TOP 10: 2017 legjobb könyvei

Mostanában pangás van a blogon, kevesebb bejegyzés születik − már jó ideje blogolási hullámvölgyben vagyok. Nem tudom, mikor fogok kikeveredni belőle, képtelen vagyok összeszedni a gondolataimat (plusz egyéb projektek is vannak folyamatban, amik elterelik a figyelmem.)

2017-ben nagyon szép számú 111 könyvet olvastam (hivatalosan, nem hivatalosan jóval többet).

− A 111-ből igazságosan elosztottam az angol és a magyar könyvek számát: előbbi 55, utóbbi 56 lett (tehát többet olvastam magyarul, 2016-tal ellentétben, még ha minimálisan is).

− 65 YA-t sikerült összehoznom, ez megint növekedett idénre.

− 22 sorozatot kezdtem el (1 újraolvasás, 3-at még az évben folytattam, 1 ledarálásra került). Zömében kaszáltam is őket, tehát a folytatásra már nem vagyok kíváncsi.

− 5 sorozatot fejeztem be.

− 4 könyvet olvastam újra.

− 6 könyv nem fikció (2 önsegítő, 1 életrajzi, 3 írástechnikai).

− 45 férfi szerző, 3 férfi/nő társszerző, 63 női szerző

− 10 könyvet hagytam félbe

És akkor lássuk a legjobb 10-et (ami 11 lesz, mert most is csalok). Nem volt könnyű kiválogatni, mert sok jó könyvet olvastam 2017-ben.

Neal Schusterman: Scythe

Ez teljesen lenyűgözött év elején az egyedi világával és az izgalmas történetvezetésével. Pont mostanában jelenik meg a folytatás, már nagyon várom!

Dan Wells: Az ördög legjobb barátja

Kissé szkeptikus voltam, hogy kedvenc látens sorozatgyilkosom visszatér, de ez a kötet minden várakozásomat felülmúlta. (Sajnos a folytatásban már csökkent a megszokott színvonal.)

Scott Hawkis: Az Égett-hegyi könyvtár

Annyira furcsa, hogy töredelmesen bevallom, az elegén gőzöm sem volt, mit kezdjek vele, de mire igazán elmélkedhettem volna a dolgon, rájöttem, hogy ez a fura valami nekem tetszik, még úgy is, hogy a felfogóképességemhez képest egy teljesen elrugaszkodott dimenzió ez a különleges világ.

Peter Clines 14

A 14 egy nagyon rejtélyeskedő, nagyon izgalmas, nagyon kikövetkezhetetlen történet újabb és újabb meglepő fordulatokkal.

Cynthia Hand: Amikor búcsúzunk

Érzelmileg teljesen kizsigerelt ez a történet, ami a depresszió, az öngyilkosság és a halott testvér témakörét dolgozza fel, de úgy, hogy a végén patakzanak az ember könnyei.

Victoria Schwab: The Near Witch, Our Dark Duet

Schwabnál csalok idén is: ez a nő tök mindegy, mit ír, én imádom, és kész.

A The Near Witch a debütáló könyve, de abszolúte nem látszik rajta, olyan profin és hangulatosan van összerakva az egész.

Az Our Dark Duet pedig olyan karakterfejlődést mutatott be Auguston keresztül, és egy olyan üzenetet közvetített az emberiességről, hogy még most is beleborzongok.

Francesca Zappia: Eliza and Her Monsters

Csodálatosan érzelmekkel teli könyv a rajongásról, a művészetről, a másoknak való megfelelésről és a "szörnyeinkről". Francesca Zappiára is érdemes figyelni, mert a debütáló könyve is Top 10-es volt anno.

Tommy Wallach: Kösz, hogy…

A szerző stílusa azonnal megfogott. Az tetszik benne a legjobban, hogy nagyon fontos gondolatokat furcsa, de nagyon jó köntösben ad át, máskor meg olyan „hülyeségeket” ír, hogy nem győzöl vigyorogni, mint a vadalma.

(2017-ben másik könyvét is olvastam, de abban annyira más volt a hangvétel, és nem is jött be egyáltalán.)

Gayle Forman: Engedj el

A könyv igazából egy ragtapasz, ami lerántja a mézesmázos fantáziáról a valóságot, amit általában a fikciók szeretnek az agyunkba plántálni, hogy a családos élet micsoda öröm és boldogság. Annyira nem az én témám, de Gayle Forman stílusában megtalált.

Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens-lobbi

Én hülye nem is terveztem, hogy elolvasom a regényt, mert romantikus LMBT, amivel annyira nem tudok mit kezdeni, de aztán úgy alakult, hogy mégis kézbe vettem. És te jó ég! Hát ez annyiraannyiraannyira cuki volt, nagyon ritkán találkozom ennyire cuki romantikával, amin csak olvadozni lehet.