A közösség legfontosabb szabálya: óvakodj a
láptól! A láp veszélyes, emberek tűnnek el benne, súlyos rejtély övezi. Csábító
misztikumot ígért ez a könyv, tehát olvasnom kellett.
A történet
Sterling és Phineas szoros kapcsolatán alapul, ami nekem bevallom, már-már
túlságosan ragaszkodónak tűnt Sterling részéről. Az egész összetűzésük oka az,
hogy Sterling önző, és nem akarja, hogy a bátyja elmenjen egyetemre, mert nem
tud nélküle élni. Emiatt anorexiás lesz, bár nem azzal a szándékkal, hogy
felhívja a figyelmet, csak annyira rosszul érzi magát a gondolattól, hogy
képtelen enni. A bátyja veszekedik vele a megváltozott étkezési szokásai miatt,
és ennek eredményeként viharzik el a tiltott területre.
Szerintem,
ha Sterling igazán szereti a bátyját, akkor nem így viselkedik, hanem örül a
bátyja boldogságának, hogy azon az úton halad, amit elképzelt magának. Hiszen
attól, hogy nem találkoznak mindennap, a kapcsolattartásra számos alternatíva
létezik. Persze azt is megértem, hogy emiatt borús hangulatba kerül, hiszen
egyedül marad, és nem lesz ott az az ember, akire mindig számíthat. De ott
vannak a barátnői, úgyhogy nem hiszem, hogy ekkora drámai változást jelentene a
bátyja elköltözése. Ez most nem azt jelenti, hogy a helyében nem akadnék ki,
mert nyilván de, meg iszonyatosan rosszul esne, és fájna. Mégis lenyelném a
békát, és nem veszekednék a bátyámmal meg érzelmileg zsarolnám, hogy jaj,
milyen rossz lesz nekem, ha magamra hagy.
Az anorexia
ennek kapcsán kerül elő, az érzelmi zsarolás eszköze. Egy tinilány hisztijének
tudom be igazából, még ha nem is szándékosan csinálja. Maga a karakter nem is
foglalkozik vele, inkább csak a barátai és a családja neheztelésén keresztül
közvetítődik a probléma. Fölösleges volt ezt a sürgető témát belecsempészni
ilyen lebutított formában a könyvbe, simán működhetett volna a történet nélküle
is. Később előkerül a könyvben más formában, ami indokolná a létjogosultságát,
de úgy gondolom, hogy lehetett volna valami kevésbé komolyabbhoz nyúlni.
Persze
Sterling viselkedésének megvan a jogos oka: őt és a bátyját az apjuk verte
kiskorukban, és mindig Phineas védte meg a lányt, ezért képtelen elengedni. Így
érthető, de mégis, az anorexiával karöltve túlzásnak
éreztem az egészet már az első oldalaktól kezdve.
Kényelmes
megoldásként Sterling egykori kiszemeltje, Heath is elvesztett valakit hasonló
módon. A srác korábban egyik napról a másikra dobta a lányt, pedig már majdnem
jártak. Azért nem szólt hozzá többé, mert súlyos letargiába esett, hogy senki
sem hisz neki. A közös tapasztalat jó alapként szolgálhatott volna a
romantikának, de itt rögtön ugrunk a „Minden meg van bocsátva” „Akkor
randizzunk” részhez. Jelen körülmények között az ember fejében semmi más nem
jár, csak a randizás. Mert hát mi más lehetne fontosabb, ha eltűnik a bátyánk,
és egy vadidegen lány átveszi a helyét? Naná, hogy a smacizás! És ennyi. A
könyv korai fázisában Sterling és Heath összejönnek, és együtt vannak.
Szokatlan megoldás, de még elfogadható lenne egyfajta ellenpólusaként a
veszteségnek, hogy a hányattatások ellenére azért jutnak még örömteli
pillanatok. Csakhogy ez a páros rém unalmas, és szemernyi kémia sincs közöttük.
Ami, hogy kifejező legyek: nem jó.
A történet
remekül indul Phineas eltűnésével, és Lenora May felbukkanásával. Bíztam benne,
hogy hozza végig ezt a szintet, de a szerelmi szál beírása után sajnos már nem
tudott megfelelni az elvárásaimnak. A karaktereket nem kedveltem meg
különösebben, és olyan egetrengető fordulatok sem voltak.
A regényt
mindenképpen a misztikum része adja el. A saját törvények szerint működő
élő-lélegző láp annyira bizarr és kellemesen idegborzoló, hogy feldobja az
amúgy jellegtelen könyvet. Mondjuk akadnak benne furcsaságok, amiken azért
felvontam a szemöldököm: a mágikus cseresznye és barack sorsdöntő használata (a
barack túlkombinálása már kicsit sok volt), és őszintén szólva az
embergátorokat (emberi aligátorokat) nem igazán vette be a gyomrom. Mármint
embergátor, tényleg? Még így leírni is rossz. Mivel a misztikus lápot tartom a
regény erősségének, úgy vélem, több időt is eltölthettünk volna itt a
titokzatos Fisher társaságában vagy csak úgy egyszerűen az atmoszférában.
A szerző a
hangulatfestés mellett jól alkalmazza a testvéri kapcsolatok szembeállítását.
Bemutatja, hova vezet a túlzott ragaszkodás, és, hogy a szerettünk érdekeit
kell néznünk, hogy megtapasztalhassa azt, amire a szíve vágyik. Tágabb
értelmezésben másféle kapcsolatra is vonatkoztathatjuk ezt. Egyszer minden
szoros kapcsolat meglazul, és nekünk meg kell tanulnunk elengednünk az illetőt,
ha menni akar. Az ő döntésén múlik, hogy visszatalál-e hozzánk.
Ez egy
közepes könyv, de a misztikum miatt érdemes egyszeri elolvasásra. Az is
mellette szól, hogy végre egy történet, ami nem sorozat (legalábbis egyelőre).
Értékelés:
3,5/5
Borító: 5/5
Kiadó: HarperTeen
Megjelenés
éve: 2014
Oldalszám:
336
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése