Fülszöveg:
A Seholember. Városi legenda. Egy férfi, akinek a nevét csak suttogva
emlegetik. Azt beszélik, ha felkeresi valaki, aki reménytelen helyzetbe került,
és méltó a segítségére, ő mindent elkövet, hogy megvédje és megmentse.
Ő azonban nem csupán legenda.
Evan Smoaknak megvan hozzá a képessége és a forrásai is, hogy segítsen
azokon, akiken senki más nem segít. Rendkívül veszélyes múltja van. Még
gyerekként választották ki, hogy a szigorúan titkos Árva program részeként
tökéletes, hivatalosan nem létező ügynökké – más szóval gyilkossá – neveljék és
képezzék ki. Ő volt X Árva. Evan egy idő után szakított az ügynökséggel, és az
ott tanultakat arra használta fel, hogy minden hidat felégessen maga után.
Azzal kezdeném,
hogy 10% után én ezt a könyvet majdnem letettem. És ezzel fel is hívnám a
figyelmet, hogy ha hasonló érzések birtokába kerültök: ne tegyétek le! Annyira
semmilyen módon indít a történet, és pluszban még beleesik az író abba a
hibába, hogy felesleges leírásokba bonyolódik (bocs minden szakitól, de engem a
legkevésbé sem érdekelnek a különböző fegyvertípusok). Szóval kellett egy kis
idő, míg beindult a sztori, de onnantól konkrétan a letehetetlen kategória.
Jó pont, hogy
Hurwitz semmit sem rág az olvasó szájába. Először találkozunk Evannel,
megismerjük hogyan él, hogyan biztosítja be magát, hogyan segít az embereknek,
de fogalmunk sincs, hogy miért teszi, vagy hogyan jutott idáig. Az események és
a flashbackek sorozatán át kapjuk meg a mozaikokat, és idővel egyre jobban
összeáll, majd élesedik a kép, és én még mindig ezt a történetvezetési stílust
kedvelem a legjobban, ahol én rakhatom össze a kirakóst.
Hurwitz nagyon jó a
megtévesztésben is. Végig játszik az olvasóval és a saját karakterével is. Van
itt két ember, akikről nem lehet eldönteni, hogy melyikük mond igazat, melyikük
a csapda része, aki bepalizza Evant, és bármennyire is jár alaposan utána a
dolgoknak, akkor sem derül ki, mi van. Amikor már végre megnyugodnánk, hogy
akkor oké, most tudjuk, mi az igazság, kiderül, hogy mégsem az, amit gondoltunk.
Sajnos a fülszöveg frankón lelövi a regény közepén lévő csavart (nyugi, azt a
részt kivettem belőle), pedig még azon is jól meglepődhettem volna.
A végére fokozódik
az akció, nem győztem kapkodni a fejem, olyan mozgalmassá válik a regény,
ráadásul szépen bepakol a szerző pár jelentős fordulatot a végére, ami kiváló
csali arra, hogy mindenképpen a kezünkbe akarjuk kaparintani a folytatást.
A pörgő események
mellett kiválóan megismerjük Evant, a személyiségének legfontosabb jellemzőit,
a motivációját. A flashbackekben teljesen alapozó dolgok derülnek ki erről az
Árva-programról, amiben rengeteg a potenciál a jövőre nézve. Inkább Evan
pallérozását és az "apjával", Jackkel való viszonyát láthatjuk, ahogy
a férfi olyan erkölcsi mércével ruházza fel, ami a személyiségének alapköve
lesz, emiatt viszont nem a programba való. Érdekes színfoltja a regénynek,
ahogy ellentétbe kerül Evannek a két különböző nővel való kapcsolata: az egyik
a normálist képviseli, a másik pedig a munkájából fakadó nem mindennapit. A
karakter kedvelhetőségét tovább növeli, ahogy felértékelődik a magányos farkas
státusza, ahogy közelebbi ismeretségbe kerül a vele egy házban lakó Miával, és
annak fiával, Peterrel, és ezt a változást a szerző kiválóan mutatja be
indirekt módon.
Összességében ez
egy remek, pörgős, fordulatos akcióregény, ami pár órára kiváló kikapcsolódást
nyújt. Már nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra!
Értékelés: 5/5
Borító: 4/5
Eredeti
cím: Orphan X
Sorozat:
Orphan X #1
Kiadó:
Fumax
Megjelenés
éve: 2016
Oldalszám:
372
Fordította:
Rusznyák Csaba
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése