Fülszöveg:
Nagyon ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az
egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak
anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem.
Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház
előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak
feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött
sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt
figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve.
Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg
lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba.
És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.
A Minden, minden egy kellemesen egyszerű
stílusban megírt könyvecske, amit feldobnak az illusztrációk, a
chatbeszélgetések, az orvosi fecnik. Gyorsan lehet vele haladni, és a szerző
olyan gondolatokat fejteget benne, ami sok embert megfoghat. A téma pedig ütős:
a lány mindenre allergiás, és sosem teheti ki a lábát a házból, ami nagy
szívás, ha szerelmes lesz az ember.
Minden adott
volt ahhoz, hogy kedvenc lehessen. De nem lett az.
Fogalmam
sincs, mikor idegesített fel utoljára egy történet ennyire.
Igen, csak ennyire:
Kezdjük
azzal, hogy el akarnak itt nekem adni egy hatalmas love storyt, amitől a józan
ész megy a kukába, de nem sikerült. Icikepicikét sem. Tegyük félre most azt az
apróságot, hogy mikor is fordulna elő valaha is olyan, hogy a helyes szomszéd fiú
beleszeret a lányba, aki sosem hagyhatja el a házat. Ettől függetlenül sem
értettem/tapasztaltam/tűnt fel, hogy ezek mégis mitől/mikor/hogyan/miért
szerettek egymásba. Nem jöttek át az érzelmek, csak a regény egy pontján bumm,
csöpögni kezdtek a nyálas dumák, leszáll rájuk a szerelem rózsaszín köde, meg
is fojtja őket, más nem is számít. Ha nekem ebből semmi nem jött át, akkor
hogyan azonosulhatnék velük? Hogyan érthetném meg a tetteiket, vágyaikat?
A válasz:
sehogy.
Már itt
billegett a történet, de ami a végső összeomlást okozta, az a vége. Ami
egyébként teljesen kiszámítható, annyira adja magát, hogy ez lesz, még úgy is,
hogy az ember tiltakozik, hogy neeeeeeeeeeeee, mert ez szörnyen béna (és hihetetlen,
hiteltelen, logikátlan, mit számít?!). És de. Csakazértis. De nem is konkrétan
a befejezéssel van gondom, hiába nem tetszik önmagában, hanem azzal, hogy
utólagosan minősíti a karakterek viselkedését, és más megvilágításba helyezi,
hogy az olvasó bólogathasson: ez így van jól. De hé, nem tudjuk, hogy ez fog
történni! Madeleine nem tudja, hogy ez fog történni!
– Az elméleted szerint az ember a poggyász?
– Igen.
– Folytasd!
– Van, aki idő előtt lepottyan a szalagról. Van, aki olyan súlyosan megsérül a fejére zuhanó többi poggyásztól, hogy többé nem képes funkcionálni. Van, aki elvész, vagy elfelejtik, és örökkön-örökké körbe-körbe jár.
– És akiért jönnek?
– Arra csodálatos élet vár egy szekrény mélyén.
Szóval
Madeleine, mivel beteg, folyamatosan az anyjára és az ápolójára van szorulva.
Érzékeltem, hogy a szerző igyekszik megmagyarázni, hogy higgyük el, a
karakterek teljesen racionálisan viselkednek. De kérem szépen, ha te ápoló
vagy, és tudod, hogy a beteged milyen súlyos betegségben szenved, akkor
megengeded, hogy találkozzon a szomszéd fiúval? Ez még hagyján, történnek más
dolgok is…
Aztán
Madeleine. Ez egy akkora önző egy … Van egy mondat a könyvben: "Lehet, hogy a felnőtté válás azt
jelenti, csalódást okozunk a szeretteinknek." Ez a mondat ugyan nem Madeleine
szájából hangzik el, de úgy éreztem, az egész regényre vonatkozik. Azt tukmálja az olvasó
agyába, hogy ha szerelmesek leszünk, akkor nyugodtan tojjunk a családtagjaink
fejére, ne foglalkozzunk az érzéseikkel, csak a sajátjainkkal, LEGYÜNK ÖNZŐK!
És ez a történet lényegében semmi másról nem szól, csak hogy Madeleine magán
kívül nem törődik mással, és a végén megkapom a jóváhagyást, hogy igen, Madeleine
minden döntése helyes, jár a nagy taps. Ma is tanultam valamit: az önzőség
kifizetődik! Akkor már értem, miért ilyenek az emberek, és miért ilyen
elcseszett a világ! Yoon továbbá az alapvető életösztönről sem hallott. Persze
itt is megmagyarázza, hogy Madeleine miért teszi, amiket tesz, de nagyon nem
hiteles. Írjon akkor meg egy depressziós karaktert, akinek halálvágyon kívül nincs
már más az életében. Ja, de akkor nem lehetne szerelmi szál, mert ütné a
kettőt.
Az élet ajándék. Ne felejts el élni!
És a
legeslegvége is megér egy misét. SPOILER Madeleine lényegében tök egyedül
marad. Sosem járt még a világban, nem élt emberek között, az immunrendszere
olyan szinten le van épülve, hogy talán még normális sem lesz soha, de atyaég,
micsoda hepiend, a szerelmével lehet! Mit számít, hogy zéró tapasztalat, zéró
munkalehetőség, zéró jövőkép! Mit számít, hogy van egy anyja, aki súlyos
mentális beteg! Az anyja, akivel szoros kapcsolata volt eddig, most maga a
sátán, tehát Madeleine teljes joggal leköpheti, és úgy tehet, mintha nem is
létezne. De örüljünk, mert legalább volt a könyvben szexjelenet, hiszen tök
logikus, hogy aki egész életében a négy fal között élt, és szociálisan teljesen
visszamaradott, azonnal szexelni akar! És a szexért már megérte szó nélkül
lelépni otthonról és ellopni az anyja pénzét (ó, bocs, igényelt magának
hitelkártyát, mert az aztán fedezet nélkül tök reális)! SPOILER VÉGE
Bónusz: a
könyv- és filmspoilerek. Most komolyan? Jó lenne erről már leszokni. Mi a jó
abban, hogy valaki másnak elrontjuk a szórakozását, aki még nem élvezte az
adott médiumot?
Pontosan
ilyen szerelmi történeteket kell hirdetni fiataloknak és nem fiataloknak. Ahol
semmi más nem számít, csak a szerelem (ami egy hónap után kipukkad, mint egy
lufi, mindenképpen megéri érte eldobni az egyéb emberi kapcsolatokat). Nem baj.
Ezt a könyvet is úgy néz ki, hogy a nagy többség imádja, és legalább filmben is
terjesztik az igét.
Értékelés: 1/5
Borító: 4/5
Eredeti
cím: Everything, Everything
Kiadó:
GABO
Megjelenés
éve: 2016
Oldalszám:
336
Fordította:
Szabó Luca
xD ezzel most meggyőztél, el fogom olvasni!
VálaszTörlés(bocsi, de imádom amikor kiakadsz)
Én annyira nem. :D Pedig annyira nem lett volna rossz, de fúúú.
VálaszTörlés