Üdvözlés

Szia!
Rileey vagyok, örülök, hogy idetaláltál, annak még jobban, ha máskor is visszanézel. Mostanában főként könyvekről szedem össze a gondolataimat, de ha olyan kedvem van, filmekről és sorozatokról is megejtek egy-egy posztot. Sokat olvasok angolul, így ne lepődj meg, ha nem túl ismert könyvekkel találkozol errefelé. A célom, hogy felkeltsem ezekre a figyelmet, hátha egyszer kis hazánkban is a könyvesboltok polcaira kerülhetnek. Kellemes böngészést kívánok! :)

Ha szeretnél kapcsolatba lépni velem, a nagyító ikon alatt lapuló űrlap segítségével megteheted, vagy használhatod közvetlenül az e-mail címemet: rileey.smith[kukac]gmail.com

Népszerű bejegyzések

Címkék

1 pontos 2 pontos 3 pontos 4 pontos 5 pontos ABC ABC Family adaptáció After the End Agave agorafóbia akció alakváltók alternatív történelem angol angyalok animációs anime Anna és a francia csók apokaliptikus Arrow barátság blog book tag borító borítómustra boszorkányok Cartaphilus CBS chick-lit Ciceró Courtney Summers crossover családon belüli erőszak Dan Wells Daredevil démonok depresszió design díj disztópia dráma Dream válogatás Éles helyzet erotikus fanborítóm fantasy felnőtt film Forma-1 FOX földönkívüliek Főnix Könyvműhely Francesca Zappia francia Fumax GABO Gayle Forman Hard Selection Harper Teen Hex Hall high fantasy horror humor időutazás írás istenek Jane The Virgin Jennifer Niven John Cleaver karácsony katasztrófa képregény klasszikus komédia Kossuth Könyvmolyképző krimi leltár lovak Lucifer Maggie Stiefvater mágia mágikus realizmus magyar szerző Matthew Quick Maxim megjelenések mentális betegség misztikus Netflix new adult novella nyár öngyilkosság pánikbeteség paranormális pilot posztapokaliptikus pszichológia pszichothriller Rainbow Rowell Razorland realista Red Queen Richelle Mead romantikus sci-fi Scolar Silber skizofrénia sorozat steampunk Supernatural Syfy szerelmi háromszög szörnyek tanár-diák természetfeletti The 100 The Chemical Garden The CW The Dust Lands The Flash The Selection thriller toplista történelmi tündérek Twister Media Ulpius urban fantasy vámpírok vérfarkasok Victoria Schwab vígjáték vírus Vörös Pöttyös Wither young adult zombik

Most olvasom

Blogok

Üzemeltető: Blogger.

Küldj üzenetet!

Név

E-mail *

Üzenet *

2016. december 6.

Matthew Quick: Every Exquisite Thing

A Bocsáss meg, Leonard Peacock! után alig vártam, hogy ismét Matthew Quicktől olvashassak.

Nanette mindig is a tökéletes gyerek volt: jó tanuló, élsportoló, a szülők álma. De nem érzi jól magát a bőrében, belefáradt abba, hogy másoknak kell megfelelnie. Amikor a tanára neki ajándékozza a The Bubblegum Reaper c. könyvet, a történet egyenesen megszólítja a lányt. A főhős éppen olyan, mint ő, és innentől kezdve Nanette már nem akarja fenntartani a tökéletes gyerek látszatát. Megismerkedik a könyv írójával, akivel barátok lesznek, és rajta keresztül találkozik Alex-szel, aki éppen olyan kívülállónak érzi magát, mint a lány.

Ezt a könyvet sokáig fogom emészteni. Sokrétű, és többféle témát feszeget, de leginkább arról szól, hogy milyen az, amikor nem találjuk a helyünket a világban, és milyen módszerekkel próbálunk tenni ellene.

A The Bubblegum Reaper a történet motorja. Nanette, Alex és a 14 éves Oliver fanatikus megszállottjai lesznek a könyvek, rengetegszer elolvassák, a benne található gondolatokat kisajátítják, és életfilozófiájukká teszik – persze nem egyenlő mértékben. Egy könyvmolynak olvasni arról, hogy mennyire szeretik a karakterek a könyvbeli könyvet, maga a mennyország. Nagyon sok mindenben együtt bólogattam a szereplőkkel, azonosulni tudtam velük, sőt, még a The Bubblegum Reaper főszereplőjével, Wrigley-vel is.

Quick némileg túlzásba vitte az introvertált szereplők, és a normalitást megtestesítő extrovertált szereplők szembeállítását. Van is egy igencsak velős mondat: „Köszi, hogy megmentetted Nanette-et attól, hogy egyedi legyen.”

A könyv szerint akkor vagy normális, ha szexelsz és bulizol agyba-főbe, és ha ezt nem érzed szórakozásnak, veled van a baj. Nem mondom, hogy ebben nincs igazság, elég csak a saját egyetemi éveimre gondolni, ahol mindennap azt hallgattam, ki, mikor, kivel milyen kocsmában itta le a sárga földig magát, és absztinensként én voltam mindenkinek a csodabogár. (Nem vicc, még tanár is pislogott, miért nem iszom.) De azért túlzás ez így, hiszen nemcsak a két véglet létezik, van köztes út is, amit mintha a regény elfelejtett volna.

„És aztán egy nap magadat keresed a tükörben, és többé már képtelen vagy felismerni önmagad, csak másokat látsz majd. Tudni fogod, hogy azt tetted, amit ők akartak. Olyanokká váltál, mint ők. És gyűlölni fogod magad érte, mert túl késő lesz.”

A „másság” azt eredményezi, hogy a kívülállóknak nincsenek igazi barátai, csak kirakatkapcsolatai, és mindent, amit tesznek, a társadalom elvárásai alapján teszik. Magyarán nem lehetnek önmaguk. Ez Nanette változásán kitűnően van szemléltetve, és a hozzá használt narrációs eszköz zseniális. A lánynak betelik a pohár: abbahagyja a focit, lekoptatja a kamubarátokat, és megpróbál önmaga lenni, de valójában nem tudja, hogy ki is ő, nem tudja, hogy mit akar az életben, és válaszokat akar. De aztán Alex bemocskolja az új életfilozófia tisztaságát, és Nanette visszasüllyed a régi, kényszeresen mindenki másnak meg akar felelni állapotba. Ekkor az E/1-es nézőpontban írt regény hirtelen E/3-ba vált, érzékeltetve azt, amit a pszichológus tanácsolt Nanette-nek, hogy szemlélje kívülről önmagát. Így hát mi is úgy szemléljük, és azt a lányt látjuk, akit a szülők, a barátok, a világ lát, azt a normálisnak címkézett emberpéldányt, amit a társadalom elvár.

Ám a regény ezen pontján annyira kiérződött az amerikai sznobság, hogy elveszítettem a Nanette iránti együttérzésemet. Érthető volt a pszichológus, de végig úgy jött le, hogy nem az a bizonyos dolog miatt volt rá szükség, és Nanette depressziója sem amiatt alakult ki, hanem a kiváltó ok, hogy a könyv iránt táplált vágyai nem teljesültek be.

Alex egy olyan többrétegű karakter, aki eredendően jó, de az élet igazságtalansága miatt elveszítette a fókuszt, és már nem tudja eldönteni, hogy mi a helyes. Gyerekkorában az iskolában bántalmazták, az élményeit versekben önti ki magából, és próbálja megvédeni Olivert, mert a fiúban önmagát látja. Quick az ő személyében azt az embertípust jeleníti meg, akinek az őt ért traumák miatt elhomályosul az ítélete, azt hiszi, hogy jót cselekszik, és nem látja, hogy közben kárt okoz. És mindehhez a The Bubblegum Reapert és az élményeit használja fel önigazolásként. Amikor megismerkedtünk vele, nem gondoltam, hogy ez fog vele történni, és teljesen megdöbbentem.

„– Miért nem kapok egyenes választ?
– Azért, mert olyan nem létezik. Megtanulod, amikor felnősz. Senki sem tudja a válaszokat. Senki.”

Ez a könyv arról szól, hogy tesszük a dolgunkat annak megfelelően, ahogy a szüleink irányítanak, hiszen ezt szoktuk meg gyerekkorunktól kezdve. Majd egyszer csak a felnőtt lét küszöbén elkezdünk válaszokat keresni: kik vagyunk, hol a helyünk az életben, mi a célunk? És ezek a válaszok nem akarnak maguktól jönni, mert az élet ilyen. Lutri.

Értékelés: 5/5
Borító: 5/5

Kiadó: Little, Brown Books for Young Readers
Megjelenés éve: 2016
Oldalszám: 265

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése