Kate Karyus Quinn: Down with the Shine

A májusi angol nyelvű megjelenésekből a Down with the Shine érdekelt a legjobban. Azonnal neki is láttam, amikor végre sikerült beszereznem.

Lennie Cash súlyos poggyászként hordozza magával bűnöző apjától megörökölt vezetéknevét. Nem számít, hogy az apját egy évtizede nem látta, azt sem tudja, merre jár, az emberek megbélyegzik, és a legrosszabbat feltételezik róla. Az egyetlen barátnőjét, Darylt pár hónappal korábban elrabolták és feldarabolták; mindenki Lennie-t hibáztatja, de főleg Daryl ikertestvére, Smith. Lennie úgy dönt, teljesíti Daryl egyik vágyát, és a nagybátyjai különleges piájával felszerelkezve betoppan Michaela híres-neves bulijára. A családjuk egy különös szokásról nevezetes, koccintás közben kívánságokat garantálnak azoknak, akik kérik. Lennie ugyanígy tesz, csak azt nem tudja, hogy különleges erővel bír, és a kívánságok valóra válnak. Elszabadul a káosz.

Kate Karyus Quinnek eddig három könyve jelent meg, és csak a debütáló művét, az Another Little Piece-t nem olvastam (akartam, de pechemre meggyőztek a kritikák, hogy nem kéne). A jövőben ki fogom köszörülni a csorbát, és ezentúl figyelemmel követem a szerző munkásságát. Kedvelem azokat az írókat, akik elrugaszkodnak a sablontól, és valami egészen egyedit, hihetetlent alkotnak, még akkor is, ha a különcségüknek nem lesz mindenki rajongója. A (Don’t You) Forget About Me után úgy gondolom, a Down with the Shine is megosztó olvasmány lesz.

Az eleje, amikor Daryl gyilkossága van terítéken, aztán Lennie berobbanása a buliba, és a valóra vált kívánságok horrorszerű, sötét tónust festenek – persze YA mértékkel. Ehhez társul némi kínos úristen, most mi lesz érzés, mikor Lennie szembesül az igazsággal. Azzal, amit tudtán kívül elkövetett, igazat adott mindazoknak, akik a vezetékneve miatt diszkriminálták, megerősítette, hogy ugyanolyan szörnyeteg, mint az apja.

A kívánságok néha nem pontosan úgy válnak valóra, ahogy azt szeretnék. Így fordulhat elő, hogy Smith, aki azt kívánta, bárcsak láthatná Lennie-t szenvedni, a kívánságnak köszönhetően azt az ellenállhatatlan késztetést érzi, hogy fognia kell Lennie kezét (Lennie azt mondta konkrétan, hogy foghatja a kezét egészen a pokolig). Ebben az a bökkenő, hogy ha egyszer megfogja, többé nem is ereszti. A duó feladata sztornózni a történteket, de a kívánságoknak megvannak a saját szabályai, és nem lehet csak úgy egyszerűen visszacsinálni mindent, mert a legjobb esetben az érintettek megőrülnek, a legrosszabb esetben meghalnak.

Michaela, a házigazda azt kívánja, hogy a buli sose érjen véget azoknak, akik reggelig szórakoznak. A garantált kívánság nem engedi a meghívottaknak elhagyni a házat. Lennie és Smith visszatérnek a buli színhelyére, hogy kimenekítsék Lennie barátját, Larryt. Abban a pillanatban, ahogy a két főszereplő belép a házba, történik egy stílusváltás, és az egész történet komikus színezetet ölt, végül egy bizarr, de élvezhető kutyulék sül ki az egészből. A ház olyan, mint egy őrültek háza valami elcseszett horrorparódiából. A részeg tinik a legnagyobb ökörségeket akarták maguknak, és ahogy ennek újabb és újabb demonstrációjába szaladnak Lenniék, úgy kezd egyre nyilvánvalóbbá válni, hogy a szerzőnek elgurult a gyógyszere. Az egyik srácnak vasheréi lettek, egy másik vonzó öregemberré vált, egy lány Pöttöm Pannává zsugorodott, vannak, akik összenőttek. Amin az orromon prüszköltem volna ki a kólát, ha olvasás közben kólát ittam volna, az a Zinkowski nevű srác újonnan szerzett képessége volt: az érintésével Cheetossá tudja változtatni az embereket. Nem mismásolja el a szerző, még haláleset is történik, de ez annyira kész volt, hogy azóta is emésztem. Ez példa arra, hogy a szerzőnek ez a munkája sem lesz elfogadott azok számára, akik helyből rásütik a Cheetos dologra mekkora baromság, és mennyire nem illik a könyvbe.

Az események nagyon rövid időszakot ölelnek fel, két napot, de az igencsak pörgős két nap, ami a könyvet letehetetlenné teszi. Viszont a szerelmi szál nagyon kilógott a történetből. Smith érzelmei egyik pillanatról a másikra változnak meg, hiába van belebegtetve, hogy már korábban is vonzódtak Lennie-vel egymáshoz. Lennie álmodozós-szerelmes gondolatai sehogy sem passzoltak az események sodrába, és eléggé kizökkentettek. Lennie és Daryl barátságát sem sikerült körüljárni, amit azért nem bántam, mert Daryl idegesített, és félelmetesen ostoba volt.

Cash apu megjelenésekor a sztori ismét durvább hangvételt ölt, és a kiderülő dolgok izgalmasan töltik ki a Lennie életében tátongó lyukakat, és egy érdekes világot skiccelnek fel, amit ugyan nincs idő kibontani, de ez nem baj, mert ettől valahogy sötét mesévé változik az egész. A vége is hozzátesz ehhez, és szép keretet ad a történetnek.

A lényeg, hogy ez egy irtó fura könyv, kell egy bizonyos beállítottság és elszálltság ahhoz, hogy az ember élvezni tudja, nálam telibe talált. Ahányszor eszembe jutnak a Cheetos jelenetek, röhögni tudnék.

Értékelés: 5/5

Borító: 5/5

Kiadó: HarperTeen

Megjelenés éve: 2016

Oldalszám: 355