A Godzilla egyébként az a film, amit gyerekkoromban egyszerűen imádtam, volt olyan nap, hogy egymás után háromszor is megnéztem, és több mint harmincszor láttam. Valószínűleg ezért nem volt hozzá szerencsém azóta sem, kicsit túlzásba vittem.
15 évvel később Ford katona, immáron saját családja van, az apja pedig még mindig nem tudja magát túltenni a múlton. Mikor letartóztatják az öreget, Ford átruccan San Franciscóból Japánba, és ha már ott jár, apuval kettesben elbattyognak a lezárt városrészre, ahol elvileg minden sugárszennyezett az atomerőmű megsemmisülése után. De mint mindig, a kormány ezúttal is hazudik, és az atomerőmű helyén valami rejtélyes tevékenységet folytatnak. Ford apja felismeri, hogy ugyanazok az ómenek jelentkeznek, mint 15 évvel korábban. Ezután elszabadul egy veszedelmes lény.
Aki az égvilágon semmit nem akar tudni a filmről, az
semmiképpen se olvassa tovább. A poszt nem lesz spoileres a filmre nézve,
viszont van egy információ, amit cselesen kihagytak a trailerből is, amit láttam, és ez
a húzás számomra igazán lehengerlő élményt nyújtott. E sztori erre az
információra épül, viszont ezzel a trükkel, hogy a trailerben kiragadtak
valamit a kontextusból, engem igazán megleptek, és tényleg csak pislogtam.
A film címe Godzilla, de az Emmerich féle verzióhoz képest fontos tudni, hogy nem Godzilla áll a középpontban, hanem egy másik szörny, a MUTO. Abszolút nem hittem volna, hogy ez egy ilyen szörnyek egymás ellen film lesz, miközben ledózerolják maguk körül a várost. Nem ismerem az eredeti japán Godzilla filmeket meg a mitológiát, amiből építkeznek, csak az amerikai blockbustert, és noha tudtam, hogy újfajta elgondolásban, a japán verziók szellemében készített Garett Edwards remake-t, ez nekem nem sokat jelentett.
Szóval amikor kikelt a MUTO, és a vásznon megjelentek a hosszú lábai, öt percig nem akartam hinni a szememnek, és értetlenkedtem, hogy ugye nem ez Godzilla, mert bár tudtam, hogy újradesignolták, és sokkal gyíkszerűbb lett, nem olyan nagyra nőtt dinó, mint Emmerich Godzillája, azért a mutáns sáskalábak már túl modern újraképzelés lett volna. Aztán azért sikerült felfognom, hogy nem erről van szó, és megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, és izgatottan vártam, hogy mikor bukkan fel a főszereplőnk, és hogy mekkora szörnybunyó lesz.
A film címe Godzilla, de az Emmerich féle verzióhoz képest fontos tudni, hogy nem Godzilla áll a középpontban, hanem egy másik szörny, a MUTO. Abszolút nem hittem volna, hogy ez egy ilyen szörnyek egymás ellen film lesz, miközben ledózerolják maguk körül a várost. Nem ismerem az eredeti japán Godzilla filmeket meg a mitológiát, amiből építkeznek, csak az amerikai blockbustert, és noha tudtam, hogy újfajta elgondolásban, a japán verziók szellemében készített Garett Edwards remake-t, ez nekem nem sokat jelentett.
Szóval amikor kikelt a MUTO, és a vásznon megjelentek a hosszú lábai, öt percig nem akartam hinni a szememnek, és értetlenkedtem, hogy ugye nem ez Godzilla, mert bár tudtam, hogy újradesignolták, és sokkal gyíkszerűbb lett, nem olyan nagyra nőtt dinó, mint Emmerich Godzillája, azért a mutáns sáskalábak már túl modern újraképzelés lett volna. Aztán azért sikerült felfognom, hogy nem erről van szó, és megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, és izgatottan vártam, hogy mikor bukkan fel a főszereplőnk, és hogy mekkora szörnybunyó lesz.
A filmet lehúzó véleményekből kikövetkeztettem, hogy sokaknál az egyik kritikus pont a Godzillával kapcsolatban, amiért úgy definiálják, hogy „szar”, az az, hogy a film címe Godzilla, de Godzilla csak egy óránál bukkan fel, és voltaképpen nem is róla szól a történet. Ez így van, és én is felemás szájízzel fogadtam a dolgot, viszont maga a megjelenése egyszerűen zseniális. Garett sejtelmesen adagolja nekünk Godzillát, először csak hallunk róla, majd amikor képbe kerül, csak részleteiben fedi fel. Mindig egy-egy testrészét látjuk, míg össze nem rakja a kirakóst, és végül megpillanthatjuk teljes egészében a szörnyet. Erre a percre annyira felfokozza a feszültséget, hogy csak döbbenten meredünk a vászonra, libabőr pöttyözi a karunkat, és az a zene, amivel aláfesti az egész pillanatot, attól az ember lélegzete eláll. A film zenéjétől normális esetben a frász kerülgetne – régi filmek zenei aláfestésére emlékeztet, ide viszont tökéletesen passzol a szörnyek megjelenése közben.
A látvány az, amit elvárunk, rombolás, zúzás, városok romokban, szörnycsata, jóval többet is el tudtam volna viselni, amit kaptunk, pedig van pusztítás rendesen. Az viszont tényleg sajnálatos, hogy főként a MUTO-kat látjuk a film nagy részében, és Godzilla hozzájuk képesti képernyőn töltött ideje édeskevés.
A képek iszonyatosan hatásosak némelyik jelenetnél: ahogy a bizarr zene alatt az áram nélkül maradt vadászrepülők egyesével belecsapódnak a vízbe, mint a játékrepülők; és ki kell emelni azt a jelenetet is, ami már a trailerben hangsúlyos szerepet kapott. A katonák kiugranak a repülőből, vörös csíkot húzva zuhannak alá az ismeretlenbe. A felhők takarásában az égvilágon semmit sem látnak, aztán felvillannak a MUTO-k energianyalábai, akár a villámok, hogy végül egy lángokban álló városba érkezzenek, ahol Godzilla megvívja a végső harcot. A csata hangját nem halljuk, csak a katona heves lélegzését. Belebizseregtem ebbe a jelenetbe, komolyan. A másik ilyen lélegzetállító része a filmnek akkor volt, mikor kéken ragyogott fel Godzilla farka, és tüzet okádott, hát emberek, az maga volt a színtiszta gyönyör.
Alapvetően a filmmel két zavaró problémám akadt. Az egyik a
vége, amit elég röhejesre sikerült összehozni. Godzilla olyan szerepkörben
tűnik fel az emberek szemében, hogy csak pislogsz magad elé, hogy ez komoly-e.
Oké, a filmek nem a realitást tükrözi meg úgy általában az emberek síkhülyék,
na de ez a reakció részükről érthetetlen, és nem is értem, hogy lehetett
beletuszkolni a végébe. Mármint, hogy minek kellett. A másik, ami teljes
egészében kivágta a biztosítékot, az egy olyan elem, ami voltaképpen minden
filmben kivágja nálam a biztosítékot. A családi dráma.
Tudom, hogy a dramaturgia szempontjából kell, hogy legyen a filmnek egy emberi főhőse, még ha senkit sem érdekel, és egyáltalán nem szorítok érte, hogy túlélje. Mert nem izgat, hogy él-e vagy hal-e. De muszáj, hogy legyen, hiszen az ő nézőpontjából követjük végig az eseményeket. Ez mind szép és jó, de hogy az egész még idegesítőbb legyen, kanyarítanak köré egy picsogó apát, egy feleséget és egy kisgyereket, hogy meglegyen a könnyfakasztó családi dráma. Csak ezzel a baj, hogy egy amúgy tök jó filmet teljesen lehúz ez az emberi picsogás. Tényleg nem értem, miért kell minden filmbe. Minek? Szörnycsatára vagyok kíváncsi, nem a családi újraegyesülésre. Pusztuljanak mind! Ford apja a film elején az agyamra ment a hisztijével (és szerintem erre a szinkron is rátett egy lapáttal, eredetiben talán kevésbé idegesítő). Szurkoltam azért, hogy haljon meg. A feleség és a kissrác is teljesen felesleges volt, és annyira bosszantó, hogy folyamatosan rájuk vágtak, hogy mi történik velük, mikor a szörnyek pusztítását akartam nézni. És a családi könnyes újraegyesülés, annyira meghatódtam, hogy még a könnyeim is folytak… ja, nem így történt. Erről le kéne szokni, és más megoldást alkalmazni, mert rontja a film élvezhetőségét.
Az emberi szál hiányában ötcsillagos élményt nyújthatott volna a film, így viszont nem volt teljesen tökéletes, de azért nagyon tetszett.
Értékelés: 4,5/5
Tudom, hogy a dramaturgia szempontjából kell, hogy legyen a filmnek egy emberi főhőse, még ha senkit sem érdekel, és egyáltalán nem szorítok érte, hogy túlélje. Mert nem izgat, hogy él-e vagy hal-e. De muszáj, hogy legyen, hiszen az ő nézőpontjából követjük végig az eseményeket. Ez mind szép és jó, de hogy az egész még idegesítőbb legyen, kanyarítanak köré egy picsogó apát, egy feleséget és egy kisgyereket, hogy meglegyen a könnyfakasztó családi dráma. Csak ezzel a baj, hogy egy amúgy tök jó filmet teljesen lehúz ez az emberi picsogás. Tényleg nem értem, miért kell minden filmbe. Minek? Szörnycsatára vagyok kíváncsi, nem a családi újraegyesülésre. Pusztuljanak mind! Ford apja a film elején az agyamra ment a hisztijével (és szerintem erre a szinkron is rátett egy lapáttal, eredetiben talán kevésbé idegesítő). Szurkoltam azért, hogy haljon meg. A feleség és a kissrác is teljesen felesleges volt, és annyira bosszantó, hogy folyamatosan rájuk vágtak, hogy mi történik velük, mikor a szörnyek pusztítását akartam nézni. És a családi könnyes újraegyesülés, annyira meghatódtam, hogy még a könnyeim is folytak… ja, nem így történt. Erről le kéne szokni, és más megoldást alkalmazni, mert rontja a film élvezhetőségét.
Az emberi szál hiányában ötcsillagos élményt nyújthatott volna a film, így viszont nem volt teljesen tökéletes, de azért nagyon tetszett.
Értékelés: 4,5/5
Eredeti cím: Godzilla
Megjelenés éve: 2014
Játékidő: 123 perc
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése