Stephanie Garber: Caraval

Külföldön hatalmas hype veszi körül a regényt, és a marketingesek mindent megtettek, hogy eladják: gyönyörű borító, csodaszép kiadás, olvasócsalogató fülszöveg. Gondoltam, adok neki egy esélyt.

Scarlett és Tella az apjuktól való félelmükben tengetik életüket. Scarlett úgy hiszi, hogy az egyetlen kiút számukra, ha férjhez megy – az esküvő hat nap múlva esedékes – valakihez, akivel eddig csak írott szót váltott. Ám a terveit felborítja, hogy hosszú évek levelei után Master Legend végre meghívót küld Caravalra. Scarlett és Tella sokat hallottak a nagymamájuktól a mágikus előadásról, és nagy vágyuk volt részt venni rajta. Scarlett már nem akar menni, mert elszabadulna az apjuk haragja. Akarata ellenére Tella egy Julian nevű matróz segítségével kijuttatja az otthonukból a lányt, de a szigetre érve Tellát elrabolják. Mint kiderül, ő lesz a Caraval fénypontja: az ötnapos játékot az nyeri meg, aki megtalálja Tellát. Scarlettnek időben meg kell oldania a feladványokat, hogy még visszaérjen az esküvőjére, és ebben a matróz, Julian lesz a segítségére.

A Caraval-t olvasva elég szélsőségesen lengtek ki az érzelmeim. Bizonyos pontokon meg voltam róla győződve, hogy ez a regény rossz, gyengén kivitelezett, amatőr munka. Ez aztán változott, ahogy kiderültek a dolgok, de végeredményben nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e vagy sem. Nehéz ezt így összegezni, és csak azok érthetik, akik olvasták, úgyhogy új taktikát alkalmazok.

Lássuk a benyomásaimat sorjában!

A világfelépítés törékeny gyufaszálakból áll. Van itt említés szintjén pár sziget meg hajóval utaznak arra a szigetre, amin a Caraval van, és ennyi. Voltaképpen csak a Caraval bemutatásával törődik a szerző, de igazából a szabályok itt is plot device-ként működnek. Kapunk egy eredettörténetet a nagymama előadásában Legend személyéről – ez fontos a későbbiek fényében –, az viszont homály marad, hogy például hogyan terjed az egész híre meg a meghívók.

Maga a Caraval és Scarlett tapasztalásai Alice Csodaországban áthallás; a mágikus környezet színes-szagos forgataga a regény fő vonzereje. Bár nincs semmi olyasmi, amit annyira különlegesnek tartanék, hogy dicshimnuszokat zengjek róla, de az összkép mégis kellemes élményként marad meg. Egyetlen érdekességet emelnék ki: Scarlett színekben látja az érzelmeit. Ezzel kapcsolatban találkoztam olyan teóriával, hogy Scarlettnek képessége van, de szerintem ez valami spéci szinesztézia lehet.

A gondok 15%-nál kezdődtek, amikor is úgy véltem, kitaláltam a csattanót. Annyira a szánkba volt rágva a karakterek reakcióiból, hogy rögtön adta magát. Na mondom, tuti, hogy ez a felfedezés lesz a regény vége, és még 85% visszavan! De azt sem állítanám, hogy annyira nyilvánvalóan sütött a dolog, ez alatt azt kell érteni, hogy nem mindenki veszi észre, mert közben az író másra is terel, mégis valahogy éreztem rajta az igyekezetet. Lehet ebből érteni egyáltalán valamit? Gondolom nem.

A nyomok keresése nem túlzottan érdekes, és Scarlett folyton csak ugyanazt hajtogatja, amitől repetitív lesz a regény. Ha szavakkal elő tudta volna teremteni Tellát, már a történet elején puff hangú felhőből manifesztálódott volna.

35% körül még jóval Scarlett előtt kitotóztam Legend meghívásának okát. Itt már komolyan húztam a számat, hogy ennyire kiszámítható a regény, mert ez így nagyon gyenge. Mérgelődésemet tovább tetőzte, hogy a szerző előszeretettel fektet energiát a ruhák bemutatására. Ehhez egy nagyon kapóra jövő, bármikor bevethető eszközt használ. Scarlettnek még át sem kell öltöznie, ugyanis egy nagyon menő mágikus öltözéket visel, ami kénye-kedvére alakul át fazonra és színre is, így bőven van miről írni. (Vajon melyik könyv vezette be a habos-babos ruhák trendjét, hogy azóta szeretnek a női szerzők elmerülni az ilyen részletekben? A Párválasztó?)

50%-nál kerül szóba a csattanó, amit a történet végén vártam. Kiderült, hogy nem lett igazam. Ezen a ponton amiatt méltatlankodtam, hogy a szerző túltolja a terelést, átesik a ló túloldalára. Itt van egyrészt a csattanó dolog, másrészt van egy gonosznak bemutatott karakter, akinek beszélő neve van, és állandóan feketében jár, tehát ennél nyilvánvalóbb nem is lehetne, és közben teljesen más, mint amilyennek be van mutatva. Tehát azzal volt bajom, hogy a szerző  látványosan gonosznak állítja be a jókat, és jónak a gonoszokat, és a szituációban a csavar, hogy pont fordítva van. De ez így nagyon a véglet, az a jó, ha nem tudjuk egyértelműen eldönteni, nem?

Juliant bírtam, de a szerelmi szál eleve halálra van ítélve olvasói szempontból, hiszen a Caraval ötnapos rendezvény, amiből ráadásul egy nap ki is esik. El kellene hinnem, hogy milyen hatalmas nagy szerelembe esnek a szereplők négy nap alatt? Ahhoz túlzottan két lábbal állok a talajon. A szerző szándékában áll bizonytalanságban tartani bennünket, hogy Julian érzései valódiak-e vagy sem, ha a személye nem az, akinek látszik. De ez egy YA regény, ami magában foglalja a választ.

A történet legidegesítőbb része, amikor Scarlett megtalálja Tellát. És a saját húga, akinek védelmére az egész életét feltenné, úgy viselkedik, mint egy idióta fruska. Nos, itt már a fejemet vertem a falba, és utáltam a könyvet.

Aztán elérkezett az igazság ideje. A történet elején többször elhangzik, hogy ami Caravalban történik, azt nem szabad elhinni. És tényleg. Utólag a karakterek elmesélik Scarlettnek meg nekem, hogy minden, amit olvastam, nem is úgy történt. Dedukciós képességemen csorba esett, az elméleteim mentek a kukába.

És nem tudom, mit kezdjek ezzel. Egyrészt sokkal több értelme lett volna, ha E/1-ben van megírva a történet. Másrészt nekem a másik sztori jobban tetszett. Így viszont mit nyertem azzal, hogy elolvastam a könyvet? Nem vagyok e narratív technika ellen, de szerintem ez egy kétórás filmben jobban működik. Értelemszerűen a megoldás javít a történet összképén, hiszen kikupálja a problémás hepehupákat, de nem tudok szabadulni a gondolataimtól, amik menet közben befészkelődtek a fejembe.

Hogy mi lesz a folytatásban? Fogalmam sincs, mert egy viszonylag kerek történetet kapunk, egyetlen elvarratlan szál marad csak, de semmi olyan, amitől megenne a fene, hogy tudni akarom rá a választ.

Értékelés: 3,5/5

Borító: 5/5

Sorozat: Caraval #1

Kiadó: Flatiron Books

Megjelenés éve: 2017

Oldalszám: 407