A kritika a Sorozatjunkie-n jelent meg, a teljes cikk ott olvasható.
A boszorkányos Witches of East End első szezonja kellemes meglepetés volt. A második évadban komolyabb, sötétebb hangvételt öltött a sorozat
– mind történetileg, mind képileg –, és olyan új szálakat fektetett le,
amikből lett volna hova kiindulni – az más kérdés, hogy ez mennyire
sikerült.
Ami engem leginkább zavart az évad folyamán, hogy az ígéretesnek érkező szálakat olyan kurtán-furcsán vitték tovább vagy zárták le.
A titokzatos gyilkos és annak Ingriddel való kapcsolata sokáig borzolta
az idegeinket. Kaptunk egy új állandó szereplőt, a lányok testvérének,
Fredericnek a személyében, akinek a jelenlétét mindenképpen pozitívumnak
könyveltem el, a lojalitásbeli ingadozását már kevésbé. Amikor azt
hihettük, hogy a jó oldalon áll, akkor megint visszabillent a másikra,
és már-már bosszantóan ide-oda ingadozott.
A cselekményt időnként az erőltetett konfliktusgenerálás és az időhúzás
jellemezte, néha kifejezetten banális megoldásokkal és jelenetekkel
megspékelve. Hadd emeljem ki az egyik kedvencem: mikor Freya, Ingrid és
Wendy ugyanabban a pillanatban bújt ágyba a pasijával, ez annyira
félelmetesen reális volt, hogy az valami hihetetlen.
No de lássuk, hogyan alakult összességében az évad és a finálé spoileresen a tovább mögött.
Rebecca Yarros – Befejezetlen történeteink -The Things We Leave Unfinished
– Blogturné + Nyereményjáték
-
Ha Rebecca Yarrosról van szó, a legtöbbször számíthatunk rá, hogy igazi
érzelmi hullámvasút vár ránk a regényei olvasása közben, és ez ez alakommal
sem vol...
2 napja
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése