Stephanie Perkins: Isla and the Happily Ever After

Az Anna és a francia csók nagy kedvencem volt azzal az édesaranyos bájjal, amit hordozott, és Lola és a szomszéd srác kalandjai is tetszettek, bár közel sem annyira. A közvélemény szerint Isla és Josh történetének minősége visszatért a gyökereihez, és erről magam is meg akartam győződni.

Isla elsős kora óta bele van zúgva Joshba. Ám a srác teljesen elérhetetlen volt számára, elsősorban a saját félénksége miatt, no meg később ott volt Rashmi, a fiú barátnője. Most, hogy Josh összes barátja leérettségizett, a fiú egyedül maradt, és a végzős évük előtti nyáron összehozza őket a véletlen. Szerelem bimbózik Isla és Josh között, de Isla elkezd kételkedni Josh érzéseiben, és a kapcsolatuknak ki kell állniuk a próbákat, hogy elérjék az örökkön-örökkét.

Gőzöm sincs, ki mit szívott, mikor azt állította, hogy az Isla and the Happily Ever After Annáék szintjén mozog. Ez egy orbitális nagy tévedés! A sorozat legrosszabb része! Mintha nem is Stephanie Perkins írta volna.

Vagyis de. Az eleje Perkins már megszeretett munkásságának vonásait viseli magán. Értékeltem, hogy nem ismétli önmagát; azzal kezdődik a történet, hogy Isla és Josh összejönnek. Bár ez a megoldás nem tetszett annyira, mert jobban szeretem, ha sok az előjáték, de Perkins mesterien tud a szerelembe eső párosok cukiságáról írni. Végigvigyorogtam a könyv elejét, és egyszerre volt nagyon jó érzés, és nagyon rossz, mert velem ilyen cuki dolgok nem történnek, és ez olyan szomorú.

Aztán a könyv elromlott. De nagyon.

Lolánál ezt írtam: "Állítólag a harmadik könyv jobbra sikerült, bár nekem az is megfelel, ha legalább ezt a szintet hozza. Csak Isla legyen szerethetőbb főhős, mint Lola."

Ezt jól benéztem.

Isla karaktere nekem homály, hihetetlen szélsőségek között ingadozik. Egy csendes, félénk, könyvmoly, stréber lánynak van beállítva, ugyanakkor abszolút nyíltsággal beszél a szexről, és műveli azt (neki nem nagy ügy, mert részben francia), mégis totál kiakad azon, hogy a pasijának előtte a több éves kapcsolatában volt nemi élete, és emiatt hisztizik. Nem tud barátkozni, mert olyan félénk, Josh-sal mégis pillanatok alatt megtalálja a közös hangot − és most nem a nyitóképről beszélünk −, de egyébként gyönyörűszép és nőiesen öltözik csini ruhákba meg magas sarkú cipőbe. Sehogy sem állt össze nekem ez a kép. És az egész csaj idegölő. Fizikailag fájt olvasni, miket művelt le a könyvben. Utáltam.

Josh sem olyan volt, mint az Anna és a francia csókban. Túl puhány, túl nyálas lett a karaktere, egyedül a rajz iránti szenvedélye fogott meg igazán. A képregény memoirját meg abszolút nem értettem. Egy szenátor fia, és komolyan gondolja, hogy egy olyan képregényt publikál, ami minimálisan is rossz fényt vethet rájuk? No meg a barátai sem hiszem, hogy sokáig a barátai lesznek, ha az életük minden részét nyilvánosság elé tárja. Ötletnek jópofa meg minden, de szerintem Perkins nem gondolta ezt át eléggé, főleg, hogy Josh szájából elhangzik: ő döntött úgy, hogy a családi helyzete jelentette elvárásoknak megfelelően viselkedik, nem mások kedvére akar tenni.

Sajnos lehetett számítani rá, hogy a történet erős lejtmenetbe kezd a korai szerelmi szál után, de azt nem gondoltam volna, hogy Perkins ilyen fájdalmas klisékkel hozakodik elő. A sztori pont olyan irreális és elrugaszkodott, amit ki nem állhatok, és eleve nem olvasok, az egész műdrámákon és a főhős oktalan hisztizésén alapul. Nevetséges, ahogy Isla − aki ismétlem, jellemben teljesen másnak van feltüntetve − keveri a trágyát, miközben megy a hatalmas nagy szerelmi dráma, és patakokban ömlik a nyál (az állandó szeretlekezéstől már viszketett a tenyerem). A vicc csattanója: egyhónapos kapcsolatról van szó! Nem is érdemelt az egész annyit, több időt töltöttek sírás-rívással, mint maga a kapcsolat tartott.

Ami még nagyon zavart, az a szexuális túlfűtöttség. Persze nincs semmi durvulás, de az, ami van, egyáltalán nem illik ebbe a sorozatba. Ez az első szerelem, az első kapcsolat bájáról szól, nem pedig arról, hogy alig pár hetes ismeretség után megy az ungabunga, és részemről sokkal jobban élveztem, amikor Anna és St. Clair először együtt aludtak, az egy irtó édes jelenet volt.

A könyv végén felbukkannak a régi szereplők, jó volt őket viszontlátni, de azon a fronton is történt egy wtf momentum, nem tudom, miért kell ennyire erőltetni ezt a tündérmese aspektust.

Összességében erős kezdés után zuhanórepülés, a végén meg tömör nyál. Mi történt veled Stephanie Perkins?

Értékelés: 2,5/5

Borító: 5/5

Sorozat: Anna and the French Kiss #3

Kiadó: Dutton

Megjelenés éve: 2014

Oldalszám:352