Courtney Summers: Please Remain Calm

Nem igazán értettem, minek kap a This Is Not A Test folytatást, mert Courtney Summers elmesélte azt, amit el akart, és az nem feltétlen az volt, hogy a karakterek túlélik-e, hanem a kérdés, hogy Sloane túl akar-e. Aztán az is kiderült, hogy a folytatás Rhys szemszögéből íródott, de végül úgy voltam vele, hogy egy novella csak nem árthat. Mire a végére értem, egyszerre bántam, és örültem, hogy ilyen rövidke a történet.

Rhys és Sloane elmenekültek az iskolából, és elindultak a feltételezett menedékhelyre, de az út megpróbáltatásokkal terhes. Jó ideje nem aludtak már, fáradtak, benzint kell szerezniük, és zombik mindenhol, mindenhol, mindenhol. Útközben elszakadnak egymástól, és Rhys más túlélőkre bukkan, de nem adja fel Sloane-t, mert csak vele tudja ezt tovább csinálni.

„Félek, hogy minden, ami voltam, eltűnt, és ami maradt, az minden, ami nem vagyok.”

Húúúúú, ez a könyv, még mindig borzongok. Egyszerre előnye és hátránya a hossza, mert olyan szinten vannak összetömörítve az események, hogy nem győzöd kapkodni a fejed, másrészt hosszabb távon biztosan nem bírtam volna elviselni ezt a feszültséget. A mellkasomra telepedett ez a történet, kiszorította belőlem a szuszt, a szívem végig a torkomban dübörgött, miközben a tekintetem nem tudtam elszakítani a pattogós, hatásos mondatokról.

Eleinte nem értettem, mi szükség volt más nézőpontra, de örültem, hogy belehelyezkedhettem Rhys szemszögébe, és kívülről is megfigyelhettem Sloane-t. Az új narrátorral más „íze” lett  a történetnek, és erre az írói eszközök is rájátszanak, az ismétlések és az ellentétes mondatok (ezek voltak a kedvenceim) hatásosan tettek rá még egy lapáttal a feszült helyzetekre.

„– Pisilnem kell – mormogom.

Eltart neki egy percig, és abban a percben ég az arcom, és baromi hülyeség, hogy zavarban vagyok, de amit nem mondok ki, amiatt érzem magam kényelmetlenül. Ki kell mennem, és nem akarok meghalni és visszajönni úgy, hogy kinn van a farkam, szóval…

– Fedezel?”

Én az előző részben sem hiányoltam az akciót, sőt, pont az tetszett benne, hogy a szerző az emberi kapcsolatokra helyezte a hangsúlyt, a megváltozott szituációban mutatott viselkedésükre. Summers ezúttal megmutatta, hogy ő bizony akciót is tud, végig menekülnek a könyvben, a zombik egyre-másra jönnek, nincs megállás, és amikor egy kis időre szusszanni tudnak a szereplők, tudjuk, hogy még valami sokkal rosszabb következik. Ha székben ülve olvastam volna, tuti a karfát szorongatom végig.

Egyedül azt nem értettem, hogy lehet ilyen aljas befejezést írni. Biztosan kimaradt egy pár oldal a könyv végéből, mert ez így nem fair! Ebből a szempontból az első részt igyekszik követni, nem rágja szánkba a befejezést, a képzeletünkre bízza azt, szándékos hiányérzetet hagyva maga után, hogy még sokáig velünk maradjon a könyv.

Courtney Summers írhatna még hasonló könyveket, mert nagyon jó érzéke van hozzá.

Értékelés: 5/5

Borító: 4/5

Sorozat: Éles helyzet #2

Kiadó: St Martin’s Griffin

Megjelenés éve: 2015

Oldalszám: 96