Fanborítóm #2

Új rovatom második részében egy olyan borító variánsát készítettem el, amit személy szerint gyönyörűnek tartok.

Tetszik, ahogy a hegedűben bújik meg az utcakép, a nap; imádom a színeket, és legfőképpen a hangsúlyos kalligrafált betűtípust, ami árnyékolt és krétahatást kelt, ezáltal még jobban megragadja a szemet.

Készíthettem volna valami hasonlót, de ezúttal egy másik koncepció mellett döntöttem (ami nem is veheti fel a versenyt az eredetivel, de hát nem is ez a célom).

Akit érdekelnek a technikai részletek: a grafika három képből áll, az utcából, a lányból és a hegedűből. Én is kanyargós, hangsúlyos tipográfiára törekedtem. Mivel olvasás közben számomra a történet animeként jelent meg, specifikus színvilággal (ezt a kritikámban is említettem), ezért egy fekete-fehér/piros variáció is készült, bár szerintem a színes jobban néz ki.

A folytatást is ezen a vonalon tudom elképzelni. Utcakép a fiú főszereplővel, szürkéskék színvilág, kék tipográfia.

Az eredeti borító:

Amit én terveztem:

Fekete-fehér változat:

Olvass tovább!

Fanborítóm #1

Új rovatféleség indul a blogon. Az olvasás mellett másik nagy szenvedélyem a Photoshop, így jött az ötlet, hogy ötvözzem a kettőt. A jövőben kedvtől, ihlettől, időtől függően különböző regényekhez tervezgetek borítókat, és veszem a bátorságot, hogy a nyilvánosság elé tárjam őket.

Hogyan működik ez?

Nincsenek szabályok. Simán meglehet, hogy egy létező koncepció újragondolása lesz a végtermék, de az is lehet, hogy ha olvastam a könyvet, teljesen másból indulok ki. Csak a képzelet szabhat határt. Abban a szellemiségben teszem egymás mellé az eredeti és a fanborítót, hogy nem hasonlítgatom őket, nem jelenti azt, hogy az eredetit rondának tartom, és egoista volnék, aki úgy képzeli, jobbat is tud. Mióta grafikával foglalkozom, elég sok mindent megtanultam, de leginkább azt, hogy a szépség szubjektív: hiába dolgozom valamin órákon át, míg valamennyire elégedett leszek, ha a másiknak az amatőr, ötperces Paintban készített alkotás tetszik. 

A címek magyarosítására egyelőre nem vállalkozom, sosem tudtam semminek értelmes címet adni (de tényleg!). Random guglizott, ki tudja, milyen forrásból származó képek helyett stock fotókat használtam, ebből kifolyólag fityeg a vízjel mindenhol.

Első körben Richelle Mead könyvéhez ps-eltem saját borítót. A véleményemet a történetről itt olvashatjátok.

Ilyen az eredeti borító:

Ilyet terveztem én:

Olvass tovább!