Eddie
édesapja öngyilkos lett: leugrott egy tetőről, a holttestét a lány találta meg.
Azóta az anyja zombiüzemmódban tengeti a napjait, a legjobb barátnője próbálja
kizökkenteni ebből az állapotból – sikertelenül, mert az édesanyát akkora
veszteség érte, hogy még azt is képtelen felfogni, hogy Eddie-t sokkal
súlyosabb veszteség érte. A lány csak egyetlen kérdésre szeretné tudni a
választ: miért? Miért lett az édesapja öngyilkos? A legjobb barátja, Milo nem
érti meg, miért olyan fontos neki, hogy megértse az okot. Így amikor találkozik
Culler Evans-szel, az apja tanítványával, akit szintén ez foglalkoztat, a józan
észt félredobva együtt vágnak bele a rejtély megfejtésébe.
Érdekesnek
találtam a kezdő szituációt. Egy felnőtt ember katatón állapotban fentreng
otthon, képtelen összeszedni magát, és ott lenni a lányának. A lányának, aki
sokkal jobban viseli, hogy ő bukkant rá az apja holttestére. Ha engem
kérdeztek, számomra ez olyan trauma lenne, amit nem tudnék ilyen „könnyen”
kiheverni, mint Eddie, főleg, ha a másik szülőm nem áll mellettem. De Eddie-t
nem is ez a teher sújtja leginkább, hanem a miért kérdése. Nem érti, hogy az
apja miért döntött úgy, hogy az élete már nem elég, hogy a családja már nem
elég, hogy már nem volt semmi, ami a világon tartsa, amiért érdemesnek tartotta
volna folytatni.
"A kezeim haldokolnak."
A legjobb
barátja, Milo sem áll a rendelkezésére az apja halálának megértése érdekében,
azóta a kapcsolatuk is elég furcsa, nem olyan természetes, mint korábban. Milo
már az elején tisztában van azzal, amire Eddie a regény végén jön rá, hogy egy
másik ember cselekedeteinek kiváltó okát egyedül csak ő ismerheti, és nem
érdemes felemészteni magunkat, hogy a lehetetlent kutassuk. Ám Eddie ezt sokáig nem akarja felfogni, és
emiatt gyakran hajba kapnak, ami elveszi a teret attól, hogy kibontakozhasson
az új szintre emelkedő kapcsolatuk. Ugyanis Eddie nem veszi észre azt sem, hogy
szerelmes a legjobb barátjába, és az érzés kölcsönös, de már nem marad idő,
hogy a dolog betonba vésődjön. Ahogy Eddie sem kap választ a kérdésére, mi sem arra, hogy mi
lesz ezzel a párossal, hogy összejönnek-e vagy sem. Nagyon szerettem Eddie-t és
Milót együtt, akkor, amikor nem veszekedtek, nagyon aranyosak voltak, és Milo
olyan legjobb barát, akiről minden lány álmodozik.
Culler, a
tanítvány túl nagy teret nyer a történetben, és kiszorítja onnan Milót, Eddie-t
pedig ellenszenvessé teszi. A könyv feléig egy kiváló regényről beszélünk, a
megszokott Summers stílussal, de aztán leülepedik a sztori, az események Eddie
és Culler road tripjére szűkülnek, és gyanúsan sejtetik a végkifejletet. Az
előjelek láttán már csak szomorúan ingattam a fejem, hogy lehet Eddie ennyire
naiv és ostoba, hiába tudtam jól, hogy a közös gyász vezérli a
meggondolatlanságát, és az elszántság, hogy a miért szó ne hangozhasson el
többet a szájából. Egyszerűen nem tetszett ez a rész, hiába kellett ahhoz, hogy
átpréselődjön a sorok között a könyv üzenete, amit ismétlem, Milo már a
kezdetek kezdetén kinyilatkoztatott.
A történet
nem az ízlésem irányába való vezetését leszámítva viszont nagyon összeszedett
regény ez, megkapóan érzelmes pillanatokkal, feszültségkeltő dramaturgiával, és
egy elgondolkodtató témával.
Értékelés: 4/5
Borító: 5/5
Kiadó:
St. Martin's Griffin
Megjelenés
éve: 2010
Oldalszám:
224
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése