Summer Days & Summer Nights: Twelve Love Stories

A téli etapos novelláskötet után gondoltam adok esélyt a nyári antológiának is; a nyári hangulatom felturbózása – lévén nekem tök ugyanúgy telik, mint a többi hónap – sosem árt. Jó nagyot koppantam, erről majd az összegzésben írok részletesen.

Leigh Bardugo : Head, Scales, Tongue, Tale

Sztori: Lány lát valami lényt a vízben; a téma összehozza egy fiúval, akit korábban furának címkézett.

A novella az elején kissé összezavarja az olvasót, mintha egy másik szereplőről szólna. Unalmasan indult, már kezdtem beletörődni, hogy szenvednem kell, aztán hirtelen jó lett, sőt. Ezen annyira meglepődtem, hogy az annyira egyértelmű csattanó is jóval később esett le, noha még így is a releváció előtt. Nagyon összeállt ez a történet a végére, és ezért maximálisra értékelem, a döcögős eleje miatt nagy jóindulattal, hiába alapjaiban egy tipikus lávsztori.

Értékelés: 5/5

Nina Lacour : The End of Love

Sztori: Lány nyári iskolába megy, ahol találkozik azzal a lánnyal, aki anno segített neki ráeszmélni, hogy meleg.

Nem éreztem úgy, hogy az LMBT vonal feltétlenül szükséges volt a történetbe, ugyanis a romantika abszolút nem játszik szerepet abban, amivel a főhősnek meg kell küzdenie. Ebben az írásban leginkább az építkezés tetszett. Először csak értetlenkedtem, hogy örülhet valaki annak, hogy nyári iskolába járhat, aztán rétegről rétegre kerül elő az igazság, hogy milyen problémák vannak a főhős családjában, és miért olyan fontos neki az anyjával együtt töltött dekorálás. A lezárás nem volt a legjobb, de összességében kellemes novellának bizonyult.

Értékelés: 4/5

Libba Bray: Last Night at the Cinegore

Sztori: Fiú utolsó munkával töltött éjszakája a moziban, amit másnap bezárnak; eljött az idő, hogy meghódítsa a kolléganőjét.

Az első gondolatom, mikor elkezdtem olvasni, hogy ez a novella olyan, mintha nem is Libba Bray írta volna. Tőle eddig két kötetet olvastam, és emlékszem, hogy a stílus tetszett mindkettőben nagyon, aminek ebben az írásban nyoma sem volt. Jó, valószínűleg azért, mert fiú szemszögből játszódik a sztori, de akkor is. Nem igazán ragadott meg a novella, de azért olvasgattam. Aztán eljött egy pont, ahonnan az addig középszer történet nyílegyenesen szakadékba zuhant. Utoljára akkor éreztem így, mikor megnéztem az Alkonyattól Pirkadatig c. filmet, ahol szintén sikerült egy ponton az egész élvezhető filmet kivágni az ablakon, és a töréstől kezdve le akartam kaparni az arcom, hogy úristen ez meg mi. Ezernyi szóval sem tudnám kifejezni, mennyire borzalmas volt.

Értékelés: 1/5

Francesca Lia Block: Sick Pleasures: For A and U

Sztori: Lány megismerkedik egy sráccal.  

Kíváncsi lennék, mi járhatott a szerző fejében, amikor ezt papírra vetette. Mert tanulság éppen nincs, sem értelmes történet. Egy olyan embertípus áll a középpontban, amit én mélységesen megvetek. (És komolyan, tényleg léteznek ennyire idióta, naiv tinédzserek? Vagy csak magamból indulok ki? Mert ha magamból indulok ki, nekem tinédzserkoromban volt agyam? Vagy már mini felnőtt voltam vagy mi van?) Azt sem értem, most a vége mit akar takarni, de hát biztosan velem van a baj. A stílusa is eléggé bosszantó, mert T/1 személyben szól a narráció, és a karaktereknek nincs nevük, csak kezdőbetűjük, ami arra jó, hogy a legjobb barátnőket például az ember simán összekeveri. Plusz ez a totál depressziós akármi hogy kaphatott helyet ebben az antológiában?

Értékelés: 1/5

Stephanie Perkins: In Ninety Minutes, Turn North

Sztori: A lány elmegy az exfiújához, hogy meggyőzze, menjen egyetemre, mert nem szúrhatja el az életét.

Alapjaiban véve tetszett a történet, különösen az, hogy a téli antológiából megismert páros bukkant fel a lapokon ismét, de úgy vélem, rosszak az arányok. Azok a részek, amikor Marigold és North beszélgetnek, fantasztikusak, bár azt meg kell jegyeznem, North ellopta a show-t. Viszont hosszú a felvezetés, és sok a leírás az elején, ami elvette a helyet attól, ami ennek a novellának igazán az erősségét adta. Mindenesetre Perkins nagyon ért az elfolyós fluffos hangulat megteremtéséhez.

Értékelés: 4/5

Tim Federle: Souvenirs

Sztori: Fiú és fiú előre megbeszélték, hogy a kapcsolatuk a nyár végénél tovább nem tarthat; ma van a megállapodás utolsó napja.

Addig rendben van, hogy egy meleg srácokról szóló történetet kapunk. Na de hogy ezek a srácok úgy beszélnek és viselkednek, mint egy tinilány, és úgy is bőgnek, hát izé, az engem hoz zavarba, mert hogy ezt a nagyon túlérzékenységet én még lány-fiú felállásban sem preferálom. (Plusz sztereotípia a melegekre nézve, mert nem feltétlen ilyenek.) Amikor a főszereplő srác az anyukájának kezdett el a telefonba pityeregni és elsírni a szerelmi bánatát, azzal nem sok mindent tudtam kezdeni. Az író stílusa sem jött be, és igazából azért kapja meg a két csillagot, mert végig bírtam olvasni, és történetileg úgy-ahogy elment.

Értékelés: 2/5

Veronica Roth: Inertia

Sztori: Lány egykoron legjobb barátja a halálán van, és a végrendelkezésében meghagyta, hogy a lány látogassa meg az elméjében, hogy elbúcsúzhasson tőle.  

Kíváncsian vártam már egy új történetet Veronicától, de még mindig nem tud elszakadni a szimulációktól. Oké, ezek nem pontosan ugyanolyan szimulációk voltak, mint híres-neves könyvsorozatában, és maga a novella alapötlete is tetszett, de jobban örültem volna valami gyökeresen újnak. Témául a depresszió szolgált, lényegében az író a saját aktuális problémájából kanyarított egy sztorit. Nemrég olvastam a tumblr-jén, hogy szorongással (és talán depresszióval, de ebben nem vagyok biztos) küszködik, és jaj, milyen jó, hogy végre antidepresszánsokon élhet, mennyivel jobban érzi magát tőlük, és ugyanezt az üzenetet közvetíti ez a novella is. Ne szégyelld, hogy gyógyszert kell szedned, mert attól meggyógyulsz, és a művészeted sem veszik el sötöbö, sötöbö. (Sosem értettem amúgy ezeket a világhírességeket, akik már valami maradandót letettek az asztalra. Nagy a nyomás, sok a stressz, de ha már elértek valamit, azt sosem vehetik el tőlük, míg az átlagembernek csak soha valóra nem váló álmai vannak…) Amikor a tumblr bejegyzést olvastam, a fejemet csóváltam, mert az írónő úgy látszik egyike azon embereknek, akik azt hiszik, a gyógyszer a megoldás. Pedig az csak elfedi a tüneteket, de meg nem gyógyít, szóval talán nem kéne arra buzdítani a tinédzsereket, hogy rohanjanak antidepresszánsokat szedni, ha életükben először történik valami komolyabb dolog az életükben. Ettől eltekintve a sztori úgy-ahogy jó volt.

Értékelés: 4/5

Jon Skovron: Love is The Last Resort

Sztori: Újonc diákmunkás érkezik a hotelbe, ahol újgazdagok nyaralnak.

Nagyon-nagyon nem tetszett a stílus, a szerelmi tetraéder, és egyetlen szereplőt sem bírtam. Közel álltam hozzá, hogy félbehagyjam, és jobban is jártam volna, ha megteszem.

Értékelés: 1/5

Brandy Colbert: Good Luck and Farewell

Sztori: A lány nőrokona, aki a legközelebb áll hozzá, elköltözik a barátnőjével a kontinens másik felére, és ezért a lány megbántva érzi magát.

Halálra untam magam rajta. Plusz a csaj meg a csávó beszélgettek öt percet, aztán már smároltak is, és a csaj már mindjárt nem akadt ki annyira azon, hogy az a személy, akit a világon a legjobban szeret, kétezer mérfölddel arrébb költözik.

Értékelés: 1/5

Cassandra Clare: Brand New Attraction

Sztori: Lány napjai egy démonműködtetett cirkuszban, ahol megváltozik a status quo.

Az elejét nyögvenyelősen tudtam le, aztán egész tűrhető lett. Nagyon érdekes volt ez a cirkuszi világ és a belőle fakadó sötét atmoszféra, ami átszőtte a történetet, de hogy Cassandra Clare itt sem tud elszakadni a démoni világtól, az egészen hihetetlen (noha az alapötlet tök jó volt, csak azzal vannak fenntartásaim, hogy tőle).

Értékelés: 3/5

Jennifer E. Smith: A Thousand Ways This Could All Go Wrong

Sztori: A lánynak tetszik a  különös, magának való fiú, aki meghódítja az autista kisfiú szívét, akire a lány vigyáz.

Nagy rajongója vagyok a mentális betegségeknek. Ez most furcsán hangzott, de mindig lenyűgöz, ha valaki máshogy gondolkodik, mint az átlag, és szeretem kibogozni a másfajta viselkedés mozgatórugóit. Adott egy autista kisfiú, és egy csendes, magának való srác, akik között pillanatok alatt különleges kapcsolat szövődik, és végig sejthető, hogy mi az ok, de a főhős szemén keresztül végigkövetve teljesen máshogy jött le a helyzet, és nagyon élveztem, ahogy rájött az igazságra, és úgy elfogadta a másikat, ahogy van minden tökéletlenségével együtt.

Értékelés: 5/5

Lev Grossman: The Map of Tiny Perfect Things

Sztori: Egy fiú és egy lány számára újraismétlődik ugyanaz az egy nap; összefognak, hogy kihozzák belőle a legjobbat.

Ez is úgy indult be, hogy eleinte azt hittem, nem fog tetszeni, hiába a napismétlő jelleg, amit imádok. De aztán onnantól, hogy a karakterek kitűzték, hogy térképet készítenek a nap apró, csodálatos momentumairól, megváltozott számomra a perspektíva, és egy jó üzenetű, szívfacsaró kis irománnyá nőtte ki magát a novella. Örültem, hogy egy ilyen tetszetős darabbal sikerült zárni az amúgy nem túl erős gyűjteményt.

Értékelés: 4/5

Konlúzió: Már a My True Love Gave to Me sem volt nagy eresztés, ám a folytatás még azt is képes volt alulmúlni. A legmegdöbbentőbb az, hogy egy kellemes, feelgood nyári történetcsokorra számítottam, habkönnyű, szórakoztató pillanatokkal, de helyette egy depresszív kupacot kaptam. Nem is értem. A nyár alapvetően a boldogságról, esélyekről, lehetőségekről szól, és ez a sok negativitás nem illik ehhez a hónaphoz. Érdekes választás mindenesetre, hiába nem túl szerencsés.

A végére már feladtam a reményt, hogy találok valami jót a könyvben, de szerencsére nem lett igazam, de ha az összképet nézem, egyik írás sem tudta elérni azt a szintet, amit Rainbow Rowell az előző kötetben. Ha csak egyetlen novellát olvastok el az írások közül, az övére essen a választásotok.

Értékelés: 3/5

Borító: 3/5

Kiadó: St. Martin’s Press

Megjelenés éve: 2016

Oldalszám: 400

Olvass tovább!

My True Love Gave to Me: Twelve Holiday Stories

Itt a karácsony, és úgy gondoltam, megpróbálok kicsit hangulatba kerülni. Évek óta olyan meh, ez is lesz nap számomra, idén meg különösen. Mivel november közepén még húsz fok volt, teljesen le vagyok maradva időjárásilag, és most érzem úgy, mintha ősz vége lenne.

Mivel nyálas női irodalmat nem szerettem volna olvasni, így erre a novelláskötetre esett a választásom, ami mellett természetesen az is szólt, hogy általam kedvelt szerzők is publikálták benne karácsonyi írásaikat.

Rainbow Rowell: Midnights

Sztori: Egy fiú és egy lány szilveszter éjszakája több éven keresztül.

Egyszerre volt jó és rossz húzás Rainbow Rowell novelláját betenni kezdésnek. Annyira – jobb szó nincs rá – cuki ez a novella, hogy vigyorogva olvastam végig, és óriási hiányérzetem maradt a végén, hiszen most folytatódhatott volna igazán. Ez még csak a második próbálkozásom Rowellel, de értem, miért imádják, van egyfajta sajátos bája.

És, hogy miért rossz, hogy ez a történet a nyitás? Mert elhiteti az olvasóval, hogy a többi is ilyen szuper lesz, de közel sem, sőt…

Értékelés: 5/5

Ezután jött a borzadály.

Kelly Link: The Lady and the Fox

Sztori: Lány meglát egy férfit leskelődni az ablakban, és kimegy hozzá beszélgetni. Ez ismétlődik az elkövetkező években. A férfi mindig karácsonykor bukkan fel, és csak akkor, ha esik a hó.

Uh, ez a novella valami borzasztó volt. Unalmas, sótlan, száraz, ráadásul a családnév, Honeywell szerepelt benne vagy ötvenszer (ha valaki ezután olvassa, számolja már meg, légyszi.) Az egésznek se füle, se farka, nem is értettem, mit akart a szerző pontosan…

Értékelés: 1/5

Matt de la Pena: Angels in the Snow

Sztori: A srác macskaszittel a főnöke házában, a felső szomszédjának meg elromlik a vízvezetéke, és ezért átjár a sráchoz fürödni.

A srác nálam totál elvágta magát a hazudozással, úgyhogy nem tudtam mit kezdeni a nézőpontjával. Plusz nem értettem ezt a hirtelenjött vonzalmat.

Értékelés: 3/5

Jenny Han: Polaris is Where You'll Find Me

Sztori: Lányt örökbe fogadta a Mikulás, és most az Északi-sarkon él, és reménytelenül bele van esve az egyik manóba.

Nagyon díjazom az ötletet, érdekes és újszerű, és egyszerűen ebből több kell, és kész. Viszont annyira jellegtelen a lezárás, nem is értem, mit akart vele a szerző, egy random jelenet közben véget ér anélkül, hogy rájönnénk, ez a továbbiakban mit jelent.

Értékelés: 5/5

Stephanie Perkins: It's a Yuletide Miracle, Charlie Brown

Sztori: Lány szívességre akarja kérni a fenyőfaárus srácot, aki végül rásóz egy fát, amit felállítanak a lány otthonában.

Én imádom Stephanie Perkinst az eddigi munkássága alapján, de ebben az írásában nem sok mindent véltem felfedezni belőle, néha a dialógusban megcsillant, a srác aranyos volt, de ennyi. A hirtelen összeborulás számomra inkább szemforgatós pillanat volt, semmint romantikus.

Értékelés: 4/5

David Levithan: Your Temporary Santa

Sztori: Srác megkéri a pasiját, hogy a húga kedvéért legyen Mikulás.

Még nem olvastam semmi David Levithantól, de a főszereplőjének hangja nem is győzött meg, hogy most azonnal levadásszam valamelyik regény hosszúságú írását. Semmi nem fogott meg ebben a novellában. És mi ez a befejezés?

Értékelés: 1/5

Holly Black: Krampuslauf

Sztori: Ööö… lány találkozik a krampusz jelmezt viselő sráccal, majd partit rendez. Vagy valami ilyesmi.

Kreatív írás könyvben olvastam, hogy a novellákat alapvetően az különbözteti meg a regényektől, hogy törekedni kell a mondanivaló lényegre csupaszítására. Na most itt nincs normális történet, ellenben van egy csomó leírás (mert az aztán nagyon fontos, hogy takarít a főhős a partira), és volt ennek a novellának valami értelme is?

Értékelés: 1/5

Gayle Forman: What the Hell Have You Done, Sophie Roth?

Sztori: Sophie a fősulin sajtos-almás pitét eszik egy színesbőrű sráccal, és közben azon elmélkednek, mennyire kívülállóak.

Ezzel együtt az a tendencia áll, hogy Gayle Forman novellái nem jönnek be.

Értékelés: 3/5

Myra McEntire: Beer Buckets and Baby Jesus

Sztori: Srác bajkeverő, és hogy elkerülje a javítót a legutóbbi húzása miatt, közmunkát kell végeznie, egy előadás előkészületeiben segédkezik. Ahol persze ott a pásztor lánya, aki történetesen bejön a srácnak.

Bevallom, ezt annyira untam, hogy átlapoztam.

Értékelés: 1/5

Kiersten White: Welcome to Christmas, CA

Sztori: Lány el akar szabadulni Karácsony városkából, ám új szakács jelenik meg a színen, aki az ételeivel boldogságot csempész az emberek hétköznapjaiba.

Már kezdtem feladni a reményt, hogy lesz itten még jó novella. Innentől kezdve szerencsére 180 fokos fordulatnak lehettem szemtanúja. Telitalálat volt az ötlet az ételekkel, és végre ismét azt éreztem, hogy igen, így kell felépíteni egy novellát, volt története, kerete.

Értékelés: 5/5

Ally Carter: Star of Bethlehem

Sztori: Lány helyet cserél egy Hulda nevű lánnyal, eljátssza, hogy ő az, és közben megtalálja a boldogságot.

Az életben nem gondolná senki, hogy a cím mennyire beszédes, és sajnos bár összességében tetszett, ezáltal el is vesztett a történet. Nekem ez már az annyira hihetetlen kategória (meg maga a felütés is), hogy nem tudtam maradéktalanul élvezni.

Értékelés: 4/5

Laini Taylor: The Girl Who Woke the Dreamer

Sztori: Lány nem szívleli a kérőjét, így hát felébreszti az Álmodót, aki ajándékokkal lepi el.

Rowell erős nyitása után sikerült egy tökéletes novellával lezárni ezt a könyvet. Lebilincselő volt az a világ, amit a szerző megalkotott, és úgy érzem, ez a történet kibővítve is megállná a helyét, sőt, követelem, hogy legyen regény belőle.

Értékelés: 5/5

Az alapvető problémám ezzel a novelláskötettel, hogy a legtöbb írásnál úgy éreztem, nem feleltek meg a műfaj követelményeinek. Nem volt meg az ív, a csattanó vagy a mondanivaló, pedig ennek alapnak kéne lennie. A hangulatot sem mindig sikerült átadni, pedig Rowell hihetetlenül jól csinálta az elején, szinte arra vágytam, legyen már szilveszter.

A másik, amivel nem tudtam mit kezdeni, a pár órás romantika, hogy alig ismerik egymást, de már a másik szájában járnak. Nekem ez a nagyon nem kategória.

Összességében inkább a negatív felé hajlik a mérleg, de legalább akadt egy-két írás, ami tényleg kiemelkedő, és azokért már megérte magam átrágni a My True Love Gave to Me-n.

Értékelés: 3,5/5

Borító: 3/5

Kiadó: St. Martin’s Press

Megjelenés éve: 2014

Oldalszám: 336

Olvass tovább!