Andy Weir: A marsi

Most komolyan, lehet Mark Watney-t meg az istenkirály humorát nem szeretni???

Matthew Quick: Bocsáss meg, Leonard Peacock!

Ó, az az ismerősség, amikor az embert nem köszöntik fel a szülinapján! Az ismerősség, hogy az ember nem akar felnőni, mert a felnőttek unalmasak és boldogtalanok! Annyira sajnáltam és együtt éreztem Leonarddal, és annyira jó volt, hogy nem kapott helyet a romantika, és azt mutatta be a könyv, hogy az akarat mire képes.

Ernest Cline: Ready Player One

A kockák Bibliája! Igazi nosztalgiahullám: 80-as évek (az volt a legjobb! Meg a 90-es), filmek, sorozatok, (no meg számítógépes játékok, de az engem nem érint) és annak a gondolatnak a túlnyújtása, hogy milyen lehetne belekerülni egy fikcióba, mindez disztópiába oltva.

Hannah Moskowitz: Teeth

A könyv, amit el kéne olvasnom még egyszer, hogy megértsem, mert elsőre nem ment. Ugyanis van egy elméletem arról, hogy az egész könyv egy ordas nagy metafora, nem az, ami állítólag a történet. De igazából lényegtelen, mert fantasztikus volt.

Stephanie Kuehm: Charm & Strange

Hasonlít a Teeth-hez, csak sokkal egyértelműbb, miről szól. Annyira remek a történetvezetés, ahogy a jelen és múlt idejű események váltakoznak, és összeállnak egy kerek, nyomasztó egésszé, miközben elhiteti az olvasóval, hogy paranormális történet.

E. Lockhart: A hazudósok

Nagyon tetszett a költői képekkel operáló stílus, de ami igazán lenyűgözött, a precízen felépített és végére kihegyezett történetvezetés, még úgy is, hogy az elején tisztában voltam vele, hogy mi lesz.

Konklúzió: Idén a contemporary YA-k arattak nálam a mondanivalójukkal.