Victoria Aveyard: Red Queen

A marketing érdekes dolog. Feltűnik egy író debütáló könyve a színen, és akkora reklámot kap, hogy önkéntelenül is eltűnődünk, miért ez a kitüntetett státusz, vajon mit tudhat, hogy ennyire rá akarják tukmálni az emberre. Ilyen volt Samantha Shannon Csontszüretje vagy Veronica Roth A beavatottja, és ilyen Victoria Aveyard Red Queenje is.

Bevallom őszintén, engem a hype nagyon tud taszítani, főleg, ha olyasmiről van szó, ami éppen csak most csöppent bele a köztudatba. Talán azért, mert már azelőtt le kéne borulnom, mielőtt magam véleményt formálhatnék. A Red Queenről annyit tudtam, hogy mindenki olvasni akarja, és fiatal, elsőkönyves a szerzője. Csodálkoztam, hogy mi lehet a titkos alapanyag, amiért a csapból is ez folyik. Tudjuk jól, hogy a reklám nem jelent minőséget. Mondhatnék pár címet, de mindenki tarsolyában akadnak velős példák.

Gondoltam, kiderítem, mi a helyzet a Red Queennel, végül is disztópia is, sci-fi is, high fantasy is, érdekes elegy.

A társadalom két csoportra oszlott: vannak a Vörösök és az Ezüstök, akik között hatalmas szakadék tátong. Az Ezüstök az elitréteg, köszönhetően különleges képességeiknek, amik elég széles palettán mozognak, képesek a telekinézisre, elmekontrollra, irányítani az elemeket stb. A Vörösök egyszerű emberek, akik nem vehetik fel a versenyt az Ezüstökkel, elnyomás alatt nyomorban élnek, nagy részüket az Ezüstök egyéb királyságokkal folytatott csatáiba küldik harcolni. Ez a sors vár pár hónap múlva a főhősre, Mare Barrow-ra, mikor betölti a 18-at. Mivel nincs munkája, tolvajlásból gyűjti össze a betevőt, és nem ágál a jövője ellen. Akkor változik meg Mare hozzáállása, mikor a legjobb barátja, Kilorn elveszti a munkáját, és így hamarosan, még a lány előtt a frontra kerül. Ezután összekuszálódnak a dolgok, és minden elromlani látszik, ám Mare találkozik Callal, akinek hála munkát kap a királyi palotában. Mare a szolgamunkából pillanatok alatt az elitkörben találja magát, mikor kiderül, hogy neki is van különleges képessége. De ez lehetetlen, hiszen az ő ereiben vörös vér csörgedezik, nem pedig ezüst. Az intrikák és árulások zűrzavarában Mare-nek sok mindenre kell rájönnie, ami Vörösök és Ezüstök sorsát is megváltoztathatja.

Elgondolkoztam rajta, hogyan született meg ez a könyv. Szerintem Victoria Aveyard felment a Goodreadsre, megnézte a legnépszerűbb olvasások vagy a héten legtöbbet olvasott könyvek listáját, kiválogatta a neki tetszető bestsellereket, elemelt magának minden könyvből egy-egy elemet, ezeket összerázta, és megszületett a Red Queen. Mert ez a könyv egy jól kivitelezett turmix, ahol olvasás közben gondolatban megjegyzed magadnak, hogy igen, ez is ismerős meg ez is meg ez is, és mégis valahogy úgy van összegyúrva, hogy hiába nincs meg az újdonság varázsa, működik. Csak hogy pár címet soroljak, amik eszembe jutottak: The Selection, The Hunger Games, Shatter Me.

Látszik, hogy a szerző forgatókönyvírást tanult, mert még akkor is úgy éreztem, hogy pörög a cselekmény, amikor nem történt semmi érdemleges, és a hossza ellenére jó hamar lecsúszott. A Red Queen filmvászonra termett, sőt, még azt sem tartom kizártnak, hogy vizuális formában szintet is léphet, mert itt aztán elég sok mindent inkább látni kéne.

A világfelépítést nagyon érdekesnek találtam. Eleve a két társadalmi csoport közötti hatalmas különbségeket, amik szépen megágyaznak a disztópiákra jellemző nyomorúságos atmoszférának, illetve a helyszínt. Leginkább az tetszett, ahogy Aveyard a szuperképességeket modern középkori környezetbe oltotta. Ez az alternatív valóság régiesnek érződik, de felütik fejüket a modern technikai vívmányok, ami különleges hatást nyújt.  A szuperképességeket alapjáraton imádom, mindig szeretek olyan könyvet olvasni, amiben az emberek mindenfélére képesek az akaratukkal, és ez ebben a környezetben telitalálat.

Az tény, hogy a szokásos a kiválasztott főszereplős történetet kapjuk. Senkinek sincs olyan szuperképessége mint Mare-nek, aki az erő birtokában a vörös vérével hidat képez a Vörösök és az Ezüstök között. Nem tud beolvadni közéjük, és nem is akar, a sajátjait akarja felszabadítani. A királyi hatalomgyakorlást egy Vörös lázadó csoport tevékenykedése nehezíti meg. Mare is az ellenállás részese lesz, és belülről próbálja bomlasztani az Ezüstöket.

A történet tulajdonképpen egy hatalmas sakkjátszma; Mare-nek ügyelnie kell a stratégiára, figyelni az ellenfél lépéseit, persze, ahhoz nem csak a lépéseket kéne előrelátnia, hanem behatárolni az ellenfél személyét is, ami viszont nehezebb, mint gondolta volna. Ritkán kötődök a főgonoszhoz, de ebben a könyvben sikerült találnom egy kedvencet, akit mondjuk egyszerre vetek meg meg bírok is.

A könyv legnagyobb tanulsága, hogy mindenki elárul mindenkit, erre húzza fel Aveyard az egész sztorit. Ebből a szempontból eléggé kiszámítható a regény, ha picit gondolkodunk menet közben a karakterek viselkedésén és cselekedetein, azon, ahogy Mare érzelmei változnak, de ez mégsem von le a könyv élvezeti értékéből, mert még így is izgalmas, ahogy a tetőfokára hág a cselekmény.

Talán a romantika a leggyengébb pontja a könyvnek. Egyrészt a hármas felállásban megint testvérekről beszélünk, akik ráadásul hercegek is, és ez nem éppen a szívem csücske. Másrészt nyilvánvaló Mare kinek lesz a Vörös királynője, így megint nem is igazi ez a szerelmi háromszög. De még a háromszög létezésének tényével igazából nincs is probléma. Engem inkább az zavart, hogy Aveyard csak az egyik kapcsolatot építi fel nagyon szépen, azt viszont nyilvánvaló okkal teszi, és ez az ok sztornózza az egészet. Pedig nagyon szerettem azt a kapcsolatot, még úgy is, hogy érzékeltem a miértjét. A másik fivérrel való viszony ellenben nem túl kidolgozott, inkább instaszagú, és a karakterek reakciói ebből kifolyólag kissé megkérdőjelezhetőek.

Természetesen a Red Queen nem váltja meg a világot, de korrektül van összerakva, és szórakoztató akcióregénynek tökéletes. Már nagyon várom a következő részt, ami ráadásul pont a szülinapomon fog megjelenni.

Értékelés: 5/5

Borító: 5/5

Sorozat:  Red Queen #1

Kiadó: Orion

Megjelenés éve: 2015

Oldalszám: 383