Üdvözlés

Szia!
Rileey vagyok, örülök, hogy idetaláltál, annak még jobban, ha máskor is visszanézel. Mostanában főként könyvekről szedem össze a gondolataimat, de ha olyan kedvem van, filmekről és sorozatokról is megejtek egy-egy posztot. Sokat olvasok angolul, így ne lepődj meg, ha nem túl ismert könyvekkel találkozol errefelé. A célom, hogy felkeltsem ezekre a figyelmet, hátha egyszer kis hazánkban is a könyvesboltok polcaira kerülhetnek. Kellemes böngészést kívánok! :)

Ha szeretnél kapcsolatba lépni velem, a nagyító ikon alatt lapuló űrlap segítségével megteheted, vagy használhatod közvetlenül az e-mail címemet: rileey.smith[kukac]gmail.com

Népszerű bejegyzések

Címkék

1 pontos 2 pontos 3 pontos 4 pontos 5 pontos ABC ABC Family adaptáció After the End Agave agorafóbia akció alakváltók alternatív történelem angol angyalok animációs anime Anna és a francia csók apokaliptikus Arrow barátság blog book tag borító borítómustra boszorkányok Cartaphilus CBS chick-lit Ciceró Courtney Summers crossover családon belüli erőszak Dan Wells Daredevil démonok depresszió design díj disztópia dráma Dream válogatás Éles helyzet erotikus fanborítóm fantasy felnőtt film Forma-1 FOX földönkívüliek Főnix Könyvműhely Francesca Zappia francia Fumax GABO Gayle Forman Hard Selection Harper Teen Hex Hall high fantasy horror humor időutazás írás istenek Jane The Virgin Jennifer Niven John Cleaver karácsony katasztrófa képregény klasszikus komédia Kossuth Könyvmolyképző krimi leltár lovak Lucifer Maggie Stiefvater mágia mágikus realizmus magyar szerző Matthew Quick Maxim megjelenések mentális betegség misztikus Netflix new adult novella nyár öngyilkosság pánikbeteség paranormális pilot posztapokaliptikus pszichológia pszichothriller Rainbow Rowell Razorland realista Red Queen Richelle Mead romantikus sci-fi Scolar Silber skizofrénia sorozat steampunk Supernatural Syfy szerelmi háromszög szörnyek tanár-diák természetfeletti The 100 The Chemical Garden The CW The Dust Lands The Flash The Selection thriller toplista történelmi tündérek Twister Media Ulpius urban fantasy vámpírok vérfarkasok Victoria Schwab vígjáték vírus Vörös Pöttyös Wither young adult zombik

Most olvasom

Blogok

Üzemeltető: Blogger.

Küldj üzenetet!

Név

E-mail *

Üzenet *

2018. január 1.

TOP 10: 2017 legjobb filmjei

Furcsán kezdődött az idei filmes évem. Nyárig egyetlen 2017-re datálható filmet sem láttam, mert semmi nem érdekelt a felhozatalból, ami idén sem volt kimondottan acélos.

Tavalyra 116 filmet pipálhatok ki. Még mindig nem tudom, hogy tudom összehozni ezt a számot, mert simán előfordul, hogy hetekig nem nézek semmit, pedig ez átlagban 3 nap/film. És nincsenek olyan napjaim, hogy semmit nem csinálok csak filmezek.
Szóval azt hiszem, ez már örök rejtély marad…

No de lássuk a listát. Amit nem kell véresen komolyan venni, mert nem feltétlen kiváló filmek vannak rajta, hanem olyanok, amik tetszettek. (Nem az összes a 2017-es felhozatalból, mert pl. a Thort vagy a Justice League-t még nem láttam.)


10. Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja
Sosem dobtam hátast ettől a szériától. Az első rész szerintem egyszeri kalandfilmnek okés volt, a harmadikat nem is láttam, a negyedikre meg már nem emlékszem. Úgyhogy én lepődtem meg a legjobban, hogy ez a rész bejött, jókat kacarásztam rajta.


9. Mielőtt elmegyek
Lauren Oliver könyvét nagyon szerettem, és az adaptáció is jóra sikerült, egyedül a trendi zenétől tudtam volna kiugrani az ablakon.


8. Logan
Az X-men filmekkel is úgy vagyok, mint a Karib-tenger kalózaival: rendre megnézem az új részeket, de sohasem tetszenek (viszont a téma érdekel, úgyhogy éljen a mechanizmus). Az előző Rozsomák film még egy átlag X-men filmnél is gyatrább volt, de ezt milyen jól összehozták már! És a vége nagyon hatásos búcsúzott Hugh Jackmantől, aki elköszönt a szereptől, amit több mint egy évtizedig hozott.


7. Kong: Koponya-sziget
A 2005-ös King Kong filmet rém unalmasnak és vontatottnak tartom, szóval éppen ideje volt újra feldolgozni a témát. Faja szörnymúvinak kiváló volt, csak a fránya emberi szálért kár, Samuel Jackson röhejes bosszúja eléggé rontott az összképen.


6. Wonder Woman
Nagyobb volt a füstje, mint a lángja, de az egyetlen normális DC film azért így is szórakoztató szuperhős film.


5. Az
Úgy vettem észre, hogy nagyon működik ez a 12-13 éves kölykök a 80-as években téma, mert a Stranger Things is nagyon adta, és az Az is. Pedig amúgy a Stephen King adaptációk sosem szerencsések.


4. A Galaxis őrzői 2
Direkt újranéztem előtte az agyonajnározott első részt, de másodszorra sem jött be. Szóval meglepődtem, hogy a folytatáson tök jól elszórakoztam (és az a nyitójelenet, epic!) Kicsi Groot meg annyira cuki volt.


3. Szólít a szörny
Ezt a könyvet nagyon szerettem − pityeregtem is rajta −, és az adaptáció is kiválóra sikerült, különösen tetszettek benne a tanmesék.


2. Dunkirk
Nolan megint megcsinálta. A felzaklató zene, a gyönyörű vizualitás, a wtf érzés, hogy gőzöd nincs mit nézel, ahogy összehozta a három szálat, az csak wow. Lehet szeretni és utálni ezt a fickót, de a filmjei egyediek.


1. Pókember: Hazatérés
Amikor bejelentették, hogy megint új Pókember film lesz, húztam a számat, főleg, hogy az Andrew Garfieldos etapot úgy, ahogy van pocséknak tartom. Akkor kezdtem fellelkesülni, mikor kiderült, hogy Tony Stark tiszteletét teszi benne (nem is volt sokat, bühü), és Tom Holland castingja is szimpatikusnak tűnt. És mekkora film lett már, hát én végigvihogtam, és a csavar! Így utólag visszagondolva, nem olyan nagy dolog, de annyira nem számítottam rá, hogy ütött. Ráadásul az is tetszett benne, hogy nem voltak felesleges mellékszálak, hanem egy egyszerű sztorit mesélt el, amit manapság hajlamosak a készítők túlbonyolítani.

Legnagyobb csalódás:
A múmia: Én annyira, de annyira vártam ezt a filmet, és Tom Cruise-t garanciaként könyveltem el, mert azért ő nem adja selejthez a nevét. Hát de. Az eredetit imádom, de ez katasztrófa volt. Az univerzumépítés szétcseszte az egész sztorit, ami mondjuk anélkül sem működött volna, és pluszban még unalmas is volt. Ráadásul Tom Cruise karakterének konkrétan nem volt motivációja, nem értettem, mit csinál.

Death Note: Úristen, hogy ezt is mennyire vártam. Még újráztam is előtte az animét. Ekkora csalódást! Köze nem volt hozzá, csináltak belőle egy nyomi, bugyuta lávsztorit, és látványosan nem akartak költeni a CGI-re (avagy Ryukot alig mutatták, akkor is sötétben).

Transformers: A kihalás kora: Ehh, töredelmesen bevallom, én bírom a Transformers filmeket. Azok a robotok, a hangeffektek, a zene… de ez a rész már annyira gagyi volt, hogy nekem is fájt, rémesen hosszú játékidőben. A végén már azt sem értettem, hogy mi a fene történik.

Egy kutya négy élete: A könyvet nagyon szerettem, aranyos, vicces, erre kapott egy dögunalmas feldolgozást, és a végén még a keretes lezárást is szépen eltüntették, ami az egész történetnek a tanulsága volt, nem baj.

Kihagyott ziccer:
Baby Driver: Jónak indult, de a végére elment egy olyan irányba, ami nem feküdt. Az ötlet, hogy a jelenetek zene ritmusára vannak vágva, szuperül hangzott, de pocsékok voltak a zenék, és én pont hogy ritmustalannak éreztem az egészet.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése