Emlékszem, mikor hallottam, hogy a Marvel-univerzum mellé tévésorozatot is terveznek, majd kiugrottam a bőrömből. Imádom a Marvel filmeket, és nem tudok betelni a komplexitásukkal. Mondjuk a diszkrét rajongásom ellenére az elkövetkező évekre kiporciózott tervek tudatában kezd már kicsit csömöröm lenni, de hiába popcorn mozik, elszórakoztatnak Thor, Amerika Kapitány, Vasember meg a többiek kalandjai. Mindezek után elkönyveltem magamban, hogy hú, de jó, lesz ezek mellé egy badass sorozatom is. Aztán a SHIELD pilotja annyira rossz volt, hogy alig bírtam végignézni, és azóta sem láttam belőle több részt, és nem is akarok. Szerencsére az Agent Carterrel nem így jártam, úgyhogy fellélegezhetek. Nem dobtam hátast a dupla pilottól, ugyanakkor olyan kis kellemes volt, és a közeg, amiben játszódik, pont, hogy inkább előnyére válik, egy kis újdonságot csempész a nézett sorozataim közé.
Az elején azonnal visszakötik a sorozatot az Amerika Kapitányhoz, konkrét jeleneteket látunk a filmből, még Chris Evans is benne van, és ez sokkal jobban segített, hogy ténylegesen tovább éljem a sztorit, mintha csak apró megjegyzések lettek volna. Ami külön nagyon tetszett, hogy megjelent Steve Rogers aktája, benne a képpel, mikor cingár gyerek volt (és ha jól emlékszem, ez a filmben is visszatérő elem), illetve, hogy az egész részt végigkísérte az Amerika Kapitány kalandjai elnevezésű rádiójáték. Ahol csak Peggy megfordult, be volt kapcsolva a rádió, és szembesülhetett életének kiszínezett anekdotáival.
A sorozat úgy kezdődik, hogy Peggy Carter, akinek Amerika Kapitány összekötőjeként fontos szerepe volt a háború során, az ügynökségnél tisztsége ellenére semmi tiszteletet nem kap a munkatársai részéről, akik mind férfiak. Egyszerű titkárnőként kezelik, az érdemeit figyelembe sem veszik, és hiába próbálna kitörni Miss Carter ebből a bánásmódból, nem könnyű. Már ezen a ponton felbukkan az akkori éra szellemisége: a nőknek nincs joguk, nem egyenlők a férfiakkal, nem értenek ahhoz, amihez egy férfi, ez folyamatosan átsüt a pilotból, ahogy Peggyn csattan az ostor. Pedig egyszer már bizonyított, és mégis mit ér?
Rogers elvesztése után Peggy megtört, és azt hiszi, hogy a szerettei miatta halnak meg, ezért nem akar közel kerülni senkihez. Emiatt folyamatosan elutasítja a pincérnőt, aki felajánlja neki, hogy költözzön be a szomszédos lakásba. Peggy ellenkezik, mert kedveli a lányt, és nem akarja, hogy bántódása essék. Ezt egy kicsit erőltetettnek éreztem, de tudjuk be érthetetlen pszichológiai defektusnak, és lépjünk túl rajta.
Drága örök kedvencem, Tony Stark apját, Howard Starkot hazaárulónak bélyegzik, mert a pusztító találmányai ellenséges kezekbe kerültek. De Peggy tudja, hogy hazugság, amit a férfiról állítanak. Amikor Howard és az inasa, Jarvis felkeresik, úgy dönt, hogy beszáll a játszmába, és a saját szakállára nyomozni kezd.
Miss Cartert már az Amerika Kapitányban is kedveltem, és ez mit sem változott. Kicsit olyan 40-es évekbeli Alias ez a sorozat, és tetszik, amit eddig láttam. Howardot szintén bírtam, remélem majd többet lesz a képernyőn. És akit muszáj kiemelnem, az Jarvis! Jarvis olyan szinten feldobja az egész sorozatot, hogy a hiánya óriási érvágás lenne. Az egész jelleme, a beszólásai, a háztartásbelisége haláli.
A hangokat még kicsit szoknom kell, mert eddig csak szinkronnal volt hozzájuk szerencsém. Ritkán mondok ilyent, de szerintem mind Peggynél, mind Howardnál eltalálták a szinkront, sőt, még jellegzetesebb lett tőlük a karakter. Peggy akcentusa kifejezetten idegesít. Talán ha behozza ezt is a Viasat, megoldódik a "probléma", csak nem biztos, hogy én azt meg akarom várni.
Ami még kicsit furcsa, hogy az eszemmel tudom, hogy ez egy televíziós produktum, ami nyilván nem hozhatja egy mozifilm színvonalát, mégis nagy a kontraszt, és látszik rajta nagyon, hogy tévére készült, én meg a mozi folytatását várnám. Ezalatt persze nem azt kell érteni, hogy borzalmas a látvány, mert nem, csak, hogy más, mintha két különböző dolog lenne a kettő, ehhez is szoktatnom kell magam.
Összességében eddig bejön az Agent Carter, folytatni fogom, ebben biztos vagyok.
Értékelés: 4/5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése