Az országos újoncok közül ez volt az egyik olyan sorozat, aminek a pilotját már nagyon vártam. Noha bennem bujkált egy kis félsz, mert volt egy olyan sejtésem, ez szimpla nyomozós sorozat lesz Batman előzményként eladva, és hát van ebben némi igazság. Csak nem bírtam megállni, hogy ne nézzem meg az első részt, de hogy a közeljövőben folytatom-e, az még kérdéses. Egynek elment, de én ettől bizony nem dobtam hátast.
A Gothamnek teljesen gengszterkrimi beütése van, ami azért rossz, mert nem igazán komálom ezt a műfajt. Nyilván nem vártam ugyanazt, mint a Batman filmektől. Bár azokban is jelen volt a korrupció és minden, ami ezt a sorozatot jellemzi, ott volt pluszban Batman, a magányos hős, aki az akciózásával ellensúlyozta ezt, a hiánya viszont pont azt az alapot hagyta maga után, ami nekem nem elég.
Ami meglepett, hogy nem a Nolan féle Batmant vették példának a hangulati alapozáshoz, hanem sokkal inkább hajaz a Burton filmekre a színvilág és a város képe is. Kifejezetten bejövős ez az atmoszféra, és ez a régies noir jellegű hatás. A városról mutatott nagytotálok jól néznek ki, és a sikátorok útvesztője is tényleg azt az érzetet keltette, hogy átmész, és biztosan bajod esik. Az is nagyon kreatív, hogy egy alternatív valóságot hoztak létre, mintha a 80-as, 90-es években játszódna, erről árulkodik például Gordon társának keménykalapja (akkoriban hordtak ilyesmit), és a kockaautók, de például attól még létezik mobiltelefon, ez a kevertség pedig időtállóvá teszi a sorozatot – egyszerre régi és új.
Már az elején sem spóroltak a leendő bűnözőkkel, megkaptuk Macskanőt, Pingvint, Rébuszt és Méregcsókot is, akik mind szerepeltek az előző filmekben. Ezek közül egyelőre Pingvin szála volt részletesebb, ő konkrétan mindenkit lejátszott a képernyőről, nagyon jól elkapta a színész a figurát, és végig uralta a teret, mikor jelen volt. A leendő Macskanő Wayne utáni ácsingózása szerintem eléggé felesleges volt. Ez a szál ezek szerint összekapcsolódik a későbbiekben? Remélem nem azért követte csak úgy random, hogy képernyőn legyen. Hosszan lehetne vitatkozni erről, hogy mennyire volt szájbarágós és túlzsúfolt az első rész, én úgy gondolom, hogy a tejet lopó lány, aki kiissza a doboz tartalmának nagy részét, mielőtt megeteti egy cicával és végig háztetőkön meg ilyen helyeken ugrál, az igencsak olyan megoldás, hogy a képünkbe akarja tukmálni, hogy igen, ő a leendő Macskanő, te buta néző. Épphogy csak nincs a fejére írva.
Ami kicsit problémás volt a gengszterkedés mellett, az a színészi játék. Általában ezzel nem szokott gondom lenni, de itt néha annyira mű volt a színészkedés címszóval végbevitt arc- és testjáték, hogy nem azt éreztem, hogy a karaktert látom, hanem hogy egy színész játszik egy karaktert. Nem egy színésznél éreztem ezt, és a bökkenő az, hogy még a főszereplőnél is, pedig amúgy Ben McKenzie-t elfogadható választásnak tartom Gordon szerepére. Alfredot már kevésbé, persze még van pár éve rendesen megöregedni, de az eddigi filmekben látott komornyikokhoz képest a stílusa itt meglehetősen vehemens volt. De az is elképzelhető, hogy csak a lebutított dialógusok miatt éreztem ennyire a színészi játék mesterkéltségét. A végén a jelenet, mikor Gordon odatolta Bruce-nak a jelvényét, szerintem elég röhejes volt, meg úgy az egész, ahogy fogadkozott egy tizenakárhányéves kissrácnak, hogy kvázi oldozza már fel, amiért nem találta meg a szülei gyilkosát. Arra nagyon kíváncsi vagyok, hogy Bruce történetszála hogyan fog működni a sorozatban.
Ez egyelőre olyan átlagos volt nekem, nem ragadott meg, nem éreztem azt a bizonyos pluszt, ami arra késztetne, hogy nagyon akarjam tovább nézni, de mivel Batman előzmény, biztosan próbálkozni fogok még vele.
Értékelés: 3,5/5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése