A téli etapos novelláskötet után gondoltam
adok esélyt a nyári antológiának is; a nyári hangulatom felturbózása – lévén
nekem tök ugyanúgy telik, mint a többi hónap – sosem árt. Jó nagyot koppantam,
erről majd az összegzésben írok részletesen.
Leigh Bardugo : Head,
Scales, Tongue, Tale
Sztori: Lány lát valami lényt a vízben; a téma
összehozza egy fiúval, akit korábban furának címkézett.
A novella az elején kissé összezavarja az olvasót, mintha egy
másik szereplőről szólna. Unalmasan indult, már kezdtem beletörődni, hogy
szenvednem kell, aztán hirtelen jó lett, sőt. Ezen annyira meglepődtem, hogy az
annyira egyértelmű csattanó is jóval később esett le, noha még így is a
releváció előtt. Nagyon összeállt ez a történet a végére, és ezért maximálisra
értékelem, a döcögős eleje miatt nagy jóindulattal, hiába alapjaiban egy
tipikus lávsztori.
Értékelés: 5/5
Nina Lacour : The End of Love
Sztori: Lány nyári iskolába megy, ahol találkozik
azzal a lánnyal, aki anno segített neki ráeszmélni, hogy meleg.
Nem éreztem úgy, hogy az LMBT vonal feltétlenül szükséges volt a
történetbe, ugyanis a romantika abszolút nem játszik szerepet abban, amivel a
főhősnek meg kell küzdenie. Ebben az írásban leginkább az építkezés tetszett.
Először csak értetlenkedtem, hogy örülhet valaki annak, hogy nyári iskolába
járhat, aztán rétegről rétegre kerül elő az igazság, hogy milyen problémák
vannak a főhős családjában, és miért olyan fontos neki az anyjával együtt
töltött dekorálás. A lezárás nem volt a legjobb, de összességében kellemes
novellának bizonyult.
Értékelés: 4/5
Libba Bray: Last Night at the Cinegore
Sztori: Fiú utolsó munkával töltött éjszakája a
moziban, amit másnap bezárnak; eljött az idő, hogy meghódítsa a kolléganőjét.
Az első gondolatom, mikor elkezdtem olvasni, hogy ez a novella
olyan, mintha nem is Libba Bray írta volna. Tőle eddig két kötetet olvastam, és
emlékszem, hogy a stílus tetszett mindkettőben nagyon, aminek ebben az írásban
nyoma sem volt. Jó, valószínűleg azért, mert fiú szemszögből játszódik a
sztori, de akkor is. Nem igazán ragadott meg a novella, de azért olvasgattam. Aztán
eljött egy pont, ahonnan az addig középszer történet nyílegyenesen szakadékba
zuhant. Utoljára akkor éreztem így, mikor megnéztem az Alkonyattól Pirkadatig c. filmet, ahol szintén sikerült egy ponton
az egész élvezhető filmet kivágni az ablakon, és a töréstől kezdve le akartam
kaparni az arcom, hogy úristen ez meg mi. Ezernyi szóval sem tudnám kifejezni,
mennyire borzalmas volt.
Értékelés: 1/5
Francesca Lia Block: Sick Pleasures: For A and U
Sztori: Lány megismerkedik egy sráccal.
Kíváncsi lennék, mi járhatott a szerző fejében, amikor ezt
papírra vetette. Mert tanulság éppen nincs, sem értelmes történet. Egy olyan embertípus
áll a középpontban, amit én mélységesen megvetek. (És komolyan, tényleg
léteznek ennyire idióta, naiv tinédzserek? Vagy csak magamból indulok ki? Mert
ha magamból indulok ki, nekem tinédzserkoromban volt agyam? Vagy már mini felnőtt
voltam vagy mi van?) Azt sem értem, most a vége mit akar takarni, de hát
biztosan velem van a baj. A stílusa is eléggé bosszantó, mert T/1 személyben
szól a narráció, és a karaktereknek nincs nevük, csak kezdőbetűjük, ami arra
jó, hogy a legjobb barátnőket például az ember simán összekeveri. Plusz ez a
totál depressziós akármi hogy kaphatott helyet ebben az antológiában?
Értékelés: 1/5
Stephanie Perkins: In Ninety Minutes, Turn North
Sztori: A lány elmegy az exfiújához, hogy meggyőzze,
menjen egyetemre, mert nem szúrhatja el az életét.
Alapjaiban véve tetszett a történet, különösen az, hogy a téli
antológiából megismert páros bukkant fel a lapokon ismét, de úgy vélem, rosszak
az arányok. Azok a részek, amikor Marigold és North beszélgetnek,
fantasztikusak, bár azt meg kell jegyeznem, North ellopta a show-t. Viszont
hosszú a felvezetés, és sok a leírás az elején, ami elvette a helyet attól, ami
ennek a novellának igazán az erősségét adta. Mindenesetre Perkins nagyon ért az
elfolyós fluffos hangulat megteremtéséhez.
Értékelés: 4/5
Tim Federle: Souvenirs
Sztori: Fiú és fiú előre megbeszélték, hogy a
kapcsolatuk a nyár végénél tovább nem tarthat; ma van a megállapodás utolsó
napja.
Addig rendben van, hogy egy meleg srácokról szóló történetet
kapunk. Na de hogy ezek a srácok úgy beszélnek és viselkednek, mint egy
tinilány, és úgy is bőgnek, hát izé, az engem hoz zavarba, mert hogy ezt a
nagyon túlérzékenységet én még lány-fiú felállásban sem preferálom. (Plusz
sztereotípia a melegekre nézve, mert nem feltétlen ilyenek.) Amikor a főszereplő
srác az anyukájának kezdett el a telefonba pityeregni és elsírni a szerelmi
bánatát, azzal nem sok mindent tudtam kezdeni. Az író stílusa sem jött be, és
igazából azért kapja meg a két csillagot, mert végig bírtam olvasni, és
történetileg úgy-ahogy elment.
Értékelés: 2/5
Veronica Roth: Inertia
Sztori: Lány egykoron legjobb barátja a halálán van,
és a végrendelkezésében meghagyta, hogy a lány látogassa meg az elméjében, hogy
elbúcsúzhasson tőle.
Kíváncsian vártam már egy új történetet Veronicától, de még
mindig nem tud elszakadni a szimulációktól. Oké, ezek nem pontosan ugyanolyan
szimulációk voltak, mint híres-neves könyvsorozatában, és maga a novella
alapötlete is tetszett, de jobban örültem volna valami gyökeresen újnak. Témául
a depresszió szolgált, lényegében az író a saját aktuális problémájából
kanyarított egy sztorit. Nemrég olvastam a tumblr-jén, hogy szorongással (és
talán depresszióval, de ebben nem vagyok biztos) küszködik, és jaj, milyen jó,
hogy végre antidepresszánsokon élhet, mennyivel jobban érzi magát tőlük, és
ugyanezt az üzenetet közvetíti ez a novella is. Ne szégyelld, hogy gyógyszert
kell szedned, mert attól meggyógyulsz, és a művészeted sem veszik el sötöbö,
sötöbö. (Sosem értettem amúgy ezeket a világhírességeket, akik már valami
maradandót letettek az asztalra. Nagy a nyomás, sok a stressz, de ha már
elértek valamit, azt sosem vehetik el tőlük, míg az átlagembernek csak soha
valóra nem váló álmai vannak…) Amikor a tumblr bejegyzést olvastam, a fejemet
csóváltam, mert az írónő úgy látszik egyike azon embereknek, akik azt hiszik, a
gyógyszer a megoldás. Pedig az csak elfedi a tüneteket, de meg nem gyógyít,
szóval talán nem kéne arra buzdítani a tinédzsereket, hogy rohanjanak
antidepresszánsokat szedni, ha életükben először történik valami komolyabb
dolog az életükben. Ettől eltekintve a sztori úgy-ahogy jó volt.
Értékelés: 4/5
Jon Skovron: Love is The Last Resort
Sztori: Újonc diákmunkás érkezik a hotelbe, ahol
újgazdagok nyaralnak.
Nagyon-nagyon nem tetszett a stílus, a szerelmi tetraéder, és
egyetlen szereplőt sem bírtam. Közel álltam hozzá, hogy félbehagyjam, és jobban
is jártam volna, ha megteszem.
Értékelés: 1/5
Brandy Colbert: Good Luck and Farewell
Sztori: A lány nőrokona, aki a legközelebb áll
hozzá, elköltözik a barátnőjével a kontinens másik felére, és ezért a lány
megbántva érzi magát.
Halálra untam magam rajta. Plusz a csaj meg a csávó beszélgettek
öt percet, aztán már smároltak is, és a csaj már mindjárt nem akadt ki annyira
azon, hogy az a személy, akit a világon a legjobban szeret, kétezer mérfölddel
arrébb költözik.
Értékelés: 1/5
Cassandra Clare: Brand New Attraction
Sztori: Lány napjai egy démonműködtetett cirkuszban,
ahol megváltozik a status quo.
Az elejét nyögvenyelősen tudtam le, aztán egész tűrhető lett.
Nagyon érdekes volt ez a cirkuszi világ és a belőle fakadó sötét atmoszféra,
ami átszőtte a történetet, de hogy Cassandra Clare itt sem tud elszakadni a
démoni világtól, az egészen hihetetlen (noha az alapötlet tök jó volt, csak
azzal vannak fenntartásaim, hogy tőle).
Értékelés: 3/5
Jennifer E. Smith: A Thousand Ways This Could All Go Wrong
Sztori: A lánynak tetszik a különös, magának való fiú, aki meghódítja az
autista kisfiú szívét, akire a lány vigyáz.
Nagy rajongója vagyok a mentális betegségeknek. Ez most furcsán
hangzott, de mindig lenyűgöz, ha valaki máshogy gondolkodik, mint az átlag, és
szeretem kibogozni a másfajta viselkedés mozgatórugóit. Adott egy autista
kisfiú, és egy csendes, magának való srác, akik között pillanatok alatt
különleges kapcsolat szövődik, és végig sejthető, hogy mi az ok, de a főhős
szemén keresztül végigkövetve teljesen máshogy jött le a helyzet, és nagyon
élveztem, ahogy rájött az igazságra, és úgy elfogadta a másikat, ahogy van
minden tökéletlenségével együtt.
Értékelés: 5/5
Lev Grossman: The Map of Tiny Perfect Things
Sztori: Egy fiú és egy lány számára újraismétlődik
ugyanaz az egy nap; összefognak, hogy kihozzák belőle a legjobbat.
Ez is úgy indult be, hogy eleinte azt hittem, nem fog tetszeni,
hiába a napismétlő jelleg, amit imádok. De aztán onnantól, hogy a karakterek
kitűzték, hogy térképet készítenek a nap apró, csodálatos momentumairól,
megváltozott számomra a perspektíva, és egy jó üzenetű, szívfacsaró kis
irománnyá nőtte ki magát a novella. Örültem, hogy egy ilyen tetszetős darabbal
sikerült zárni az amúgy nem túl erős gyűjteményt.
Értékelés: 4/5
Konlúzió: Már a My True Love Gave to Me sem volt nagy eresztés,
ám a folytatás még azt is képes volt alulmúlni. A legmegdöbbentőbb az, hogy egy
kellemes, feelgood nyári történetcsokorra számítottam, habkönnyű, szórakoztató
pillanatokkal, de helyette egy depresszív kupacot kaptam. Nem is értem. A nyár
alapvetően a boldogságról, esélyekről, lehetőségekről szól, és ez a sok
negativitás nem illik ehhez a hónaphoz. Érdekes választás mindenesetre, hiába
nem túl szerencsés.
A végére már feladtam a reményt, hogy találok valami jót a
könyvben, de szerencsére nem lett igazam, de ha az összképet nézem, egyik írás
sem tudta elérni azt a szintet, amit Rainbow Rowell az előző kötetben. Ha csak
egyetlen novellát olvastok el az írások közül, az övére essen a választásotok.
Értékelés: 3/5
Borító: 3/5
Kiadó: St. Martin’s Press
Megjelenés éve: 2016
Oldalszám: 400
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése