iZombie pilot

Kicsit nehéz megemészteni, hogy manapság a zombik kezdenek szintet lépni. A modern korban az emberzabáló, rothadó csontkupacok helyett emberi tulajdonságokkal ruházódnak fel, csak annyi köztük és köztünk a különbség, hogy ők már meghaltak. Kíváncsi vagyok, mi lesz a következő trend. 

A képregényből adaptált iZombie főhőse az ambiciózus Liv, aki orvosi pályára készül, ám egy félresikerült buli után zombivá változik. Hónapok telnek el. Liv egy hullaházban dolgozik, ami azért kézenfekvő, mert emberi aggyal táplálkozik. Az élete romokban hever, hiszen nem jelentheti be csak úgy a családjának, hogy nézzétek, zombi lettem, de azért ne féljetek, nem eszlek meg. Persze a családja nem érti a viselkedését, folyamatosan szekálják, mi lett azzal a törtető lánnyal.

A zombik sosem tartoztak a kedvenc természetfelettti lényeim közé, ám mostanában egyre több ilyen típusú filmet nézek. Az a baj velük, hogy a lényegük ugyanolyan, a történettel minimálisan lehet variálni. Azért is érdekelt ez a sorozat elsősorban, mert még újszerű, az Eleven testek továbbfejlesztett verziója.

Egy picit tartok attól, hogy Rob Thomas nevével fémjelzik az iZombie-t. Mindenhol ezt nyomatják, mindenki örül neki, hiszen a Veronica Mars nagy közkedvenc, csakhogy én egyáltalán nem szerettem a Veronica Marsot. Annyira nem, hogy hiába érdekelt az átívelő szál megoldása, képtelen voltam végignézni az első évadot. Úgyhogy ha ez is olyasmi lesz, csak zombi csajjal a főszerepben, nem hiszem, hogy hosszú életű lesz a kapcsolatunk.

A pilot közepeskére sikeredett. Egyetlen pozitívuma volt számomra, a főszereplő. Baromi jól néz ki vizuálisan, a smink, ez a haj, tényleg süt róla, hogy zombi. (Vajon miért nem állt neki senki hüledezni, hogy miért néz ki így? Főleg a családja?) Maga a karakter is kedvelhető, tetszett a narráció is, noha a mások által zseniálisnak titulált mondatok nálam nem ütöttek. Éreztem, hogy itt meg itt éppen el kéne alélnom, de nem ment.

Ezenkívül viszont semmi más nem tetszett úgy igazán. A mellékszereplők mindegyike irritál, szerintem ez a castingnál alapvető feltétel lehetett. Ha mindenkit rühellünk, akkor könnyebben tudunk azonosulni a zombi főszereplővel, aki a legszerethetőbb az összes közül. Liv kollégája rém bizarr volt, ahogy rögtön az első részben rájön, hogy a lány zombi, és ennek viháncolva örül. A legidegesítőbb viszont a nyomozó, és már a gondolattól rosszul vagyok, hogy Liv vele lesz párban minden egyes részben.

Mert ugye ez egy sima nyomozós sorozat egyelőre. Liv megeszik egy agyat, és megkapja a halott emlékeit, ez alapján pedig nekiállnak kideríteni az igazságot. Ezzel Liv élete újra értelmet kap. A pilot vége alapján számíthatunk némi átívelésre, de szerintem a heti ügyek fognak dominálni. Ez nem hangzik túl izgalmasan. Ahhoz, hogy szeressek egy nyomozós sorozatot, minimum jó karakterek kellenek, amik itt nincsenek.

A véleményemtől függetlenül érdemes a sorozatnak esélyt adni, hiszen összességében pozitív a fogadtatása. Én meg ennél többet vártam.

Értékelés: 3,5/5

Olvass tovább!

Agent Carter pilot

Kicsit félve vártam az Agent Cartert. Egyrészt abban az időszakban játszódik, ami nem éppen a szívem csücske, másrészt még mindig érzem annak a csalódásnak a visszhangját, amit a SHIELD kapcsán tapasztaltam.

Emlékszem, mikor hallottam, hogy a Marvel-univerzum mellé tévésorozatot is terveznek, majd kiugrottam a bőrömből. Imádom a Marvel filmeket, és nem tudok betelni a komplexitásukkal. Mondjuk a diszkrét rajongásom ellenére az elkövetkező évekre kiporciózott tervek tudatában kezd már kicsit csömöröm lenni, de hiába popcorn mozik, elszórakoztatnak Thor, Amerika Kapitány, Vasember meg a többiek kalandjai. Mindezek után elkönyveltem magamban, hogy hú, de jó, lesz ezek mellé egy badass sorozatom is. Aztán a SHIELD pilotja annyira rossz volt, hogy alig bírtam végignézni, és azóta sem láttam belőle több részt, és nem is akarok.

Szerencsére az Agent Carterrel nem így jártam, úgyhogy fellélegezhetek. Nem dobtam hátast a dupla pilottól, ugyanakkor olyan kis kellemes volt, és a közeg, amiben játszódik, pont, hogy inkább előnyére válik, egy kis újdonságot csempész a nézett sorozataim közé.

Az elején azonnal visszakötik a sorozatot az Amerika Kapitányhoz, konkrét jeleneteket látunk a filmből, még Chris Evans is benne van, és ez sokkal jobban segített, hogy ténylegesen tovább éljem a sztorit, mintha csak apró megjegyzések lettek volna. Ami külön nagyon tetszett, hogy megjelent Steve Rogers aktája, benne a képpel, mikor cingár gyerek volt (és ha jól emlékszem, ez a filmben is visszatérő elem), illetve, hogy az egész részt végigkísérte az Amerika Kapitány kalandjai elnevezésű rádiójáték. Ahol csak Peggy megfordult, be volt kapcsolva a rádió, és szembesülhetett életének kiszínezett anekdotáival.

A sorozat úgy kezdődik, hogy Peggy Carter, akinek Amerika Kapitány összekötőjeként fontos szerepe volt a háború során, az ügynökségnél tisztsége ellenére semmi tiszteletet nem kap a munkatársai részéről, akik mind férfiak. Egyszerű titkárnőként kezelik, az érdemeit figyelembe sem veszik, és hiába próbálna kitörni Miss Carter ebből a bánásmódból, nem könnyű. Már ezen a ponton felbukkan az akkori éra szellemisége: a nőknek nincs joguk, nem egyenlők a férfiakkal, nem értenek ahhoz, amihez egy férfi, ez folyamatosan átsüt a pilotból, ahogy Peggyn csattan az ostor. Pedig egyszer már bizonyított, és mégis mit ér?

Rogers elvesztése után Peggy megtört, és azt hiszi, hogy a szerettei miatta halnak meg, ezért nem akar közel kerülni senkihez. Emiatt folyamatosan elutasítja a pincérnőt, aki felajánlja neki, hogy költözzön be a szomszédos lakásba. Peggy ellenkezik, mert kedveli a lányt, és nem akarja, hogy bántódása essék. Ezt egy kicsit erőltetettnek éreztem, de tudjuk be érthetetlen pszichológiai defektusnak, és lépjünk túl rajta.

Drága örök kedvencem, Tony Stark apját, Howard Starkot hazaárulónak bélyegzik, mert a pusztító találmányai ellenséges kezekbe kerültek. De Peggy tudja, hogy hazugság, amit a férfiról állítanak. Amikor Howard és az inasa, Jarvis felkeresik, úgy dönt, hogy beszáll a játszmába, és a saját szakállára nyomozni kezd.

Miss Cartert már az Amerika Kapitányban is kedveltem, és ez mit sem változott. Kicsit olyan 40-es évekbeli Alias ez a sorozat, és tetszik, amit eddig láttam. Howardot szintén bírtam, remélem majd többet lesz a képernyőn. És akit muszáj kiemelnem, az Jarvis! Jarvis olyan szinten feldobja az egész sorozatot, hogy a hiánya óriási érvágás lenne. Az egész jelleme, a beszólásai, a háztartásbelisége haláli.

A hangokat még kicsit szoknom kell, mert eddig csak szinkronnal volt hozzájuk szerencsém. Ritkán mondok ilyent, de szerintem mind Peggynél, mind Howardnál eltalálták a szinkront, sőt, még jellegzetesebb lett tőlük a karakter. Peggy akcentusa kifejezetten idegesít. Talán ha behozza ezt is a Viasat, megoldódik a "probléma", csak nem biztos, hogy én azt meg akarom várni.

Ami még kicsit furcsa, hogy az eszemmel tudom, hogy ez egy televíziós produktum, ami nyilván nem hozhatja egy mozifilm színvonalát, mégis nagy a kontraszt, és látszik rajta nagyon, hogy tévére készült, én meg a mozi folytatását várnám. Ezalatt persze nem azt kell érteni, hogy borzalmas a látvány, mert nem, csak, hogy más, mintha két különböző dolog lenne a kettő, ehhez is szoktatnom kell magam.

Összességében eddig bejön az Agent Carter, folytatni fogom, ebben biztos vagyok.

Értékelés: 4/5

Olvass tovább!

Gotham pilot

Gotham City bűzlik a korrupciótól és a bűnözők mocskától, de még nincs Batmanje, aki eltakarítsa a piszkot. Csak Jim Gordon nyomozóra számíthat, aki nem akar belesüppedni a rendőrségen és a városban eluralkodott posványba, és egyedül próbál küzdeni a bűn ellen – róla szól a Gotham. Meg persze a Batman univerzumban ismert főgonoszok karrierjének állomásairól. 

Az országos újoncok közül ez volt az egyik olyan sorozat, aminek a pilotját már nagyon vártam. Noha bennem bujkált egy kis félsz, mert volt egy olyan sejtésem, ez szimpla nyomozós sorozat lesz Batman előzményként eladva, és hát van ebben némi igazság. Csak nem bírtam megállni, hogy ne nézzem meg az első részt, de hogy a közeljövőben folytatom-e, az még kérdéses. Egynek elment, de én ettől bizony nem dobtam hátast.

A Gothamnek teljesen gengszterkrimi beütése van, ami azért rossz, mert nem igazán komálom ezt a műfajt. Nyilván nem vártam ugyanazt, mint a Batman filmektől. Bár azokban is jelen volt a korrupció és minden, ami ezt a sorozatot jellemzi, ott volt pluszban Batman, a magányos hős, aki az akciózásával ellensúlyozta ezt, a hiánya viszont pont azt az alapot hagyta maga után, ami nekem nem elég.

Ami meglepett, hogy nem a Nolan féle Batmant vették példának a hangulati alapozáshoz, hanem sokkal inkább hajaz a Burton filmekre a színvilág és a város képe is. Kifejezetten bejövős ez az atmoszféra, és ez a régies noir jellegű hatás. A városról mutatott nagytotálok jól néznek ki, és a sikátorok útvesztője is tényleg azt az érzetet keltette, hogy átmész, és biztosan bajod esik. Az is nagyon kreatív, hogy egy alternatív valóságot hoztak létre, mintha a 80-as, 90-es években játszódna, erről árulkodik például Gordon társának keménykalapja (akkoriban hordtak ilyesmit), és a kockaautók, de például attól még létezik mobiltelefon, ez a kevertség pedig időtállóvá teszi a sorozatot – egyszerre régi és új.

Már az elején sem spóroltak a leendő bűnözőkkel, megkaptuk Macskanőt, Pingvint, Rébuszt és Méregcsókot is, akik mind szerepeltek az előző filmekben. Ezek közül egyelőre Pingvin szála volt részletesebb, ő konkrétan mindenkit lejátszott a képernyőről, nagyon jól elkapta a színész a figurát, és végig uralta a teret, mikor jelen volt. A leendő Macskanő Wayne utáni ácsingózása szerintem eléggé felesleges volt. Ez a szál ezek szerint összekapcsolódik a későbbiekben? Remélem nem azért követte csak úgy random, hogy képernyőn legyen. Hosszan lehetne vitatkozni erről, hogy mennyire volt szájbarágós és túlzsúfolt az első rész, én úgy gondolom, hogy a tejet lopó lány, aki kiissza a doboz tartalmának nagy részét, mielőtt megeteti egy cicával és végig háztetőkön meg ilyen helyeken ugrál, az igencsak olyan megoldás, hogy a képünkbe akarja tukmálni, hogy igen, ő a leendő Macskanő, te buta néző. Épphogy csak nincs a fejére írva.

Ami kicsit problémás volt a gengszterkedés mellett, az a színészi játék. Általában ezzel nem szokott gondom lenni, de itt néha annyira mű volt a színészkedés címszóval végbevitt arc- és testjáték, hogy nem azt éreztem, hogy a karaktert látom, hanem hogy egy színész játszik egy karaktert. Nem egy színésznél éreztem ezt, és a bökkenő az, hogy még a főszereplőnél is, pedig amúgy Ben McKenzie-t elfogadható választásnak tartom Gordon szerepére. Alfredot már kevésbé, persze még van pár éve rendesen megöregedni, de az eddigi filmekben látott komornyikokhoz képest a stílusa itt meglehetősen vehemens volt. De az is elképzelhető, hogy csak a lebutított dialógusok miatt éreztem ennyire a színészi játék mesterkéltségét. A végén a jelenet, mikor Gordon odatolta Bruce-nak a jelvényét, szerintem elég röhejes volt, meg úgy az egész, ahogy fogadkozott egy tizenakárhányéves kissrácnak, hogy kvázi oldozza már fel, amiért nem találta meg a szülei gyilkosát. Arra nagyon kíváncsi vagyok, hogy Bruce történetszála hogyan fog működni a sorozatban.

Ez egyelőre olyan átlagos volt nekem, nem ragadott meg, nem éreztem azt a bizonyos pluszt, ami arra késztetne, hogy nagyon akarjam tovább nézni, de mivel Batman előzmény, biztosan próbálkozni fogok még vele.

Értékelés: 3,5/5

Olvass tovább!