V. E. Schwab: Vicious

Amikor anno megtudtam, hogy Victoria Schwab szerencsét próbál a felnőtt irodalomban, egyszerre tartottam a hírtől és örültem meg neki. Szárnypróbálgatása, a Vicious már az első pár oldal után belopta magát a szívembe. Pedig annyira más minden téren, mint az Archívum-sorozat.

Victor és Eli szobatársak voltak az egyetemen. Eli az egyik órájára az EO-k (különleges képességű emberek) létrejöttének folyamatát kutatta pusztán elméleti szinten, ám Victor elkezdte adni alá a lovat, hogy mi lenne, ha a gyakorlatban is igazolnák. És megtették. Azóta eltelt tíz év; Victor és Eli ellenségek. Most Victor kiszabadul a börtönből, ahová Eli juttatta, és minden vágya, hogy bosszút álljon. Tervének végrehajtásában a cellatársa és egy 13 éves kislány lesz segítségére.

Fangirl üzemmód ON: Úristen, én annyiranagyondeszörnyen imádtam ezt a könyvet! Mindenkinek olvasnia kell, aki imádja a szupererőket! Fangirl üzemmód OFF.

A témaválasztással sikerült belenyúlni a tutiba. Gyengéim a különleges képességek. Már sokszor gondolkoztam azon, milyen erőm lenne, ha választhatnék. Milyen praktikus lenne, ha tudnék teleportálni, és nem kéne buszoznom, hanem egy szempillantás ott teremhetek bárhol, ahol akarok. Ha eljuthatnák a világ nevezetes pontjaira ingyen és bérmentve. Másrészt milyen klassz lenne, ha a tűzgyújtás képességével rendelkeznék, sosem fáznék többé. Vagy ha megszabadulhatnék a fájdalomtól, ahogy Victor teszi, és megszabadíthatnék tőle másokat is.

 A Vicious több szempontból sem szokványos. Egyrészt manapság kötelező eleme minden történetnek médiumtól függetlenül, hogy tartalmazzon szerelmi szálat, itt viszont nincs, még egy halovány írmagja sem. A másik különcség, ami még ennél is fontosabb, hogy a két főszereplő, Victor és Eli is antihősök, a különbség köztük annyi, hogy az egyik jobban, mint a másik. Ennek érzékeltetését Schwab rendkívül precízen oldja meg.

A történet két szálon fut, a jelenben és a múltban. A két idősíkon antihős párosunk tagjai eltérő szerepekben tetszelegnek, és a történet előrehaladtával hull le róluk a lepel, hogy talán mégsem pontosan olyanok, amilyennek kezdeti megnyilvánulásaik alapján véltük őket. Az egyetemen még Victor egyfajta szociopataként mutatkozik meg, magába forduló, embertársai nem izgatják, hűvösen figyeli a körülötte pörgő világot. Vele ellentétben Eli népszerű, a társasági élet középpontja, és komoly párkapcsolata van. Victor azért barátkozik vele, mert a felszín alatt lát valami rejtett sötétséget, amivel talán Eli sincs tisztában.

A jelenben Schwab elhiteti velünk, hogy ezek a leosztott szerepek továbbra is fennállnak, Victor a gonosz, Eli a hős, ám ahogy egyre jobban feltárulnak a múlt kiváltotta ok-okozati összefüggések és a jelenben történő események mozgatórugói, úgy gyúl fel az olvasó feje felett a képregényes buborékban az égő. Mert talán tévedés történt. Ha választani kell két rossz között, hogy melyik a „jó”, akkor nem biztos, hogy Eli lesz a helyes válasz. És tényleg, számos tett jelzi azt, hogy mindez igaz lehet; az, ahogy Victor befogadja az út szélén az esőben csámborgó kislányt, ahogy engedi neki, hogy megtartsa a kutyát.

Schwab remekül dolgozta össze a múltat és a jelent, a sztori a gyakori váltások ellenére is gördülékenyen lendül előre, és áll össze kerek egésszé. Noha akadnak kiszámítható momentumok (például elég nyilvánvaló, hogy Eli megvilágosodását milyen történés motiválja), egy remekül és izgalmasan megírt könyv a végtermék. Nagyon szerettem azokat a részeket, amikor Victor és Eli az EO képességek létrehozásával kísérletezett, libabőrös atmoszférát teremtett, és egy az egyben azt a feelinget hordozta, amit Az egyenesen át címú film. A szerző azt is brilliánsan érzékelteti, ahogy egy legjobb barátság irigységből a darabjaira hullik, és a barátokból ősellenségek lesznek.

Az elbeszélő módot és a történetet áthatja egyfajta meseszerűség. Ilyen elem például a két karakter mindent vagy semmit szembenállása, a bosszúhoz való mániákus ragaszkodás, Eli durva Isten komplexusa, ami a kiválasztottak közé sorolja, és ürügyet szolgáltat a cselekedeteire, és ezt az érzetet növeli még Mitch átka, ami plusz adaléka a történetnek, bár nem kerül különösebb kifejtésre.

Érdekes a karakterek leosztása, hiszen két szembenálló team van (Amerika Kapitány és Vasember, haha), és az a helyzet állt fenn, hogy a Victor csapatában megforduló karaktereket kedveltem, míg az Eli-éban játszókat nem.

A történet hatásos befejezést kapott, és míg a kiszabott célok megvalósultak, maradtak olyan kérdések, amikre szívesen választ kapnék, például, hogy mit kezdenek a kislánnyal. És bár a kötet önállóként is megállja a helyét, és minden igényt kielégít, szerencsére már készül a folytatás, és bizakodom, hogy minél előbb megjelenhet.

Ajánlom ezt a könyvet minden Archívum rajongónak, és azoknak, akik szeretik a szuperhősöket, mert ez egy kiváló olvasmány a témában.

Értékelés: 5/5

Borító: 4/5

Sorozat: Vicious #1

Kiadó: Tor

Megjelenés éve: 2013

Oldalszám: 364