TOP 10: 2016 legjobb filmjei

Tavaly elég szegényes lett az évösszesítő lista: képtelen voltam összeszedni tíz olyan filmet, ami tetszett. Szerencsére fordult a kocka, és 2016-ban érkeztek olyan alkotások, amiken jól szórakoztam. Ezek a maga nemében nem feltétlen korszakalkotó művek, de legalább a feladatukat képesek voltak abszolválni.

103 filmet láttam összesen, tehát folytatódik a csökkenő tendencia, egyszerűen már nem tudnak úgy lekötni, mint régen. Ebből is egy csomó 80-as, 90-es évekbeli – az év első felében volt egy ilyen újranézési projektem. Újfent megállapítottam, hogy jé, CGI nélkül is értelmesen össze tudtak rakni egy sztorit, ami manapság már nem követelmény.

A zátony

Na ez olyan értelemben biztos nem nevezendő jó filmnek, de már nagyon hiányzott egy cápás alkotás az életemből. Hihetetlen, mennyire imádom még mindig a műfajt, lehet pók, cápa, kígyó, akármi, pedig taszítanak ezek az állatok. Tudjátok, milyen kevés ilyen témájú film létezik, ami nem ZS kategóriás gagyi? Nagyon kevés, így hát meg kell becsülni, ha jön egy. És biza jó is volt az első fele, kár, hogy a végén átváltott hollywoodi elszálltságba. De azért tetszett. 

Sully – Csoda a Hudson folyón

Ennek megtekintése már átcsúszott 2017-re, de ide fogom sorolni. A légikatasztrófás filmek is hiánycikket képeznek manapság, úgyhogy a Sully olyan volt, mint egy falat kenyér az egész napos éhezés után. Nem mondom, hogy kiemelkedő lenne, de a balesetet patikamérlegen adagolta, és ezzel a technikával végig fenn tartotta az érdeklődést.

Amerika Kapitány – Polgárháború

Felkerül a Marvel sorozat legújabb darabja, de mostanra rájöttem, hogy kiszerettem az egészből. Régen örömmel vártam a részeket, az Avengerst a mai napig imádom, de azóta megcsömörlöttem. Eleve nem értem, ez miért Amerika Kapitány film, amikor Thor és Hulk kivételével az egész banda benne volt. A CW sorozatokkal ugyanez a bajom: már annyi karaktert mozgatnak, hogy nincs idő felépíteni semmit, itt például a Steve-Sharon szál esett áldozatul. Jó, tudom, nem fontos ez az összkép szempontjából, de ha két karakter smárol, akkor értsem már, miért. (Arról nem beszélve, hogy bírom Emily VanCampet, és ismét alig volt képernyőn.) A Vasember-Kapitány összecsapás olyan erőltetett volt, meg úgy alapból mi értelme volt az egész résznek? Semmi. És a CGI? Innentől tényleg ez lesz a sztenderd, hogy az akciójeleneteket felgyorsítják, de úgy, mint amikor a vlc playerben rányomod, hogy kétszeres-háromszoros sebességgel játsszon le valamit? Mert szerintem élvezhetetlen, hogy olyan gyors, hogy már nem természetes, és alig látni, mert mire felfognád, vége a snittnek, pluszba még agyon van vagdosva. Ezt a trendet az utóbbi 2-3 évben figyeltem meg, és borzasztó, ha ezentúl mindig így lesz. Oké, csak panaszkodtam, szóval jogos a kérdés, hogy mit keres itt ez a film. Azért megnézni meglehetett, volt neki íve meg ilyenek, Steve-t meg Tonyt még mindig szeressük. És akkor pozitívumot is mondok: az új Pókember gyerek telitalálat!

A szoba

Ez még 2015-ös film, az Oscaron is játszott, de mivel nálunk januárban mutatták be, úgy gondolom, idefér. A film első fele nagyon erős volt, ahogy a gyerek szemén keresztül bemutatta a világot, ami neki egyet jelentett a szobával. Tetszett, ahogy indirekten átjöttek az események, és érdekes volt, hogy mennyire jól alkalmazkodott a gyerek, miközben az anya elveszítette önmagát: a szobában végig erős maradt, és ahogy kijöttek onnan, rögtön összeomlott. A kérdés: miért is nem olvastam ezt a könyvet?

Cloverfield Lane 10

Amikor ezt a filmet néztem, elgondolkoztam azon, hogy lehetséges, hogy egy 3 szereplős, zárt, fix helyszínen játszódó film hogy képes olyan feszültséget teremteni, amit a látvánnyal telezsúfolt akciófilmek nem. Elképzelem, mekkora mindfuck lehetett volna, ha nem láttam volna a Cloverfieldet, de ez így is ütött rendesen.

Star Trek: Mindenen túl

A Star Trek első részét szerettem, a másodikat nem (nem is nagyon emlékszem rá), de szerencsére a harmadik rész ismét betalált a tutiba, jól szórakoztam közben. Ilyen minőségben, ezzel a szereplőgárdával szívesen elnézegetném még.

Mielőtt megismertelek

Tartottam ettől az adaptációtól, hiszen a könyvet nagyon szerettem, és nem éppen olyan történet, amit könnyű vászonra vinni. De nagyon jól vették az akadályokat: egy bájos, aranyos filmet hoztak össze, amiben Emilia Clarke, akit nem annyira kedvelek, tökéletes Lou lett, és Sam Claflin is jól megformálta Willt, a kémia köztük pedig nagyon átjött.

Nem vagyok sorozatgyilkos

A kedvenc könyvsorozatomat hála istennek ügyesen adaptálták, itt írtam róla bővebben.

A könyvelő

Ez volt az egyetlen film, amit moziban láttam, és semmit sem tudtam róla, mikor beültem rá – annál nagyobb volt a meglepetés. Precízen összerakott, végig fenn tartotta a figyelmet, és nagyon érdekesnek találtam, hogy autista a főszereplő, és hogy milyen aprólékosan visszaköszöntek a szokásai. Manapság ritka az ilyen korrekt akciófilm.

Zootropolis – Állati nagy balhé

A Disney más stúdiókkal ellentétben mindig olyan animációkkal áll elő, amiket örömmel nézek, bár tavaly a Szenilla nyomában elpuskázott ötlet volt. Viszont a Zootropolis jogosan zsebeli be a sok dicséretet, minden perce tökéletes. (Hajrá az Oscarért!)

Leggyönyörűbb film:

A visszatérő: Ez is 2015-ös, de szintén januárban került a magyar mozikba. Vizuális orgazmus ez a film. Gyönyörű képekkel és különleges kameramozgásokkal operál, amire rátesz egy lapáttal a természetes fény – végig tátott szájjal néztem. Mondjuk a történettől már annyira nem voltam elragadtatva, de bőven kielégítő a látvány.

Legnagyobb csalódás:

Batman Superman ellen – Az igazság hajnala

Nagyon-nagyon vártam ezt a filmet, hiszen Batman és Superman képernyőn? Egyszerre? Wow. Csattanós pofára esés volt. A történet nem történet, hanem darabos, üres jelenethalmazok sorozata. Nézed, de nem érzed, hogy hogyan függnek össze a történések. A Martha jelenet a világ legbénább húzása, amit eddig filmben valaha láttam (bele sem merek gondolni, hogy ki találta ezt ki, és hogyan hagyhatták jóvá). Az egy filmen belüli univerzumépítés miatt túlzsúfolt a film. A végi nagy csatajelenet borzasztó, szutyok CGI, és még élvezhetetlenül fel is van gyorsítva, mert gáz lett volna, ha 150 percnél még több a játékidő.

A hűséges:

Veronica Roth disztópiája kellemes YA, és az első két film a maga nemében nem volt rossz (az első a legjobb), bár azt nem értettem, miért térnek el a sztoritól. Na a harmadik részben a történetnek már köze nem volt a könyvhöz (pedig az sokkal értelmesebb, mint ez a kliséhegy), ráadásul egészen borzasztó lett a CGI-vel túltolt látvány. A pénzéhség miatt meg még a két részre bontott film második felét látni sem fogjuk, úgyhogy grat a stúdiónak az értelmes döntésért.

Legrosszabb film:

A függetlenség napja: Feltámadás

Ez is beállt a Jurassic World, Star Wars stb. táborába, ahol a folytatás kamu, mert valójában ugyanazt a filmet kapjuk meg pepitában felturbózva, ám mégis sokkal silányabb verzióban. Ennek a filmnek egyedül az eleje volt értékelhető, amikor még volt benne némi újítás. De hogy aztán ugyanazokkal az alapkarakterekkel (most Liam Hemsworth volt Will Smith) képesek voltak elkövetni ugyanazokat a jeleneteket, és ugyanazt a befejezést snittről snittre? Ja bocsi, most már fejlettebb a CGI, ezért volt bazinagy futkosó ufókirálynő (aki miért jött le a menedékből, hogy futkározzon, és kinyírják, az rejtély.)

Kellemes csalódás:

X-men: Apokalipszis

Nem szeretem az X-men filmeket. Tudom, tudom, akkor minek nézem? Valójában Az eljövendő múlt napjai kihagyott ziccerét (pedig időutazás, bakker!) követően megfogadtam, hogy ezt már kihagyom. De aztán valamiért meggondoltam magam. Felkészültem a legrosszabbra, hiszen annyira leszólták a filmet. Nekem viszont tetszett, valószínűleg azért, mert mezei eljön a világvége sztori volt, azt meg mindenféle logikátlan formájában bírom. Külön kiemelném Quicksilver jelenetét, nagyon ütős volt!