Alice, mióta
az eszét tudja, Maxszel álmodik. Rengeteg kalandon mentek át együtt, és az évek
folyamán egymásba szerettek. Csak hát bármennyire is erősek Alice érzései, Max
akkor sem létezik. A nagymamája halála után az apjával Bostonba költöznek, és
az első nap a suliban Alice-szel a legsokkolóbb dolog történik, ami csak
lehetséges: találkozik Maxszel. Az igazival. Aki azt állítja, nem emlékszik
rá. Maxnek ráadásul barátnője van, és
egyáltalán nem olyan, mint az álombeli Max, nem éppen kalandvágyó és laza.
A Dreamology egy nagyon aranyos, kedves
történet. Olyan, amibe azért kezdesz, hogy pár órára kiszakadj a külvilágból;
olvasás közben boldogsághormonok termelődnek benned, és szeretnél újra
tinédzser lenni. Most is, ha visszagondolok rá,
elönt a jókedv, és ez klassz érzés. A karakterek szerethetőek – még a
mellékszereplők is –, és nem lehet nem szurkolni a két főhősnek, alig várod a
hepiendet.
Ezt az
alaphangon adott kellemes érzést betetőzik a színes-szagos álomjelenetek,
amikben a lehető legabszurdabb dolgok történnek. Ugyan sokat nem tesznek hozzá
a sztorihoz, de egyediséget kölcsönöznek neki, és én nagyon szerettem Alice
gyermeki képzelgéseit olvasni, hiszen ez már olyasmi, amire a felnőttek nagy
része képtelen.
Várható
volt, hogy az egyik konfliktus az lesz, hogy Maxnek a valóságban barátnője van.
Amikor bejött a szerelmi háromszög a képbe, megijedtem, hiszen általában a
regények hajlamosak az olvasó idegeit kikészítve végighúzni ezt a szálat. Ám
ebben a könyvben ez nincs így, elég hamar és egyszerűen feloldódik, és nem azon
alapul, hogy Max nem tud dönteni a két lány között.
Hanem a
valóságot választja. Tetszett a kontraszt, hogy Alice nem tud elszakadni az
álmaitól, mert azok neki épp olyan valóságosak, mint az ébrenlét, Max viszont
megtanulta, hogy túllépjen az álmain, és a valósággal foglalkozzon, mert az
számít, az az élet. A szerelmi háromszögben Alice visszalépést jelent, azt az
állapotot, amiért Max küzdött, hogy maga mögött hagyhassa; a barátnője, Celeste
pedig az a szikla, amit a valóság hullámai csapkodnak. A szíve Alice-hez húz,
de a józan esze nem. Max ki is mondja, hogy nem biztos, hogy a valóságban kompatibilisek
egymással, hiszen egymásnak csak az álomvilágban töltött énjét ismerik, de
akkor mindketten boldogok és felszabadultak, nem nehezednek rájuk az élet
terhei.
A magyar borító sokkal szebb, mint az eredeti.
Persze a
szívnek nem lehet parancsolni, és Max ellenállása hamar leomlik. Ezután meg
kell tanulniuk félretenni az ellentéteiket, és Alice-nek is szembe kell néznie
a valósággal. Kapcsolatfronton nincsenek műdrámák és erőltetett konfliktusok,
aminek nagyon örültem.
Hogy ne
legyen minden olyan egyszerű, és ne csak az érzéseikkel kelljen foglalkozniuk,
az álmaik is bajba kerülnek. Az álmok kezdenek kiszivárogni a valóságba, és ha
nem tesznek valamit ellene, lassan nem fogják tudni megkülönböztetni a
képzeletet a valóságtól.
És itt
érkeztünk meg ahhoz a problémához, ami miatt le kellett pontoznom a könyvet.
Nem lett volna gond, ha a mágikus realista vonalat követi. El tudom én fogadni
a közös álmodás tényét akkor is, ha nincs magyarázata, és amolyan varázsszerűen
zajlik. De a szerző ragaszkodott ahhoz, hogy tudományos alapokon nyugodjon,
csak ezeket elfelejtette az olvasóval közölni. Alice és Max gyerekkorukban
rémálmoktól szenvedtek, így kötöttek ki egyszerre egy kutatóközpontban, de hogy
mégis ott mit csináltak velük, arról egy árva szó sincs. A megoldást
hasonlóképpen mismásolja el a szerző: bemennek egy helyiségbe, és bumm, minden
megoldódik. Illúzióromboló számomra ez a hanyag munka. Mintha nem lett volna
kedve belemélyedni a témába, és egyébként is úgy gondolta, minek; a gyerekek
nem komálják a realista tárgyakat, így hát nem is untatja őket. De akkor miért ragaszkodott
ehhez? Nem értem. Nem külön esettanulmány csatolását várom, de igenis,
követelek valami legalább félig hihető magyarázatot ahelyett, hogy bemennek egy
szobába, csinálnak valamit, és a valamitől a további életükben egymásról
álmodnak. Ebből következik, hogy az sem világos, miért kezdenek el az álmok
felbukkanni a valóságban, és hogyan hallucinálhatják egy időben egyszerre
ugyanazt.
De ezt
leszámítva ajánlom ezt a könyvet, ha szeretnétek egy olyan habkönnyű történetet
olvasni, amivel kiszakadhattok a valóságból, a fiatalabb olvasókat pedig
valószínűleg az áltudományosság sem fogja különösebben zavarni.
Értékelés: 4/5
Borító: 3/5
Kiadó:
Harper Teen
Megjelenés
éve: 2016
Oldalszám:
336
Magyar
cím: Dreamology – Álomgyár
Kiadó:
Maxim
Megjelenés
éve: 2016
Oldalszám:
360
Fordította:
Sóvágó Katalin
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése