Időutazás és
földönkívüliek összegyúrva egy regénybe? Megint karácsony van? Kábé így éreztem
a fülszöveg elolvasása után. A végére viszont inkább virgácsgyanús élménynek könyveltem el a végeredményt.
A bíróság
épülete előtt Skylar meglát egy cuki srácot, és teljes erővel csapódik bele az
érzés: valami nem stimmel. Rosszul lesz, egy robbanás képeit vizionálja. A lány
amúgy is rohamokkal küzd, mióta az eszét tudja, de ezt igyekszik leplezni a
külvilág előtt. Elnyomja magában a helytelenség érzését, de másnap a sulija
előtt ismét összetalálkozik a rejtélyes sráccal, és kilogikázza, hogy talán ő
tudja, mi történik vele. Kiderül, hogy a tag időutazó ufó, aki az idő
eseményeinek megváltoztatásának szentelte az életét egy magasztos cél, a Föld
megvédése érdekében. És nem mellesleg neki hála Skylar nem robbant fel a
bíróságon, mert eltüntette a bombát.
Amennyire
jól hangzott a fülszöveg, annyira nem állt össze ez a könyv. Semmi sem stimmel,
se a karakterek, se a világfelépítés, se a történetvezetés, egy darab
pozitívumot nem tudok kiemelni, ami menthetné a menthetőt. De még érzelmi
reakciót sem váltott ki belőlem (ezért sem értékelem egypontosra, mert azok a
falhoz vágós könyvek), csak vállrándítva olvastam, hátha megvilágosodok, és
egyszer majd tetszeni fog. Vagy esetleg beindul, merthogy még bődületesen
unalmas is volt.
A
világfelépítés annyira kreatív, hogy totálisan követhetetlen. Egy ideig
igyekeztem felvenni a fonalat, és értelmet lelni a szerző által kreált
időutazás törvényeiben, de egyszerűen nem ment. Az is elég problémás, hogy néha
úgy éreztem, nem a törvények határozzák meg a karakterek cselekedeteit, hanem
azok igazodnak a karakterekhez. Az egész egy nagy homályos folt, tele
lyukakkal, úgyhogy a végén már feladtam, hogy megértsem, biztos nem rendelkezem
elég agykapacitással. Elvégre nem lehetek olyan szép és okos, mint főhősnőnk,
de erről majd később.
A
kiindulópont, hogy a földönkívüliek egyfajta időtérrel burkolták be a Földet,
aminek révén képesek utazni az időben, és a Föld lakosainak életében
megváltoztatni ezt-azt. Újraírják az időt, bizonyos eseményeket megváltoztatnak
egy kísérlet részeként. Azonnal fel is merül a kérdés, hogy ez a kísérlet mi
célból történik? Mit nyernek vele? Azt hinnénk, valami nagyszabású terv része,
de a válasz mindössze annyi, hogy jókedvükből teszik. És most nem vicceltem. A
saját bolygójuk, Kemya katasztrofális állapotban van, de ahelyett, hogy az
ottani gondok megoldásával foglalkoznának, inkább szórakoznak a Földdel. És
nem, nem azért, mert invázióra készülnek, és le akarnak telepedni. Nem akarnak.
Páran az
ufók közül rájöttek, hogy ez így nagyon nem oké, és alakítottak egy renegát
csoportot, hogy megszüntessék ezt az időteret, és a földlakók sanyarú sorsának
véget vessenek. A csoport vezetője, Jeanan elrejtett a Földön különböző
idősíkokban darabokban egy fegyvert, ami az akcióhoz szükséges. De a vezető egy
másik időben van, és csak az első darabhoz vezető nyom van meg, abból kiindulva
kell rájönni a többi nyomra, és felhajtani a fegyver többi részét.
Itt jön a
képbe főhősünk, Skylar, aki képes érzékelni ezeket az időváltoztatásokat, de
csak azokat, amiket a születése óta eltelt időben végeztek. Ezért a csoport
egyik tagjának, Winnek a segítségére lehet a nyomok felkutatásában. Ehhez
képest simán visszautaznak az időben egy asztalterítő szerkezet segítségével
évszázadokat, ami kicsit régebben történt, mint ahogy a lány megszületett,
elvégre nem vámpír. Ez azért lehetséges, mert a vezető Skylar ideje alatt
kezdett el visszautazgatni a múltban, ergo így a szabálynak mindjárt más a
fekvése.
Skylar
rohamai a különböző változtatásokkal állnak összefüggésben. Mivel sose értette,
hogy miért történnek a rohamok, csak azt érzékeli, hogy új dolgokhoz kötődnek,
tartózkodik ezektől. Emiatt csak szépirodalmat olvas, nem követi a filmes
trendet vagy a híreket a neten. És, hogy miért van ez a képessége, ami senki
másnak? Hát mert Mary Sue a bátyja eltűnése után megfogadta, hogy
nyitott szemmel néz a világra!
Na én most
mindezt felidézve sem értek már megint semmit, pedig még vannak apró
finomítások. Például létezik egy harmincperces buborék szabály, mely szerint több
időutazó nem jelenhet meg harminc percen belül a múltban, egy térben, mert az
paradoxon. Ezért az új időutazó mindig kilökődik. Mondjuk magas, hogy akkor
eleve hogy tud odautazni, de mindegy.
Ami viszont
a legnagyobb fejtörést okozza számomra, hogy elmennek az asztalterítővel a
múltba, az ő közbeavatkozásuknak hála megváltozik a jövő, mégis, mikor
visszatérnek, minden ugyanolyan. Ott a pillangóhatás elve: azzal, hogy a
pillangó a Föld egyik felén meglebbenti a szárnyát, a másikon akár tornádót
okozhat. Itt meg semmi. Win leszögezi, hogy itt nem működik a kőbe vésett jövő,
hogy egy másik múltban már minden megtörtént. A jövő nem elrendeltetett, mint a
Terminátorban.
Viszont a
gonosz földönkívüliek, akik a renegát csoport tagjait keresik, olyan spéci
felszereléssel rendelkeznek, hogy akár a legapróbb változtatásokból is be
tudják mérni, hogy Skylar és Win merre járnak. Például abból, hogy Skylarnek
nekiment valaki, és a pasira borult a kávé. Ők ezt a jelet befogták, és emiatt
utána képesek megtalálni Skylart. Na most, ha a könyv elején Skylarnek fel
kellett volna robbannia, de Win megakadályozta ezt, akkor ezek után, Skylar
bármit csinál, az nem módosulás az idő eredeti szövetében? Akkor miért csak a
kiöntött kávé az?
A
fejvakargatás után térjünk rá a történetre… ami nincs is? Adott egy használható
alap, ami izgalmasan hangzik, aztán lesz belőle egy dögunalmas ismétlésfolyam.
Nem kapiskálom, miért lett ebből sorozat, mivel ez a rész sem pörgött, és simán
meg lehetett volna oldani egy könyvben is. De nem, ez is sorozat. Fogalmam
sincs, mi fog még benne történni.
A cselekmény
voltaképpen ott van a fülszövegben, ami alapján ugye kiválasztottam a könyvet.
És éppenséggel egy kicsit durcás leszek, mikor már egy csomó oldalon túl
vagyok, és még sehol sem tartunk a fülszövegben írtakhoz képest. És még az is
unalmas. De ezt mondtam már, nem? Csak átveszem a szerző stílusát, mert ő is repetitíven
rágta számba a dolgokat. Ennek legékesebb példája, mikor kvázi ugyanaz a
dialógus zajlik le Skylar és Win között pár lap különbséggel. És akkor ott van
még Skylar bátyjának folyamatos emlegetése, ami számomra teljesen hiteltelen.
Végig azon
gondolkoztam, hogy tele van a könyv felesleges leírásokkal, gondolatokkal, és
ha feszesebbre vennénk a tempót, ebből sokkal jobb kisülhetne. Egy csomó tölteléket ki lehetett volna húzni. A
leggázabb viszont, hogy még a jelenetek is pontosan ugyanúgy ismétlődnek.
Skylar és Win utaznak az időben a múltba. Win mindannyiszor elmondja, hogy
kicsi az esélye, hogy az üldözőik megtalálják őket. Skylar megtalálja a
következő nyomot. Mindig pont jókor vannak jó helyen, abban a pillanatban,
mikor a vezető elrejtette a nyomot, tehát Skylar találkozik a vezetővel. Meg
akarja tudni tőle, hogy hol a fegyver, és akkor nem kell a kereséssel
szórakozni. De mindig közbejön valami, és az a valami természetesen az
üldözőpáros, persze, hogy rájuk bukkantak. És ezt a szerző háromszor, ismétlem,
háromszor játssza el egymás után. A harmadik alkalommal annyi a különbség, hogy
a vezető közli, hogy nem akarja átadmi a fegyvert, mert akkor végre vége
lehetne a könyvek, játsszanak csak tovább kincskeresősdit.
Főhősünk,
Skylar erőteljes Mary Sue vonásokkal rendelkezik. Ő anya, apa tökéletes
kislánya, a legjobb barátnő, és az ő közreműködése nélkül nem lehet megmenteni
a Földet. Olyannyira nem, hogy az összes nyomot ő találja meg, amikor a csoport
többi tagja még mindig csak az elsőt keresi. Win nem is tudom, minek van,
egyszerűbb lett volna, ha odaadja az asztalterítő időutazó gépet Skylarnek, és
kész.
Ami Skylar
jellemét illeti, legalább annyira felfoghatatlan néha, mint a világfelépítés.
Először is, meglátja a bíróságon Wint. Aztán másnap meglátja a sulinál, és ezt
olyan nagy horderejű élménynek éli meg, hogy azonnal odamegy hozzá, és
leszólítja. Felkapja a vizet, amiért a srácot nem különösebben érdekli (ő a
világ atyaúristene, vagy mi?), aztán meggyanúsítja, hogy fel akarta robbantani
az épületet, mert neki látomása volt (igen, ezt elköpjük egy vadidegennek).
Ezután Skylar otthagyja Wint, és ráuszítja a rendőrséget. Vajon, miért? Mert a
srác nem alélt el a megjelenése láttán?
Azért azt
felfogtam ám, hogy a szerző azt szerette volna közvetíteni Skylar
szeszélyességén keresztül, hogy ő megfontoltabb, mint az átlag YA csitrik. Nem
csak úgy bedől a csinisrác első szavának, hanem kételkedik benne, nem rohan
azonnal egy csettintésre. Csakhogy ez elég furcsán jött át. Ahhoz képest, hogy
Skylar mennyire különleges, eléggé nem akaródzik neki megmenteni a Földet. Nem
is tudom, hányszor játsszák el azt, hogy ha Skylar menni akar, akkor Win elengedi,
és ez sokadszorra már meglehetősen idegtépő.
Skylarről
még azt kell tudni, hogy a bátyja, Noam elszökött otthonról, amikor a lány öt
éves volt, és az elmúlt több mint egy évtizedben nem hallottak róla. A lány
magát hibáztatja emiatt, az egész élete még mindig e körül forog, és tudja,
hogy ő látta a bátyján a szökésre utaló jeleket, mégsem tett semmit. Ezt
annyira hiteltelennek tartom. Nyilván egy ötéves gyerek is érzékeli a változást
meg a hiányt, és valamilyen nyomot biztos hagy benne, de szerintem ez egy idő
után elfelejtődik, és az emlék szelídül. De hát tudjuk jól, ő olyan különleges,
hogy már akkor vágta a dolgokat!
Ehhez
képest, mikor felfogja, hogy különböző változtatásokat eszközöltek az életében,
eszébe nem jut, hogy például megtudhatná, mi történt a bátyjával. Inkább az
foglalkoztatja, hogy egy srác megcsókolta-e egy másik életben. Noam is annyira
a szánkba van rágva, hogy tudtam, valami nem stimmel a szökés dologgal, szóval
ez sem hozott túl nagy meghökkenést. Ezen a ponton azért fogtam a fejem, mert
Skylarből kiveszik minden racionalitás, és sutba akarja vágni az egész Föld
megmentése missziót Noam miatt. Vajon ha a Földnek lőttek, akkor Noam boldogan
él tovább? Ez a lottóötös kérdés.
A férfi
főhősünk, Win jellegtelen, és a könyvből hiányzik a szerelmi szál. Kémia
abszolút nincs a két főszereplő között, és a romantika kimerül annyiban, hogy
Win egyszer megcsókolja Skylart kíváncsiságból. Ebből persze megint oda
lyukadunk ki, hogy Skylar besértődik, mert ő akar lenni a világ közepe. Mondjuk
ezt a kíváncsiságot a későbbiek fényében nem egészen értem, de ez mintha már
megszokott lenne ezzel a könyvvel kapcsolatban.
Megan
Crewe-tól korábban az Elszigetelve
című könyvét olvastam, ami szintén tele volt hibás döntésekkel és
megkérdőjelezhető karakterekkel, mégis a vírusos témát fogyaszthatóan tálalta.
Itt a próbálkozás nagyon félresiklott. Aztán lehet, hogy maga a tömör
zsenialitás ez a könyvecske, csak én vagyok túl kevés hozzá, sose lehet tudni.
Értékelés:
2/5
Borító: 4/5
Sorozat:
Earth & Sky #1
Kiadó:
Razorbill
Megjelenés
éve: 2014
Oldalszám:
304
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése