Mary E. Pearson: Az imádott Jenna Fox

Várakozással vegyes félelemmel vettem a kezembe ezt a könyvet. Régóta furdalt a kíváncsiság, hiszen olyan izgalmas a fülszöveg. Tavaly viszont elolvastam a szerző új könyvsorozatának nyitódarabját, amitől a falat kapartam (az meg más tészta, hogy velem ellentétben egy csomóan imádják).

Jenna Fox balesetet szenvedett, és a kómából felébredve egy új életbe pottyan, amiben egy évvel idősebb, máshol lakik, nem találkozhat senkivel, nem ehet szilárd kaját. A családtagjai furán viselkednek, a baleset tabutéma, az apja mindig dolgozik, az anyja még a széltől is óvja és a nagymamája úgy kezeli, mint egy idegent. A lány semmire sem emlékszik a felébredése előtti időkből; életének különböző szakaszaiból származó videókkal próbálja felfrissíteni az emlékezetét. Lassacskán kezdenek előjönni a dolgok, de Jenna olyan változásokat vesz észre magán, amik felkeltik a gyanúját, hogy itt valami sokkal többről van szó.

Nagy megkönnyebbülésemre tetszett a könyv. Pearson írói stílusa nagyon jól reflektál a történetre. Egyszerű, letisztult, mégis sokatmondó, és valahogy azt az érzetet keltette bennem, ami a főszereplőben megy végbe, átadja az ürességet. Ez a szereplőkön is látszik, nem mondhatni, hogy van karakterizálás vagy, hogy egyáltalán lenne jelentőségük, egytől-egyig távolinak éreztem őket. A gyenge romantika nem váltott ki belőlem semmit, de ezúttal ez nem zavart, mert pontosan ehhez a Jenna Foxhoz illik. Az tény, hogy Dane karakterénél megerőltethette volna magát picit jobban az írónő, mert szembeállításra használja a jó-rossz kérdéskörben, de az égvilágon semmit nem tudunk meg róla.

Fogalmam sincs, vajon tudatos írói szándék volt-e, hogy elég hamar egyértelmű legyen, valami nincs rendben. Nem igazán szerencsés, ha az olvasó jóval a főhős előtt kapiskálja, mi a helyzet, és nekem már a fülszövegből lejött. Akkor nyert 100%-os bizonyosságot, mikor először említésre került Jenna apjának fő életműve. Pedig áll-leesős fordulat lehetett volna, ha nem ilyen direkt módon van felvezetve.

Viszont rengeteg olyan kérdést hozott magával, ami igazán üdítő egy YA könyvben, mindig szeretem, ha nem az akción van a hangsúly, hanem a moralizáláson. Jelen esetben azon filozofálhatunk, hogy mi teszi az embert azzá, aki, a származása, a gondolatai vagy a tettei? Ezt az eszmefuttatást lazán kikaphatjuk a történetből, és kiterjeszthetjük a világunkra, gondolok itt most a rasszizmusra, a homofóbiára, a fogyatékkal élőkre, az alacsonyabb társadalmi osztályúakra és így tovább. A történet ezt a szálat viszi végig, és noha nem voltak izgalmas pillanatok, sem egetrengető fordulatok, ez ebben a formában, ilyen stílussal bőven elég volt.

Egyedül az epilógus nem hiányzott a végén, eléggé rombolta az összhatást, ráadásul jót tett volna a történetnek, ha sejtelmességet hagy maga után. De mivel a végén eléggé elkapkodta az eseményeket az író, és nem tudott normális lezárást kicsikarni magából, gondolom így egyszerűbb volt.

Az imádott Jenna Fox egy háromrészes sorozat első része.  Fogalmam sincs, hogy a másik kettő miről szólhat, mivel ez egy kerek, lezárt történet. Mivel jókat nem hallottam még róluk, ezért nem is szándékozom a sorozatot folytati, ezt a könyvet viszont bátran ajánlom mindenkinek, aki szeret az emberi léten elmélkedni.

Értékelés: 4/5

Borító: 3/5

Eredeti cím: The Adoration of Jenna Fox

Sorozat: Jenna Fox #1

Kiadó: Ciceró

Megjelenés éve: 2011

Oldalszám: 352

Fordította: Németh Anikó Annamária