Itt és most felavatom a VILÁG LEGROSSZABB SOROZATZÁRÓ KÖTET DÍJ NYERTESÉT! Pedig volt már szerencsém egy-két rettenetes műhöz életemben, amik mondjuk egy addig imádott sorozatot tettek tönkre, de hogy egy fantasztikus, szomorkás, érzelemdús, ÖTCSILLAGOS könyv után hogy lehet egy ilyen izét írni? Ezt tényleg díjazni kell. Pedig én annyira, de annyira imádtam az első részt! Az a depresszív, szívszorító hangulata, ami körbelengte, olyan jól esett tavaly a lelkemnek, és az ötlet is mekkora volt már! Azt hiszem így járunk, ha túl nagy fába vágjuk a fejszénket. Vagyis ezt kéne mondanom, de itt nem a kerettörténettel voltak problémák. Hanem mondjuk alapból azzal, hogy ebben nem létezett történet.
De azért lássuk csak, mi lett összehányva történet címszó alatt. Ebben a világban a tinédzserek öngyilkosságot követnek el. A Program úgy próbálja megelőzni mindezt, hogy a veszélyeztetett embereknél, akik érzelmileg labilisak, kitörlik azokat a negatív emlékeket, amik depresszióba taszíthatnák őket. Szóval Sloane és James az előző részben úgy döntöttek, együtt lesznek, és elmenekülnek a Program elől. Az emlékeik még mindig hiányoznak, de a lényeg, hogy ők ott vannak egymásnak. De vajon elég mindez? Elszakadhatnak-e a múlttól örökre vagy az a háttérben leselkedik, hogy ismét lecsapjon? Az öngyilkosság gondolata vajon ismét megfordul a fejükben? Karnyújtásnyira van a lehetőség, hogy visszaszerezzék a hiányzó memóriadarabkákat, hiszen Sloane-nál van az egyetlen bogyó, ami ezt lehetővé teszi. A folytatás ott veszi fel a vonalat, hogy a főszereplő páros egy kocsiban ücsörög, és hoppá, csak úgy, rátalál az ellenállás két tagja, és rögtön el is szállásolják őket egy menedékhelyen. Majd elmennek bulizni!
A könyv olvasása közben rájöttem, hogy teljesen másként értelmez a szerző egy élethalál szituációt, mint én. Mivel olyannyira ellentétes ez az én, és szerintem minden épeszű ember álláspontjával, ezért a Treatmentre vonatkozó szabályokat pontokba szedtem, hogy könnyen érthető legyen a könyv úgynevezett története.
Szabályok:
1, Ha üldöz a Program, és ki akarja törölni azokat az emlékeid, amik meghatároznak, akkor semmi mással ne foglalkozz, csak smárolj és szexelj! Ugyan már, nem kell azon aggódni, hogy bármikor megtalálnak, és visszavisznek, vagy, hogy menekülni kell, azt minek is. Elsődlegesek a testi élvezetek!
2, Ha üldöz a Program, és minden médiumban ott virít a fejed, akkor menj el bulizni, és ott piálj meg drogozz! Attól biztos nem akarsz öngyilkos lenni!
3, Ha üldöz a Program, és megfogadod, hogy megdöntöd a szervezetet, akkor ülj reggeltől napestig egy házban és a szerelmi életedről agonizálj! Hiszen ha James fájljában az olvasható, hogy azelőtt nem szeretett, az biztos úgy van! Gondolom a korábbi életét még viccből dobta el érted, és szökött el otthonról!
4, Ha üldöz a Program, és egész eddig Jamesszel smároltál, és állítólag nagyon szereted, akkor kerülj mindig intim helyzetbe a szerelmi háromszög másik tagjával, lehetőleg úgy, hogy James mindig lássa!
5, Ha üldöz a Program, és random felbukkannak emberek a menedékhelyeken, akkor ne akadj ki, az teljesen normális!
6, Ha üldöz a Program, az jó móka lesz, mert a pénz random terem, amiből lehet kaját, telefont, benzint venni!
Komolyan, az egész nem létező történet arról szól, hogy egyik menedékhelyről vándorolnak a másikra, közben Sloane és James állandóan smárol vagy majdnem szexel, csak úgy, a semmiből feltünedeznek emberek (mert van egy nagyon alattomos áruló, olyan izgi!), de ez senkit nem zavar. A főhős a szerelmi élete miatt rinyál meg üres fogadkozásokat tesz, azaz azon agyal, hogy ő majd jól megdönti a Program ártalmas ténykedését, és majd jól véget vet az egésznek, és majd jól elintézi, hogy mindenki happy lesz. Ezután a felettébb tempós semmi után Sloane és a Program útjai megint találkoznak egy időre. Nagy vonalakban, ha úgy vesszük, az első könyvet ismétli – annak kifordított verziója.
Vajon a szerző nem látott egy ilyen témájú filmet sem? Az az érzésem, hogy kitalálta ezt a tök jó alapötletet, amit egy pontig le is vezetett magában, aztán mikor az akció részre került a sor, csúfondáros kudarcba fulladt. Egyáltalán nem kezeli jól azt az indulóbázist, amit felállított magának. A karakterek viselkedése irreális, és persze minden regénybe bele lehet kötni a valósághűség tekintetében, de itt az egész több mint puszta szőrszálhasogatás. Jelen körülmények között olyan dolgokra nem figyel, mint, hogy a pénz nem terem magától, a szereplők mégis mindig gyorskaját esznek, vagy kocsikáznak, amihez ugye benzin kell, ami pénzbe kerül. És ezek ugyebár tinédzserek, akik nem kapnak zsebpénzt a szüleiktől, mert a szüleik visszazsuppolnák őket a Programba. Aztán az ellenállás kérdése is elbagatellizált valami, csupán annyiból áll, hogy az egyik karakter állandóan a telefonon lóg (pénzkérdés megint), és vannak ilyen informátorai meg olyan informátorai, de sose derül ki, hogy ezek kik és hol vannak, vagy miért segítenek. Ha kell valami a történet szempontjából, akkor ezek a rejtélyes idegenek mindig lökik az infót. Végül is így kell egyszerűen előrelendíteni a cselekményt, nemdebár?
A legszebb az egészben, hogy az író se tudja, hogy mit akart közölni ebben a részben, vagy hova akart kilyukadni. Mert itt a könyv elején közli, hogy már a felnőtteket is érinti a járvány, viszont van egy csodabogyó (a könyv címe), ami megakadályozza, hogy a Program kitörölje a káros emlékeket. De akkor meg ugyanoda lyukadunk ki, ahova az elején, van egy csomó ember, aki öngyilkos lesz, és hiába van terápia, az sem segít. Saját magát kényszerítette ördögi csapdába, és hiába magyarázza ki a végén az egészet, hogy ez miért jobb, igazából semmi értelme. Azt kellett volna kideríteni, hogy mi okozza a járványt példának okáért. Én úgy gondoltam, hogy mondjuk a Program is benne van az egészben, hozzájárul a járvány terjedéséhez, ilyesmi, hogy piacot teremtsen magának és a kifogástalan módszerének, tehát mocskos anyagi érdekek vezérlik. A Program itt viszont már teljesen ördögi szerepkörben tűnik fel, teljesen értelmetlen motivációval, hiszen az lenne a lényeg, hogy 100%-os a gyógyulási rátájuk, de máskülönben meg lobotomizálják azokat, akik visszaesnek. Igen, azok biztosan senkinek se fognak hiányozni, ha zombik lesznek. Akkor hogy lesznek 100%-osak? Á, hagyjuk.
Az előző rész depressziós hangulatát az égig magasztaltam, annyira rám telepedett, annyi érzést kiváltott belőlem, a folytatásban viszont ennek nyoma sem maradt. Olyan kérdésekkel szembesített minket az első rész, mint, hogy mi értelme az életünknek, ha nincs célja, és szépen közvetítette, hogy a tapasztalataink, az egyediségünk tesz minket azzá, akik vagyunk. Hol maradtak el ezek a gondolatok?
A főhőssel a könyv utolsó harmadában lezajló konfliktus teljesen felesleges, mivel az első könyv ismétlése lényegében, ráadásul a feljebb említettek miatt értelmetlen. Bár nem tudom, miért beszélek zöldségeket, hiszen az egész könyv felesleges. A lezárás meg a hangosan röhögök rajta kínomban, hogy ez meg mi a fészkes franc kategória. Hogy lehet így megoldani a Program hatalmának a kérdését? *NÉMISPOILER* Elmennek nyilatkozni a sajtónak, és mindenki happy, hurrá! *NÉMISPOILERVÉGE* Ez tényleg ilyen egyszerű lenne? Itt is csak az érződik, hogy a szerzőnek fogalma sem volt arról, hogy mit akart kihozni a sztoriból, és hát éppenséggel le kellett zárni. Vagy mégis trilógiát akart, de aztán rájött, hogy innen már nem tud mit kifacsarni magából. Szerencsére *szarkazmus* a végén kapunk egy iszonyatosan izgalmas epilógust is, ami amúgy nem érdekelt egyáltalán, mivel ki nem állhattam a karaktert, akiről szólt.
Szóval gratulálok Suzanne Youngnak, hogy egy ötcsillagos könyv után írt egy egycsillagosat, ez tényleg nem semmi teljesítmény. Ezúttal is szereztem egy új tapasztalatot. És azt is megtudtam, hogy lesz a világban játszódó kiegészítő regény – ez is csak azt az elképzelésemet támasztja alá, hogy ezt a történetet már nem tudta hová folytatni –, ami nem, nem novella, hanem egy rendes regény. Nos, én azt már biztosan nem fogom elolvasni, ezt a rettenetet pedig igyekszem elfelejteni, és majd úgy teszek, mintha csak az első rész létezne.
Értékelés: 1/5
Borító: 3/5
Sorozat: The Program #2
Kiadó: Simon Pulse
Megjelenés éve: 2014
Oldalszám:352
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése