Hogy
Janice-t idézzem a Jóbarátokból: Ó. Te. Jó. Ég!
Mégis mi a fészkes fene volt ez a könyv? Kedves Patrick Ness, hogy az atyaúristenben tudtad ezt a sztorit összehozni? Ezt a sztorit így megírni? Nem találom a szavakat. De azért próbálom meglelni őket. Azt mindenképpen közlöm, hogy sipirc most azonnal olvasni a More Than This-t (magyarul Soha nincs vége), ha még nem tettétek meg!
Mégis mi a fészkes fene volt ez a könyv? Kedves Patrick Ness, hogy az atyaúristenben tudtad ezt a sztorit összehozni? Ezt a sztorit így megírni? Nem találom a szavakat. De azért próbálom meglelni őket. Azt mindenképpen közlöm, hogy sipirc most azonnal olvasni a More Than This-t (magyarul Soha nincs vége), ha még nem tettétek meg!
„Egy könyv önmagában is egy külön világ. Szavakból álló világ, ahol élsz egy ideig.”
Azok a történetek a legjobbak, amikben az olvasó a főszereplővel együtt a sötétben tapogatózik, és keresi a válaszokat. Mintha az egész könyv egy térkép lenne, rajta x-szel, ami a kincset, esetünkben a válaszokat jelöli, és az odavezető út egy nagy kaland, teli akadályokkal és elterelésekkel. Itt pontosan ez a helyzet áll fenn. Nem tudunk semmit, nem értünk semmit. És az hagyján, hogy a sztori folyamatosan kérdésekkel bombázza az embert, de olyan feszes tempóban, izgalmasan, hogy nem lehet letenni. Már a Chaos Walking-trilógiában észrevettem, ahogy Ness a remekül megáldott írói vénájával olyan hatásos függőfejezeteket kreál, hogy képtelenség abbahagyni. Amilyen szerencsém van, pont olyan időszakban járt a kezemben a könyv, amikor nem tudtam egyszerre sokat olvasni belőle, és olyan elvonási tüneteim voltak napközben, hogy csak arra tudtam gondolni, mikor folytathatom már.
Teszi Ness mindezt
úgy, hogy a történet egy kihalt helyen játszódik, egyetlen szereplővel,
dialógusok nélkül. A narráció monotonitását különleges, fontos szereppel bíró
flashbackek törik meg, amikben kibontakozik Seth háttértörténete.
„Akart valamit, jön most rá. Egy másik választ akart, ahelyett, amit kapott. Azt akarta kitalálni, hogy a világnak van célja, egy különleges célja. Amit neki tartogat.”
A történet a mi folyik itt? mederben zubog, áll-leesősen bomlik ki, a fejleményektől és fordulatoktól folyamatosan hátast dobtam. Végig ide-oda kapkodtam a fejem, a főhőssel együtt tűnődtem azon, hogy mi van, hogy mi történik. Amellett, hogy egy izgalmas, tempós regényről beszélünk, a történet filozófiai alappillérekre építkezik, ahol a valóság és a nem valóság ambivalenciája és jelentősége kerül terítékre. Felteszi a kérdést: mi az, ami számít, a hit vagy a tudat? Mi az élet? Van-e válasz bármire is? Számítanak-e a válaszok?
Komoly témákat is feszeget; magabiztos természetességgel szövődik a történetbe a homoszexualitás; ezzel kapcsolatban Seth önelfogadása szembeállítva a közösség szélsőséges reakciójával. Lerántja a leplet az igazi barátságról, bemutatja annak hamisságát, az önzőséget az ártatlan Seth hányattatásain keresztül. Számomra megdöbbentő volt, hogyan viselkednek Seth ún. barátai, mikor kiderül a fiúról, hogy meleg.
„– Annyira akartam, hogy legyen ennél több. Annyira, akartam, hogy legyen a szaros kis életemnél több, hogy már fájt – megrázza a fejét. – És volt. Csak nem vettem észre.”
Önmagában a titokzatosságával is imádtam ezt a történetet, de azzal nyűgözött le igazán, hogy Seth karakterének és egyúttal az olvasónak is megmutatja, hogy mindig van remény, és bármennyire rossz passzban vagyunk, bármennyire összeesküdött ellenünk a világ, az élet még tartogathat meglepetéseket, és mindig lehet ennél több. Nem számít miképpen, mit gondolunk annak, csak ragadjuk meg, amitől többek leszünk.
És úristen, mi ez a befejezés?! Hogy lehet így vége? Tudom, hogy nem az a lényeg, mi történik ezután, hanem Seth hozzáállása, de ez akkor is igazságtalanság az olvasóval szemben!
Nem lehet erről a regényről rébuszokban értelmesen beszélni, csak áradozni, hogy milyen fantasztikus és mennyire különleges. Ezt olvasni kell!
Értékelés: 5/5
Borító: 5/5
Kiadó:
Walker Books Ltd
Megjelenés
éve: 2013
Oldalszám:
480
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése