A kritika a Sorozatjunkie-n jelent meg, a teljes cikk ott olvasható.
A CW leghosszabban futó sorozata, a pubertáskorba lépett Supernatural immáron a 11. évadját tapossa. Népszerűsége töretlen, a masszív rajongói bázis még mindig falja a Winchester fivérek megfáradt kalandjait.
A középszerű és mostanra már feledésbe merült 10. évadot sikerült kihúzni a mocsárból egy ütős fináléval, ami lehetőségek széles tárházát hintette el, és elérte azt, hogy kellő bizalommal, izgatottan várjam az októbert.
Az évadnyitó megtekintése után fogalmam sincs, mit gondoljak. Adott egy új főellenség, a Sötétség,
akit már rögtön úgy vezettek fel, hogy megkössék a srácok kezét. Ez a
része még viszonylag érdekes, de a velejárója olyasmi, amivel egyelőre
nem tudok mit kezdeni.
Elképzelem, ahogy az ötletbörze megkezdődött az írószobában. Mi legyen, ami még nem volt? – tűnődhettek dörzsölt íróink. Nem érkezett a megvilágosodás, így hát…, de ezt már csak a tovább mögé írhatom le, ahol spoileresen folytatom.
Sylvie Misslin: Hahó, dzsungel! – Blogturné + Nyereményjáték
-
Az interaktív kalandkönyvek világa egy különleges szelete a
gyermekirodalomnak, és bár mi is találkoztunk már ezzel a műfajjal,
kisebbeknek szóló ilyen típ...
7 órája
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése