M. R. Carey: Kiéhezettek

A Kossuth kiadó jóvoltából nemrég jelent meg M. R. Carey Kiéhezettek című könyve, ami a Goodreadsen a posztapokaliptikus címke alatt sűrűn felbukkan a héten legtöbbet olvasott könyvek listáján.

Van egy katonai bázis, a bázison egy különleges lány, Melanie, aki ha nem a cellájában tartózkodik, az idejét az osztályteremben tölti, ahol mohón issza magába a tudást.

Manapság nehéz újszerű zombis könyvet írni, ám M.R. Carey-nek sikerül felmutatnia valami mást, amilyennel én még nem találkoztam. Az angol verzió burkoltan célozgat rá, hogy a könyv központi témájaként az élőhalottak szolgálnak. Ezzel szemben a magyar kiadásban már a cím is elég egyértelmű, a fülszöveg pedig rémesen sokat elárul a történetből, ezért senkinek sem ajánlom, hogy elolvassa. Én speciel csak utólag tettem meg, és nem is számítottam így, ebben a formában arra, amit jól elspoilerez. Arról nem beszélve, hogy hosszú az expozíció, tehát a fülszöveg elég sok információt markol meg. A lényeg, hogy a főszereplő, Melanie egy kiéhezett, de nem tudja magáról, hogy az.

A könyv három jelentős részre tagozódik. Az elején a bázison járunk, ahol megismerjük ezeket a speciális zombi gyerekeket, akiknek agyát nem építette le a szervezetükben jelen lévő kór. Humánusan viselkednek, ugyanúgy tudnak gondolkodni, tanulni, mint a nem fertőzöttek. Az a kérdés, hogy vajon miért? Ők mitől mások? A bázis kutatórészlege arra tette fel az életét, hogy ezt kiderítse, de egyelőre még nincsenek válaszok. A 10 éves Melanie a legkülönlegesebb, imádja a görög mitológiát, és van egy kedvenc tanára Miss Justineau, akit nagyon szeret.

Miss Justineau a jóhiszeműséget testesíti meg. Nehezére esik elvonatkoztatni attól, hogy a gyermekien viselkedő gyermekek valójában nagyon veszélyesek, és tiszta tudatuk ellenére ugyanúgy az emberhúsra éheznek, mint lezüllött, felnőtt társaik. Miss Justineau karaktere lényeges a történet szempontjából, hiszen a Melanie-ba vetett bizalma átruházódik a többi, ellenállást kifejtő karakterre, és Melanie fejlődéséhez is hozzájárul. A lány a bázison töltött idő alatt még nincs tisztában azzal, hogy mi ő, és bár elfogadja az életét olyannak, amilyen, bizonyos aspektusai értetlenséget szülnek benne.

A könyv második része egy szokványos menekülős jelenetsordömping, ami Melanie önazonosságához asszisztál. A kérdés továbbra is adott, bár felfedezi, hogy micsoda, akkor sem tudja, miért más. Ez a hosszabb etap semmiben sem tér el az átlag zombitörténetektől, ahol a túlélés a tét.

A harmadik rész a válaszok bekövetkezte, Melanie világban való helyének megtalálása. A magyarázat, a lezárás a legmegdöbbentőbb pillanata a regénynek, mert egyszerre veszik el és kerül meg a remény. Nem egy szokványos lezárással találkozhatunk, és ezt igencsak nagyra értékeltem.

A történet mondanivalója tulajdonképpen az, ami minden ember életét foglalkoztatja, hogy mi a létezésének értelme, célja, és ha valaki hátrányosan más, az éppen ugyanúgy fontos szerepet tölthet be a gépezetben. Előkerül a jó és a rossz ambivalenciája. Felmerül a szörnyeteg is lehet ember, és az ember is lehet szörnyeteg gondolatkör. Jelen van még az a tény is, hogy nem az határozza meg az egyént, hogy minek születik, hanem a saját akarata.

A szerző aprólékosan kidolgozta a vírus eredetét és működését, ami még hitelesebbé teszi a történetet, ellentétben azokkal a hasonló témájú regényekkel, ahol az egész zombiság minden nemű előzmény nélkül csak be van dobva a kalapba. A különbségek ellenére az egész könyv nagyon emlékeztetett a 28 héttel később című filmre, ami a műfajban igencsak kiemelkedő filmművészeti alkotás nagyon szép fényképezéssel.

Tehát tetszett a könyv, nagyon jó elképzelésre épül, és kreatív megoldásokkal operál, de úgy érzem, valami mégis hiányzott belőle. Valami megfoghatatlan hozzávaló, amit nem tudok pontosan megnevezni, mégis hiányoltam. Az is gond lehetett nálam, hogy a karakterekkel nem mindig tudtam egy hullámhosszra kerülni, és Parks kivételével nem kedveltem őket. Például, amit Gallagher lépett, az annyira értelmetlen és gyenge fordulat volt a szerző részéről, hiszen az első pillanatban tudni lehetett, mi fog történni vele. Hiába mélyítette a karakterét, skiccelte fel az éretlen személyiségjegyeit, mégsem tudok megbarátkozni a végkimenetellel. Néha  leülepedett a történet és unalmassá vált, még a menekülés közben is. Sokat segített volna rajta, ha filmszerűen, mozgalmasan, függőjelenetekkel van megírva, szóval lehetett volna az íráson csiszolni még. De ezt a néhány apróságot leszámítva tényleg egy jó könyvhöz volt szerencsém.

A Kiéhezettek mindenképpen ajánlott zombirajongóknak és azoknak, akik szeretik az elgondolkodtató posztapokaliptikus történeteket.

Értékelés: 4/5

Borító: 4/5

Eredeti cím: The Girl With All the Gifts

Kiadó: Kossuth

Megjelenés éve: 2016

Oldalszám: 456

Fordította: Kisantal Tamás