2016. áprilisi megjelenések

Ezúttal tekintélyes vegyesfelvágott következik, jó sok olvasásra érdemes könyv jön ki ebben a hónapban, hogy legyen mit ebben a szép, meleg időben (legalábbis amikor a posztot írni kezdtem, az volt) olvasgatni. Az átlagostól eltérően ezúttal sok felnőtt művet is a listámra válogattam. 

Richelle Mead: The Glittering Court (The Glittering Court #1)

Megjelenés: április 5.

Kiadó: Razorbill

Egy csoport kiválasztott lánynak a Csillogó Udvar egy olyan életre kínál esélyt, amiről eddig csak álmodtak; luxusra, ragyogásra és szabadságra. Adelaide-nek, akit a tehetős családja szerelem nélküli frigyre kényszerít, a Csillogó Udvar valami mást jelent, az esélyt, hogy feltérképezze a saját végzetét és egy kalandot a tengerentúli romlatlan, virágzó új földön.

Miután találkozik a sármos Cedric Thornnal, Adelaide szolgának adja ki magát, hogy csatlakozzon a szegény lányokhoz, akiknek a fiú megígéri, hogy hölgyekké változtatja őket. De Adelaide felsőosztályban való jártasságának ára van, el kell rejtenie a személyazonosságát az új barátai, a titokzatos menekült, Mira, a tűzrőlpattant korábbi mosónő, Tamsin, és ami a legfontosabb, Cedric elől, még úgy is, hogy beleszeret a fiúba.

Minden szétesik, amikor Cedric rájön Adelaide cseljére, és egy hatalommal bíró fiatal kormányzó is kiveti a lányra a szemét, a feleségének akarja. Nem azért hagyta maga mögött a régi életének aranykalitkáját, hogy más tulajdona legyen. De semmi sem olyan ijesztő vagy csodálatos, mint  az Adelaide és Cedric között bizsergő tiltott vonzalom. Ami, ha eleget tennének neki, mindkettejüket egy vad, veszélyes, feltérképezetlen helyre taszítaná, és a halálukig vezetne.

Nem mondom, hogy a fülszöveg alapján azonnal vetném magam a könyvre, lévén, hogy eléggé a Párválasztóra hajaz, de Richelle Mead neve garancia, hogy valamilyen úton-módon jó lesz ez. A Soundlessnek is megvoltak a hibái, mégis a Mead stílus hozta, amit kellett.

M. R. Carey: Fellside

Megjelenés: április 5.

Kiadó: Orbit

A Fellside egy szigorúan őrzött börtön a Yorkshire Moors szélén. Nem az a hely, ahol végezni szeretnéd. Jess Moulson mégis itt fogja tölteni élete hátralevő részét.

Ezen a helyen még a falak is suttognak.

És a hang egy kisfiúhoz tartozik, akinek üzenete van Jess számára.

Hallgatni fog rá?

Nem kell ide fél kilométeres fülszöveg ahhoz, hogy felkeltse az olvasó figyelmét. Sőt! Néhány jól megválasztott kulcsszóval és megalapozott atmoszférával sikerült elérni, hogy birizgálja a fantáziám ez a könyv, holott ki tudja, miről fog szólni. Nem mellesleg M. R. Carey zombis könyve még friss élmény, és ha legalább olyan színvonalú lesz, már jó lesz.

Richard Kadrey: The Everything Box

Megjelenés: április 19.

Kiadó: Harper Voyager

I.E. 2000

Egy gyönyörű, ambiciózus angyal áll egy hegytetőn, a világot nézi és az alant elterülő kis lakóit. Mosolyog, mert  az emberiség maradéka, azok, akik túlélték az áradást, hamarosan a végzetükkel szembesülnek. Ő már aztán csak tudja. Nagy szerepet fog játszani benne. Az angyalunk általában nem megy terepre, és ha jól szerepel, nyilván nagy előléptetésre számíthat.

Eljött az idő.

Az angyal a zsebébe nyúl az emberi végzet eszközéért. Biztosan a másik zsebben van. Aztán őrjöngve tapogatja végig magát. Rájön, hogy elvesztette a tárgyat. Az angyal egyetlen szót ejt ki a száján: „A francba.”

2015

A tolvaj, akit Coopnak hívnak, és aki specialista a mágikus tárgyak ellopásában, egy kis dobozt kézbesít egy rejtélyes ügyfélnek. Coop nem tudja, hogy a legutóbbi munkája a világ és önmaga végét jelentheti. Hirtelen a Különleges Tudományok Osztályán találja magát, egy rettenthetetlen ügynökségnél, ami a furcsát és szokatlant rendszabályozza. A doboz nemcsak egy természetfeletti családi ékszer különös erővel, mondják neki.

A végítélet napjának eszköze. Úgy vélik.

És hirtelen mindenki meg akarja szerezni.

Elvileg ez a történet humoros, a világvége téma mindenképpen jöhet bármikor, szóval bizakodó vagyok a könyvet illetően.

Nick Cutter: A falka

Megjelenés: április 19.

Kiadó: Agave

Tim Riggs cserkészparancsnok minden évben egyszer útra kel egy cserkészcsapattal – úgynevezett falkával – a kanadai vadonba. A Falstaff-szigeten töltendő három napos táborozás, hegymászás és túlélési ismeretek elsajátítása nem csak számára, de a fiatal cserkészeknek is az igazi nyaralást jelenti. Mégis, sehogy sem tud szabadulni az érzéstől, hogy ez az év valamiért más lesz, mint a többi. Valami várni fog rájuk a sötétben. Valami végtelenül gonosz…

Éjszaka érkezik hozzájuk. Ijesztően vékony, zavarbaejtően sápadt és telhetetlenül éhes. Egy kimondhatatlan gyötrelmektől szenvedő férfi, szervezetében valami titokzatos szörnyűséggel, ami gyorsabban terjed a félelemnél. A szárazföldtől elvágva a csapatnak olyan borzalmakkal kell szembenéznie, amelyhez foghatót a tábortűz körül elmesélt legrémisztőbb történetekben sem tudtak volna kitalálni. A túléléshez meg kell küzdeniük a félelmeikkel, a tomboló elemekkel… és végül egymással is.

Az író Mélység c. könyvével nem kerültünk felebaráti viszonyba, de kap tőlem még egy esélyt, mert jól hangzik a fülszöveg, plusz ez a könyv valami díjat is bezsebelt. Ami persze nem jelent semmit, de állítólag ez a könyve jobb, és úgyis rám férne egy horror, mivel az még mindig ritkaságszámba megy nálam.

Scott Hawkins: Az Égett-hegyi könyvtár

Megjelenés: április 20.

Kiadó: Fumax

Egy eltűnt Isten.

Egy könyvtár az univerzum titkaival.

Egy nő, aki túl elfoglalt ahhoz, hogy észrevegye megkövült szívét.

Carolyn alig különbözik a körülötte élő emberektől. Szereti a guacamolét, szeret rágyújtani és steaket enni. Tudja, hogyan kell használni a telefont. A ruhák néha ugyan kifognak rajta, de a karácsonyi pulóverből, biciklisnadrágból és lábmelegítőből álló szerelése komoly sikert arat.

Elvégre régen ő maga is átlagos amerikaiként élt.

Ez persze már nagyon régen volt. Még azelőtt, hogy a szülei meghaltak. Azelőtt, hogy más gyerekekkel együtt befogadta őt egy férfi, akit csak Apának hívtak.

Carolyn azóta nem sokat járt odakint. Adoptált testvéreivel együtt Apa ősi szokásainak megfelelően nevelkedtek: Könyvtárának könyveit tanulmányozták, és megtanulták Apa hatalmának néhány titkát. Néha pedig azon tűnődtek, kegyetlen tanáruk titokban nem maga Isten-e.

Ám Apa váratlanul eltűnt, és a titkait tartalmazó Könyvtár a teremtés feletti hatalom erejével együtt őrizet nélkül maradt.

A hatalmat maguknak akaró, kegyetlen ellenségek sorakoznak fel Carolyn ellen, akiknek ereje messze meghaladja az övét.

De ő számolt ezzel.

Az egyetlen gond csak az, hogy miközben egy új Isten megteremtéséért harcol, megfeledkezik azokról a dolgokról, amelyek emberré teszik őt.

Ezt már Goodreadsen is nézegettem; örülök, hogy a Fumax kihozza magyarul. Csak azt nem értem, hogy sikerült ezt a borzasztó borítót összehozni. És az volt az ürügy, hogy nekik az eredeti nem tetszik. Az nem tetszik, de ez igen? Hát jó.

Neal Stephenson: Seveneves – A hét Éva

Megjelenés: április 20.

Kiadó: Fumax

A Hold mindenféle előjel és látható ok nélkül robbant fel.”

A Föld napjai meg vannak számlálva. A világ nemzetei az elkerülhetetlennel és a vészesen fogyó idővel versengve összefognak, hogy nagyszabású tervet dolgozzanak ki az emberiség megmentésére – messze a légkör felett, a bolygóközi űrben.

A maroknyi, gondosan kiválasztott túlélőnek előre nem látott technikai veszélyekkel és kihívásokkal, újabb és újabb katasztrófákkal kell szembenéznie. A könyörtelen univerzum a végsőkig próbára teszi találékonyságukat és felkészültségüket az űrben lebegő törékeny komplexumban, amely az emberi faj túlélésének utolsó záloga.

Azonban mégis az emberi természet árnyoldalai és kiszámíthatatlansága válik végső próbatételükké. A Nemzetközi Űrállomás legénységének önmagát kell legyőznie igazán. A kozmikus kataklizma és az eltelt évszázadok alatt a felismerhetetlenségig összeégett anyabolygó pedig türelmesen vár a visszatérésükre…

A Hét Éva pedig válaszol hívására.

A fülszöveg olyan ígéretet hordoz magában, hogy már azt is elképzeltem, milyen menő filmet lehetne készíteni ebből az alapanyagból. Remélem, jó lesz, jó vaskos. 

Maggie Stiefvater: The Raven King (The Raven Cycle #4)

Megjelenés: április 26.

Kiadó: Scholastic Press

Nincs fülszöveg, mert még nem olvastam a harmadik részt. Csak egyet kérek: kedves Maggie, ne cseszd el ezt a sorozatot is úgy, mint a farkasos trilógiát. Köszönettel: egy olvasód. 

Olvass tovább!

M. R. Carey: Kiéhezettek

A Kossuth kiadó jóvoltából nemrég jelent meg M. R. Carey Kiéhezettek című könyve, ami a Goodreadsen a posztapokaliptikus címke alatt sűrűn felbukkan a héten legtöbbet olvasott könyvek listáján.

Van egy katonai bázis, a bázison egy különleges lány, Melanie, aki ha nem a cellájában tartózkodik, az idejét az osztályteremben tölti, ahol mohón issza magába a tudást.

Manapság nehéz újszerű zombis könyvet írni, ám M.R. Carey-nek sikerül felmutatnia valami mást, amilyennel én még nem találkoztam. Az angol verzió burkoltan célozgat rá, hogy a könyv központi témájaként az élőhalottak szolgálnak. Ezzel szemben a magyar kiadásban már a cím is elég egyértelmű, a fülszöveg pedig rémesen sokat elárul a történetből, ezért senkinek sem ajánlom, hogy elolvassa. Én speciel csak utólag tettem meg, és nem is számítottam így, ebben a formában arra, amit jól elspoilerez. Arról nem beszélve, hogy hosszú az expozíció, tehát a fülszöveg elég sok információt markol meg. A lényeg, hogy a főszereplő, Melanie egy kiéhezett, de nem tudja magáról, hogy az.

A könyv három jelentős részre tagozódik. Az elején a bázison járunk, ahol megismerjük ezeket a speciális zombi gyerekeket, akiknek agyát nem építette le a szervezetükben jelen lévő kór. Humánusan viselkednek, ugyanúgy tudnak gondolkodni, tanulni, mint a nem fertőzöttek. Az a kérdés, hogy vajon miért? Ők mitől mások? A bázis kutatórészlege arra tette fel az életét, hogy ezt kiderítse, de egyelőre még nincsenek válaszok. A 10 éves Melanie a legkülönlegesebb, imádja a görög mitológiát, és van egy kedvenc tanára Miss Justineau, akit nagyon szeret.

Miss Justineau a jóhiszeműséget testesíti meg. Nehezére esik elvonatkoztatni attól, hogy a gyermekien viselkedő gyermekek valójában nagyon veszélyesek, és tiszta tudatuk ellenére ugyanúgy az emberhúsra éheznek, mint lezüllött, felnőtt társaik. Miss Justineau karaktere lényeges a történet szempontjából, hiszen a Melanie-ba vetett bizalma átruházódik a többi, ellenállást kifejtő karakterre, és Melanie fejlődéséhez is hozzájárul. A lány a bázison töltött idő alatt még nincs tisztában azzal, hogy mi ő, és bár elfogadja az életét olyannak, amilyen, bizonyos aspektusai értetlenséget szülnek benne.

A könyv második része egy szokványos menekülős jelenetsordömping, ami Melanie önazonosságához asszisztál. A kérdés továbbra is adott, bár felfedezi, hogy micsoda, akkor sem tudja, miért más. Ez a hosszabb etap semmiben sem tér el az átlag zombitörténetektől, ahol a túlélés a tét.

A harmadik rész a válaszok bekövetkezte, Melanie világban való helyének megtalálása. A magyarázat, a lezárás a legmegdöbbentőbb pillanata a regénynek, mert egyszerre veszik el és kerül meg a remény. Nem egy szokványos lezárással találkozhatunk, és ezt igencsak nagyra értékeltem.

A történet mondanivalója tulajdonképpen az, ami minden ember életét foglalkoztatja, hogy mi a létezésének értelme, célja, és ha valaki hátrányosan más, az éppen ugyanúgy fontos szerepet tölthet be a gépezetben. Előkerül a jó és a rossz ambivalenciája. Felmerül a szörnyeteg is lehet ember, és az ember is lehet szörnyeteg gondolatkör. Jelen van még az a tény is, hogy nem az határozza meg az egyént, hogy minek születik, hanem a saját akarata.

A szerző aprólékosan kidolgozta a vírus eredetét és működését, ami még hitelesebbé teszi a történetet, ellentétben azokkal a hasonló témájú regényekkel, ahol az egész zombiság minden nemű előzmény nélkül csak be van dobva a kalapba. A különbségek ellenére az egész könyv nagyon emlékeztetett a 28 héttel később című filmre, ami a műfajban igencsak kiemelkedő filmművészeti alkotás nagyon szép fényképezéssel.

Tehát tetszett a könyv, nagyon jó elképzelésre épül, és kreatív megoldásokkal operál, de úgy érzem, valami mégis hiányzott belőle. Valami megfoghatatlan hozzávaló, amit nem tudok pontosan megnevezni, mégis hiányoltam. Az is gond lehetett nálam, hogy a karakterekkel nem mindig tudtam egy hullámhosszra kerülni, és Parks kivételével nem kedveltem őket. Például, amit Gallagher lépett, az annyira értelmetlen és gyenge fordulat volt a szerző részéről, hiszen az első pillanatban tudni lehetett, mi fog történni vele. Hiába mélyítette a karakterét, skiccelte fel az éretlen személyiségjegyeit, mégsem tudok megbarátkozni a végkimenetellel. Néha  leülepedett a történet és unalmassá vált, még a menekülés közben is. Sokat segített volna rajta, ha filmszerűen, mozgalmasan, függőjelenetekkel van megírva, szóval lehetett volna az íráson csiszolni még. De ezt a néhány apróságot leszámítva tényleg egy jó könyvhöz volt szerencsém.

A Kiéhezettek mindenképpen ajánlott zombirajongóknak és azoknak, akik szeretik az elgondolkodtató posztapokaliptikus történeteket.

Értékelés: 4/5

Borító: 4/5

Eredeti cím: The Girl With All the Gifts

Kiadó: Kossuth

Megjelenés éve: 2016

Oldalszám: 456

Fordította: Kisantal Tamás

Olvass tovább!

Patrick Ness: More Than This

Vannak azok a könyvek, ahol megkérdezed magadtól: miért nem olvastam én ezt előbb? A More Than This 2013-ban jelent meg, és már akkor szemet vetettem rá, de mindig elmaradt, és csak most jutott el hozzám ez a remekmű.

Seth megfullad, és a halál után egy elhagyatott helyen ébred meztelenül, furcsa tapaszokkal a testén. Rajta kívül nincs ott senki, minden lepusztult, ami arra utal, hogy régen nem jártak emberek arrafelé. Sethnek fogalma sincs, mi történt vele, fogalma sincs, hogy került oda, ahol van, és fogalma sincs, mit tegyen.

Hogy Janice-t idézzem a Jóbarátokból: Ó. Te. Jó. Ég!

Mégis mi a fészkes fene volt ez a könyv? Kedves Patrick Ness, hogy az atyaúristenben tudtad ezt a sztorit összehozni? Ezt a sztorit így megírni? Nem találom a szavakat. De azért próbálom meglelni őket. Azt mindenképpen közlöm, hogy sipirc most azonnal olvasni a More Than This-t (magyarul Soha nincs vége), ha még nem tettétek meg!

„Egy könyv önmagában is egy külön világ. Szavakból álló világ, ahol élsz egy ideig.”

Azok a történetek a legjobbak, amikben az olvasó a főszereplővel együtt a sötétben tapogatózik, és keresi a válaszokat. Mintha az egész könyv egy térkép lenne, rajta x-szel, ami a kincset, esetünkben a válaszokat jelöli, és az odavezető út egy nagy kaland, teli akadályokkal és elterelésekkel. Itt pontosan ez a helyzet áll fenn. Nem tudunk semmit, nem értünk semmit. És az hagyján, hogy a sztori folyamatosan kérdésekkel bombázza az embert, de olyan feszes tempóban, izgalmasan, hogy nem lehet letenni. Már a Chaos Walking-trilógiában észrevettem, ahogy Ness a remekül megáldott írói vénájával olyan hatásos függőfejezeteket kreál, hogy képtelenség abbahagyni. Amilyen szerencsém van, pont olyan időszakban járt a kezemben a könyv, amikor nem tudtam egyszerre sokat olvasni belőle, és olyan elvonási tüneteim voltak napközben, hogy csak arra tudtam gondolni, mikor folytathatom már.

Teszi Ness mindezt úgy, hogy a történet egy kihalt helyen játszódik, egyetlen szereplővel, dialógusok nélkül. A narráció monotonitását különleges, fontos szereppel bíró flashbackek törik meg, amikben kibontakozik Seth háttértörténete.

„Akart valamit, jön most rá.  Egy másik választ akart, ahelyett, amit kapott. Azt akarta kitalálni, hogy a világnak van célja, egy különleges célja. Amit neki tartogat.”

A történet a mi folyik itt? mederben zubog, áll-leesősen bomlik ki, a fejleményektől és fordulatoktól folyamatosan hátast dobtam. Végig ide-oda kapkodtam a fejem, a főhőssel együtt tűnődtem azon, hogy mi van, hogy mi történik. Amellett, hogy egy izgalmas, tempós regényről beszélünk, a történet filozófiai alappillérekre építkezik, ahol a valóság és a nem valóság ambivalenciája és jelentősége kerül terítékre. Felteszi a kérdést: mi az, ami számít, a hit vagy a tudat? Mi az élet? Van-e válasz bármire is? Számítanak-e a válaszok?

Komoly témákat is feszeget; magabiztos természetességgel szövődik a történetbe a homoszexualitás; ezzel kapcsolatban Seth önelfogadása szembeállítva a közösség szélsőséges reakciójával. Lerántja a leplet az igazi barátságról, bemutatja annak hamisságát, az önzőséget az ártatlan Seth hányattatásain keresztül. Számomra megdöbbentő volt, hogyan viselkednek Seth ún. barátai, mikor kiderül a fiúról, hogy meleg.

„– Annyira akartam, hogy legyen ennél több. Annyira, akartam, hogy legyen a szaros kis életemnél több, hogy már fájt – megrázza a fejét. – És volt. Csak nem vettem észre.”

Önmagában a titokzatosságával is imádtam ezt a történetet, de azzal nyűgözött le igazán, hogy Seth karakterének és egyúttal az olvasónak is megmutatja, hogy mindig van remény, és bármennyire rossz passzban vagyunk, bármennyire összeesküdött ellenünk a világ, az élet még tartogathat meglepetéseket, és mindig lehet ennél több.  Nem számít miképpen, mit gondolunk annak, csak ragadjuk meg, amitől többek leszünk.

És úristen, mi ez a befejezés?! Hogy lehet így vége? Tudom, hogy nem az a lényeg, mi történik ezután, hanem Seth hozzáállása, de ez akkor is igazságtalanság az olvasóval szemben!

Nem lehet erről a regényről rébuszokban értelmesen beszélni, csak áradozni, hogy milyen fantasztikus és mennyire különleges. Ezt olvasni kell!

Értékelés: 5/5

Borító: 5/5

Kiadó: Walker Books Ltd

Megjelenés éve: 2013

Oldalszám: 480

Olvass tovább!

Bárcsak... book tag

Adós vagyok ezzel a taggel, amire ezúttal is Abstractelf jelölt, szóval lessük meg, milyen óhaj-sóhajaim vannak.

1. Bárcsak kapott volna folytatást!

Nem vagyok az addig üsd a vasat, míg meleg hozzáállás híve, így a legritkább esetekben óhajtok folytatást, legfőképpen akkor, mikor a szerző véletlenül épp elfelejti lezárni a sorozatát. Két ilyen sorozat jut eszembe, ahol a lezárásra a nyitott szót alkalmazni elég helytelen, mert hogy lezáratlanok, és kész.

2. Bárcsak lenne egy spin-off sorozata!

A feljebb említettből kiindulva ilyen irányú vágyaim sincsenek, viszont van egy olyan sorozat, aminek a világa annyira tetszik, hogy imádnám, ha lenne egy spin-offja. Igaz, hogy gőzöm nincs, miről szólna, de Victoria Schwab van olyan furmányos, hogy megoldja.

3. Bárcsak több könyvet írna!

Ha ír még egyet, akkor az már több lesz, és nem lesz kezdő szerző. Na nem mintha a debütálására panasz lenne, nagyon szerettem a My Heart and Other BlackHoles-t. Amit tessék olvasni, hiszen a Kossuth kiadó megjelentette magyarul Szívem és egyéb fekete lyukak címmel.

4. Bárcsak ne vele jött volna össze!

Na igen, anno Team Jacob voltam. Van is egy menő tipós pólóm, amit úgy kaptam. És még hordom is. Itthon. (A könyvet most már valószínűleg el sem bírnám olvasni.)

5. Bárcsak máshogy ért volna véget!

Általában elégedetlen vagyok a sorozatzárókkal, mert mindig valami óriási katarzist várok, ami elmarad… Három után különösen morcos voltam. 

Nem hiszem el, hogy nem lehetett kinyírni Harryt. És az a nyálas epilógus, te jó ég! Annyira nem tetszett amúgy a könyv, hogy szinte már semmire sem emlékszem belőle, csak az maradt meg, hogy az első hatot mennyire imádtam, ezt meg mennyire nem. 

Nem tudok rájönni, miért kellett erőltetni a hülye szerelmi háromszöget. Az egész könyvet elcseszte.

Erről itt írtam. Ötpontos első rész után egypontos folytatás, hát grat, ez is egy teljesítmény.

6. Bárcsak film készülne belőle!

Szerintem irtó izgi lenne valami baljós zenével, szinte látom, ahogy filmszerűen peregnek a szemem előtt a jelenetek.

7. Bárcsak sorozat készülne belőle!

Ebből tök jó epizodikus széria készülhetne némi átívelő szállal, amilyen maga a könyvsorozat is. Revolution összemixelve egy kis Vampire Diaries-zel, zéró tinidrámával.

8. Bárcsak egy szemszögből íródott volna!

Általában szeretem a több nézőpontos történeteket, de persze mindig vannak kivételek, például, amikor a szerző nem kompetens arra, hogy két különböző habitusú karaktert papírra vessék (ez ugye főleg a női szerző-férfi karakter kombónál gázos). Ide két jelöltem van.

Onnantól, hogy a titokzatos Daemon fejébe betekintést nyerhettem, mindjárt el is veszett a vonzereje. Persze azért szerettem továbbra is, de már nekem nő létemre fájt, mennyire nyálas. Ezért sem fogom soha elolvasni az Obliviont, meg egyébként sem kultiválom, hogy ugyanaz a történet kerül megírásra a férfi főhős szemszögéből.

Tündérkónikák

Az van, hogy Dani az őrületbe kergetett. És azért lássuk be, főleg az elején Machez is kell egy külön idegrendszer. (Huh, gőzöm sincs, Dani melyik kötetben volt először.)

9. Bárcsak megváltoztatnák a borítóját!

Ilona Andrews sorozatát az életben be nem próbáltam volna, ha nem ajnározza agyon mindenki. Förtelmesek a borítói, és ügyesen elérik, hogy elüldözzenek. A magyar verzió egy fokkal jobb, de az sem csábít túlzottan, hogy rohanjak levenni a polcról.

10. Bárcsak megtartották volna az eredeti borítókat!
Sok esetben ez a probléma például a Könyvmolyképzőnél áll fenn. Amit borítókészítés címén művelnek, hát… szerintem nem szorul túl sok kreativitás abba, hogy a „grafikusaik” fognak egy stock képet, amit ráraknak egy általában fekete háttérre. A This Is Not a Test borítója rettentő rusnya, pedig az eredetivel sem pepecseltek sokat, az mégis hatásos a megfelelő képválasztással és a hűvös színekkel. 

Ez meg külön tudomány, ha már nem vették meg a borító jogait, akkor csinálni valami hasonlót az eredetihez… ugyan már, minek? Helyette valami macska kukucskál, aminek semmi köze a tartalomhoz. 

11. Bárcsak ne is folytatódott volna!

Ó, ide a kedvencem kerül. 

Nos, velem ellentétben Cassandra Claire az addig üsd a vasat, míg meleg hozzáállás híve, így nem elég, hogy folytatta az eredeti Végzet ereklyéi-trilógiát, még készül is hozzá a 20. ezredik spin-off, kiegészítő novella, tökömtudjami. Persze a rajongók kajálják, ha én azt lettem volna valaha, most már nem lennék az. 

Olvass tovább!

Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem

Jenny Han könyve nagyon népszerű kinn. Bár eddig nem különösebben érdekelt, lévén már olvastam az írónőtől, és volt egy kialakult képem arról, mire számíthatok, most egy könnyed, kikapcsolós történetre vágytam.

Lara Jean nővére, Margot Skóciába megy főiskolára, és ez eléggé megviseli a lányt. Tanúja lesz annak, ahogy Margot és a barátja, Josh – akibe Lara Jean évek óta szerelmes – szakítanak, és most itt lenne az esély, hogy észrevetesse magát, de ezt sosem tenné meg a nővérével. Lara Jean és Josh között akkor kezdenek el megváltozni a dolgok, amikor valaki szétküldi a lány szerelmes leveleit. Az évek során felvette azt a szokást, hogy ha szerelmes valakibe, akit nem kaphat meg, ír neki egy levelet, amiben beszámol az érzéseiről. Így zárja le magában a dolgot, de ezt a levelet sosem juttatja el a címzetthez. Amikor a titkai napvilágot látnak, hogy mentse a helyzetet, beadja Joshnak, hogy Peter Kavinsky a pasija. Ez Peternek is kapóra jön, hogy féltékennyé tehesse az exét, Genevieve-t. Így veszi kezdetét a színlelt kapcsolatuk.

Jenny Han tud valamit. Semmilyen téren nem vagyok a könyvei célközönsége, sem lelkes fogyasztója, mégis az írásai olvastatják magukat, pedig valójában semmi epikusról nem szólnak. Azért ez is egyfajta tehetség, azt hiszem. A fiúknak, akiket valaha szerettem egy átlagos, introvertált lány teljesen hétköznapi életét és problémáit mutatja be. Középpontjában a család áll, a suli és természetesen a fiúk.

Ez egy nagyon aranyos, bájos, kedves történet. Olyan, amiről simán el tudom képzelni, hogy a valóságban is megtörténhet (a párkapcsolati alapot leszámítva természetesen, arról valahogy nem hiszem, hogy mindennapi lenne, haha.) Mintha egy létező lány életének egy szeletébe nyertem volna bepillantást. Amikor elkezdtem olvasni, fogalmam sem volt róla, hogy az egyik kedvenc klisémre építkezik, hogy két karakter valamilyen okból kifolyólag szerelmespárnak adja ki magát, és színlelt érzelmeik végül valóságossá válnak, a kezdő motivációjuk pedig elillan. Ez igencsak kellemes meglepetés volt.

Nagyon élveztem ezt a könyvet annak ellenére is, hogy nem voltak nagyobb volumenű történések, sem áll-leesős fordulatok. Mégsem tudott maradéktalanul magával ragadni, aminek az oka az, hogy végtelenül gyerekes. És én ehhez már túl felnőtt vagyok még úgy is, hogy a YA történetek nagy részében meg tudom találni azt a mondanivalót, amit ki tudok sajátítani magamnak, de ahhoz kell, hogy a karakterekben meglegyen egy minimum érettség. Lara Jean hangja legjobb esetben is max. egy 13 éves lányé, és egy olyan pillanata sincs a könyvnek, amikor sikerülne szintet lépnie. Hiába karakterfejlődik a regény végére, ez nem elég. Esküszöm, hogy a kedvenc szereplőm, Lara Jean 9 éves kishúga, Kitty is érettebbnek tűnt néha. Éppen emiatt igencsak zavaró volt, ahányszor szóba került a szex, folyamatosan emlékeztetnem kellett magam, hogy 16-17 éves karakterektől beszélünk, nem 12-13-ról.

Azt sajnáltam, hogy a címül szolgáló levelek abszolút nem hangsúlyosak a történetben. Olyan hosszú a felvezetés, annak taglalása, hogy Margot el fog költözni, hogy kezdtem azt hinni, már sosem kerülnek szóba, és az egész csak egy belengetett mézesmadzag. Mikor előkerülnek, sem bírnak olyan fontossággal, mint az elvárható lenne, és semmi visszahatásuk nincsen. Persze kapunk egy-egy részletet belőlük, de amikor Lara Jean szembesül azokkal a fiúkkal, akiknek írta, csak egy pár szóval elrendezik az egészet. Két változást hoznak: Lara Jean és Peter színlelt kapcsolatát, és Josh feltámadó érdeklődését.

Lara Jean és Peter nagyon édesek együtt, de az interakcióik során is nagyon fiatalnak tűntek a szememben. Nagyon tetszett, ahogy kibontakozott a kapcsolatuk, ahogy barátokká váltak, majd még többé. Jó volt megismerni Petert, akiről kiderül, hogy sokkal több minden rejtőzik a nagyszájú külső alatt, és különösen tetszett, ahogy Kittyvel bánik.

Szerencsére nincs meg a szokásos idegesítő szerelmi háromszög, Josh inkább lemorzsolódik a háttérbe. Elveszik a történetben, és kétdimenziós karakternél sosem válik többé. Nem tudunk meg róla semmit. Az író szándékosan hagyta meg papírmasé karakternek, hogy érzékeltesse, Lara Jean magába a szerelem gondolatába szerelmes, és az eddigi érzései mind az általa támasztott vágyképeknek szóltak.

 

A család szerepe természetesen domináns a történetben. Kittyt nagyon szerettem, olyan jó beszólásokat produkál a kiscsaj, hogy az hihetetlen. Lara Jean családjában az érdekes az, hogy így csonka családként is olajozott gépezetként működnek, harmonikusnak tűnnek, de ha jobban elgondolkozik rajta az ember, rájön, hogy azért náluk is fennállnak problémák. Például egyáltalán nem normális, hogy a lányai gondoskodnak egy felnőtt férfiról, mint ahogy az sem, hogy Margot-ra hárul az anyaszerep. Margot teljesen ellenszenvessé vált a könyv végére, amikor hazajön, és úgy viselkedik, mint egy mártír, és a saját önzősége körül forog minden. Aztán meg a titkolózás meg az álszentség? Hogy nem hisz Lara Jeannek, és ráuszítja az apjukat puszta féltékenységből? Ennyit a nagy testvéri szeretetről.

Azért érezhető Lara Jean fejlődése, bár a végére sem sikerül elérnie egy 17 éves lány szintjére, viszont a Peternek köszönhetően szerzett tapasztalatai kilökik a burkából, amiben elbarikádozta magát. Sajnos a könyv végén elmarad a klimax, és a lezárás az a nagyon gonosz félbehagyós kategória. Igazából azt nem értem, miért nem lehetett ezt a történetet egyetlen könyvben megírni. Ez a Nyár-trilógiának is eléggé betett, de azért bízom benne, hogy ez nem jut ugyanarra a sorsra. Egyáltalán duológia lesz vagy trilógia?

Elsősorban a tiniknek ajánlom ezt a könyvet meg a nagyon-nagyon gyermeteg lelkületű fiatal felnőtteknek, akik szeretnek elmerülni az egyszerű hétköznapokban, és szeretnek egy aranyos románcról olvasni.

Értékelés: 4/5

Borító: 5/5

Eredeti cím: To All The Boys I’ve Loved Before

Sorozat:  A fiúknak, akiket valaha szerettem #1

Kiadó: Könyvmolyképző

Megjelenés éve: 2016

Oldalszám: 360

Fordította: Tóth István

Olvass tovább!