13 okom volt

A Netflix híres arról, hogy minőségi sorozatokat tesz le az asztalra. Jay Asher könyvét 7 évvel ezelőtt olvastam, és volt olyan hatással rám, hogy kíváncsi legyek, hogyan teljesít a képernyőn.

Hannah Baker öngyilkos lesz. Halála előtt kazettákat készít annak a 13 személynek, akik szerepet játszottak abban, hogy meghozza e döntést. A felvételeken részletesen elmeséli, hogy mit tettek vele, hogyan gyötörték őt. A szabályok: a kazettákat meghallgatás után tovább kell adni a következő személynek, különben a másolatok nyilvánosságra kerülnek.

Amikor először hallottam a könyvről, leginkább az alapötlet eredetisége ragadott meg. Jay Asher jól ki is használta, ez a fajta narráció rengeteget dobott a történeten. Az más kérdés, hogy a regény a kivitelezésben elsiklott − a mai napig megosztónak számít olvasói körökben.

Mi vele a baj? Nos, maguk az okok.

Szögezzük le, hogy Hannah-nak (és bárkinek) szíve joga eldönteni, hogy élni akar-e vagy sem. Mindannyian különbözünk, van, aki jobban viseli a csapásokat, van, aki kevésbé. Mindenkinél eljöhet az a pont, amikor úgy érzi, nem bírja tovább, és csak azt akarja, hogy véget érjen. Mindannyiunknak mások a helyesnek vélt okok.

Nekem azonban szívem joga, ha az okokkal nem tudok azonosulni. A történet elején jelentéktelenek, és Hannah saját hülyeségeiből fakadnak. Túl könnyen megbízik az emberekben és nem tanul a hibáiból. Aztán még ott vannak az illuminált állapotban elkövetett okok. Tudom, hogy társadalmi elvárás a részegség, ezért csinálni kell, de bocsánat, ha nem tudok sajnálni senkit, ha miatta úgy jár, ahogy. Választás kérdése az ivászat, nem követelmény.

Én ebben a sztoriban jobban sajnáltam Clayt. Hannah miatt is, akinek viselkedését nem tudta dekódolni, és utólag, a kazettát hallgatva kellett szembesülnie azzal, hogy miért volt olyan a lány, amilyen, és milyen keveset kellett volna csak tennie. És egy másik ok miatt is, ami spoileres.

A kazetták a sorozat közegében már csak azért is érdekesek, mert a könyv megjelenése óta eltelt 10 év, és a jelenben még furábbnak hatottak. Főleg, hogy a tinédzser korosztály talán már nem is találkozott ezzel a hordozóval. Én még emlékszem, hogy a 2000-es évek elején kaptam az első discmanemet, és mekkora nagy szám volt az akkoriban. Hogy egy kicsit szőrszálhasogassak, hiányoltam némi recsegést Hannah narrációjában, mert azért egy kazettán nem ilyen kristálytisztán szólnak a hangok.

Na de hogy konkrétan a sorozatra is térjek: egy kiváló adaptációt láthattunk. Látszik rajta, hogy komolyan vették az egészet, össze sem hasonlítható egy The CW-s tinisorozattal, szóval azoknak is simán nézhető, akik nem szeretik a műfajt, mert már öregnek érzik hozzá magukat. Nagyon jól eltalálták a színészeket, akik közül kiemelném a Hannah-t alakító Katherine Langfordot, aki − el sem hiszem − nulla filmes előítélettel landolt a főszerepben. Nagyon jól megjelenítette Hannah szélsőségeit.

A sorozat dinamikusan szerkesztett, nem bejáratott panelekkel dolgozik. Néha előbb vagyunk a Hannával történtek birtokában, mint Clay. Néha egyszerre kapjuk az információt. Máskor meg Clay már mindent tud, amit mi még nem, és csak a reakcióját látjuk, hogy valami durva dologról van szó, ami még jobban felcsigázza az érdeklődést. A sorozat darálásra termett, patikamérlegen adagolja a karaktereket, hogy mire Hannah történetében odaérünk, már kapjunk egy átfogó képet róluk. A legszemrevalóbb, ahogy vizuálisan összemosódik a jelen és a múlt. A jelen képkockái hidegebb, kékes tónusúak, míg a múlt meleg, sárgás színárnyalatban pompázik, és ez egyszerre nyilvánul meg, ahogy Clay végiglátogatja a Hannával történtek fontos állomásait, és egy képen van a jelenbeli Clay és Hannah. Aztán egy olyan eszköz is használatban van, amikor Clay elképzeli, hogy mit tenne, és ezt megmutatják úgy, hogy a néző azt higgye, hogy ez tényleg aktuálisan történik, majd visszaugrik a snitt elejére, hogy lássuk, csak a srác gondolja. Ezt egy ponton túltolták, és engem már zavart, de szerencsére a végére elkopott.

Általában az alapanyagot preferálom az adaptációk helyett, de ebben az esetben a sorozat jobb, mert többet nyújt. A regényben beleragadunk Clay fejébe, a sorozat viszont körbejárja Hannah szüleinek kálváriáját és az "elkövetők" reakcióit. Hannah szülei pert indítanak az iskola ellen. Eleinte az ügy vesztettnek tűnik, fogalmuk sincs, hogy mi történt a lányukkal, és hogyan kezelték őt a diáktársai. Szívfacsaró nézni, ahogy az anyagi nehézségeiket tetőzi az öngyilkosság és a harc, amit nem akarnak feladni  a várható kudarc ellenére sem. Az osztálytársak abból a szempontból érdekesek, ahogy megélik, hogy Hannah konkretizálta őket. Legtöbbjük tagadásban van és Hannát hazugnak bélyegzi, mert az könnyebb, mint elfogadni az igazságot.

Az események a 9. résztől durvulnak be, innentől kezdve azért már kell egy toleráns gyomor nézni a történteket. Az utolsó két részre elég nehezen szántam rá magam. A 12-es ok a legdurvább, és ez a könyvben engem teljesen kiborított − persze a tény kit nem −, én akkor ott úgy éreztem, hogy Hannah szinte már akarta, hogy így legyen, hogy önigazolásként felhasználhassa − igaza van, ha meg akar halni. A sorozatban ez szerencsére nem így jött át, szimplán csak szörnyű volt megemészteni. (Bár azóta sem értem, hogy miért nem az volt az első dolga, hogy kipattan és elrohan.)

A 13-as oknál a részek folyamán azon tűnődtem, vajon rájöttem volna, hogy az a személy az, aki, ha nem olvastam volna a könyvet, mert rendesen előtérbe helyezték az elejétől fogva, de megvolt az "elterelő" indok, úgyhogy nem tudom, mennyire nyilvánvaló egy laikusnak.

Hannah telibe megmutatott öngyilkossági jelenete brutális, és utána a szülők döbbenete, amikor felfedezik a lányuk holttestét. Akad még egy másik öngyilkossági kísérlet is, amire nem emlékszem, hogy benne volt-e a könyvben. Mindenesetre felkorbácsolja a kedélyeket, mert több ember is esélyesnek tűnik. A sorozat vége elég furcsa: a legtöbb szál lógva marad. Vannak események, ahol tovább gondolhatjuk a dolgot, mint például, hogy Hannah szüleinek sikerül bebizonyítani az igazukat, másoknál viszont marad némi hiányérzet.

Összességében érdemes félretenni az okokat, ha esetlegesen negatív véleményt formálunk róluk, és a széria egyéb aspektusaira koncentrálni. Akiknek pedig tetszett a könyv, biztos, hogy az adaptáció is fog. Nagyon ajánlom!

 Értékelés: 5/5

Megjelenés éve: 2017
Epizódszám: 13

Csatorna: Netflix