Sarah Addison Allen: Édes élet

Sarah Addison Allen könyveiről már sok jót hallottam, de valahogy sosem jutottam el odáig, hogy elolvassak egyet különleges történetei közül. Most viszont megtört a jég.

Josie 27 évesen jóval idősebb édesanyjával él, a napjai abból állnak, hogy az asszony kedvére tesz. Az élete sivár és céltalan, az egyetlen boldogságot számára a gardróbjában felhalmozott édességkészlet jelenti, egy falatnyi csokoládéval csempész örömet a napjába. Ám egy nap a gardróbot elfoglalja Della, a feslett nő, aki a durva pasija elől lépett le. Della jelenléte alapjaiban változtatja meg Josie életét.

Miután befejeztem a könyvet, az első kérdésem az volt: miért nem olvastam én ezt korábban? Vagy egyáltalán bármit Sarah Addison Allentől? Annyira kellemes hangulatú, bájos és édes történet ez, hogy kedvem támadt volna közben felfalni egy csokitortát. Bánatomra pont nem volt itthon. Josie édesség imádata csak úgy csorgott le a lapokról, ahogy felelevenítette a szerző előttem az ízeket, illatokat, megjelenítette a puszta vágyat, amit Josie érez.

Josie-ban az tetszett, hogy nem az ideális, elvárt nő képét testesíti meg, a sok édességtől nem nádszálkarcsú. Mégis gyönyörűnek van végig címkézve a könyvben, de én ezt a gyönyörűt végig úgy éreztem, hogy nem feltétlen külsőre szép, hanem inkább a kisugárzásában. Ezt Jake reakciója alá is támasztja, ő semmit nem érzékelt abból, amit Adam, akinek megtetszik a lány.

A romantika pont a megfelelő keretek között mozog, nagyon szerettem Josie és Adam párosáról olvasni. A kedvenc jelenetem mindenképpen a hóemberépítés, hát milyen édes már, hogy egy 34 éves férfi hóemberépítésre csábít egy 27 éves nőt az éjszaka közepén?

Amin kissé meglepődtem, hogy a történetnek igazából két főszereplője van, és a történet két szálon fut, amik menet közben összefonódnak, és hozzájárulnak mindkét karakter könyv végi beteljesüléséhez. A másik karakter, Chloe egy megcsalást igyekszik feldolgozni, nem tudja eldönteni, hogy megbocsásson-e vagy sem hűtlen barátjának, Jake-nek. De igazából nem is a megcsaláson van a hangsúly, hanem azon, hogy hol van Chloe helye az életben.

Azt hiszem több regényt kéne olvasnom a mágikus realizmus műfajában, hiszen lássuk be, a különös események nem igényelnek magyarázatot, csak megtörténnek, és ezt az olvasó zokszó nélkül elfogadja. Chloe képességének ötlete egyszerűen zseniális! Képzeljük el, hogy életünk folyamán olyan könyvek bukkannak fel, amire vágyunk, és ha elakadunk, vagy problémába ütközünk, mindig jön egy könyv, ami segíteni akar rátalálni a válaszra. Szavakba sem lehet önteni, mennyire irigykedtem Chloe-ra, és nyilván ezzel minden könyvmoly társam így van. Már csak olvasni és elképzelni is annyira jó volt!

Az Édes élet célkitűzése, hogy mindkét nő felfedezze önmagát – tudatosan vagy tudattalan –; a gardróbban rejtőző Della a háttérben megbújva okosan mozgatja a szálakat, irányítja a sorsukat, hogy mindez végbemehessen.

Maga a szöveg is kifejezetten megnyerő, erőteljes és szép hasonlatok, gördülékeny stílus jellemzi, és tényleg, ahogy az egész visszaadja ezt az édességet, a bájosságot, az elismerésre méltó.

Az egyetlen problémám az olykor túlzottan szappanoperás elemekkel volt. Van ez a toposz, ami szerepet kap ebben a könyvben, és én már ki nem állhatom. Meglepődést szító fordulatként szeretne szolgálni, de már annyiraannyiraannyira elcsépelt, hogy tikkel tőle a szemem, ahányszor csak alkalmazzák  valahol. Arról nem beszélve, hogy semmivel nem tesz többet a történethez, és a végén konkrétan az olvasó képzeletére bízza a megoldást.

De ez az egyetlen szemöldökráncolós húzás csak minimálisan von le a könyv élvezeti értékéből. Egy nagyon szerethető regényről van szó tehát, és borítékolható, hogy a közeljövőben sorra veszem az írónő többi művét is.

Értékelés: 5/5

Borító: 4/5

Eredeti cím: Sugar Queen

Kiadó: Könyvmolyképző

Megjelenés éve: 2012

Oldalszám: 296

Fordította: Szakál Gertrúd