Lauren DeStefano: Hervadás

Egy régóta olvasni vágyott, érdekesen hangzó disztópia, ezt nekem találták ki, gondoltam. Már angolul várólistára került évekkel ezelőtt, de mikor megtudtam, hogy lefordítják a nyelvünkre, kivártam, hogy a polcomon tudhassam.

Mindenképpen a kezeim közé akartam kaparintani a könyvet. Muszáj kiemelnem a borítót: egyszerűen csodálatos a kivitelezése. Nagyon tetszik a felirat, a különböző csíkok, téglalapok fénylő lilája, és hogy maga ez a minta a könyv belsejében is fellelhető. Már csak az a kérdés, mikor jön a folytatás, hiszen a megjelenés óta több mint egy év is eltelt már. Ha egyáltalán jön.

Lássuk a történetet! Az ember mindig a tökély után sóvárog. A tudósok olyan kísérletekbe kezdenek, ami végül az emberiség vesztét okozza. Ahelyett, hogy megteremtették a tökéletes egyedet, a genetikai szárnypróbálgatás következtében az új generációk férfitagjai 25, nőtagjai mindössze 20 évet élnek. A jövőben járunk, ahol a világ nagy része elpusztult, a megmaradt városokban hatalmas szakadék tátong a különböző rétegek között.  Főhősünk, Rhine az ikertestvérével él Manhattanben, ám egy nap elrabolják, és egy előkelő házban Linden Ashby egyik feleségeként végzi. Ám Rhine képtelen elfogadni ezt az új életet, hiába él jobb körülmények között; csak a szökés jár a fejében.

Az alapötlet figyelemfelkeltő, de ha jobban meggondolom, csak a hangzása az, mert ez egy olyan alapszituáció, amibe bármilyen történetet el lehet helyezni, de nem mindegy, hogy mit. Ez sem az a pörgős Éhezők viadala jellegű disztópia; lassan csörgedező menete van, ami egyúttal az előnye és a hátránya is. Depresszív, fojtogató hangulatot áraszt, hiszen a halál Damoklész kardjaként lebeg az emberek feje felett, amiből nincs kiút.

Főleg azt mutatja be, hogy az élet kegyetlen rövidsége nem a társadalom összefogásához vezet amolyan carpe diem alapon, ahol az lenne a cél, hogy az embereknek adatott kevés évet a lehető legnagyobb boldogságban töltsék, hanem éppen ellenkezőleg. A társadalom szétszakad, mindenki önmagával törődik, a túlélésért küzd. A gazdagok fittyet hánynak az alacsonyabb rétegekre, csak az utódnemzés fontossága jár a fejükben. Hogy fenntartsák a vérvonalukat az egyre fogyatkozó emberiségben, semmi más nem számít. A nők helyzete is felettébb kiábrándító, nincsenek jogaik, sem szabad akaratuk, a férfiak kénye-kedve szerint kell tenniük, és a kényszerített poligámia a követendő példa. Rhine-t, Jennát és Cecilyt elrabolják, majd kiválasztják házastársi kötelezettségek teljesítésére. Ezzel voltaképpen jól járnak, az emberkereskedők a profitot nem hozó lányokat egytől egyig agyonlövik.  Rhine, Jenna és Cecily Linden házfelesége lesz, és ebben a házasságban mindhárman más álláspontot képviselnek.

Cecily csupán 13 éves kislány, aki teljesen elfogadottnak tartja a szerepét, amit ráosztanak. Szerinte az a dolga, hogy kielégítse a férje vágyait és gyereket szüljön neki. Megtiszteltetésnek veszi, hogy a kiválasztottak közé sorolja, és nem kell többet hiányt szenvednie semmiben. Cecily viselkedése a mi felfogásunkkal több mint sokkoló. Egyrészt pedofíliának vagyunk tanúi, amit nehéz megemészteni, és azt még inkább, hogy Cecily ebben örömét leli. Túl fiatal még ahhoz, hogy önállóan gondolkodjon, és megkérdőjelezze az egész helytelenségét.  Ebben a világban a lányoknak korán nővé kell érniük, és megtenniük azt, amire rendeltettek. De a testi érés nem egyenlő a szellemi éréssel, és hiába próbál Cecily felnőttnek tűnni, és az ő kötelességeiket ellátni, attól még gyerek. Viszont, ha jobban belegondolunk, Cecily az egész életét egy árvaházban töltötte, és onnan kiszabadulva új élete maga a paradicsom. Nincs semmire gondja, mindent megkap, Linden figyelmében részesül, ez számára maga a boldogság.

Jenna már elfogadta, hogy nőként csak arra való, hogy a férfiak kihasználják. Hagyja nekik, mert már nincs miért küzdenie. Két éve van vissza a halálig, addig csak szeretne átevickélni az időn, ami megadatott neki. Semmi célja nincs az életében, várja, hogy eljöjjön a vég, és megszabaduljon a földi pokol terheitől. Ő az, aki a reménytelenséget képviseli, aki már feladta a küzdelmet, és beletörődik abba, ami jutott neki. Ő a két szélsőség, a Cecily és Rhine közti középút.

Rhine szemén keresztül a könyv a szabadság vágyát fogalmazza meg. Rhine olyan, mint egy kalitkába zárt madár, amit etethetnek a legínycsiklandóbb eleséggel, akkor is a szabadságra áhítozik. Az első naptól kezdve szökni akar, hiába kap meg mindent. Az ő élete a viszontagságok között, az ikerbátyjával volt teljes, és vissza akarja kapni azt. De nem olyan egyszerű ez, mert árgus szemekkel lesik minden mozdulatát, nem hagyhatja el a feleségeknek szánt folyosót, és még ha sikerül is, a birtok végtelen kiterjedésű, még a szolgálók sem tudják, hol a kijárat.

Rhine megismerkedik Gabriellel, a szolgálóval, és romantikus érzéseket kezd táplálni iránta. A Gabriel életével kapcsolatos párhuzam elgondolkoztatja, hogy mennyire könnyű lenne megfeledkezni a kinti világról; Gabriel is onnan jött, és elégedett a szolgálói munkájával. Rhine céljainak elérése érdekében kihasználja a férjét, Lindent, akinek egyértelműen ő a kedvence, és még egy kicsit meg is szereti. Gabrielről nem tudunk meg sok mindent, így nem került közel hozzám, Linden pedig naiv és nyámnyila az apja befolyása alatt, nem egy tipikus férfiideál. 

Szerintem a szerelmi szál azért ilyen végtelenül egyszerű, mert nem is fontos. A két férfi karakter inkább arra szolgál, hogy árnyalja a képet. Mindketten annyi ideje vannak a birtokon, hogy elfeledkeznek a külvilágról, egy biztonságos burokban élnek, és ez nekik tökéletesen megfelel. De Linden egy külön álomvilágban élt egész életében, fogalma sincs a valós világ működéséről, a rendszer problematikájáról. Túl törékeny ahhoz, hogy elviselje a realitás terhét. Gabriel viszont hajlandó a váltásra, feladni a biztonság kényelmét, hogy belevesse magát az ismeretlenbe. A Rhine-nal való kapcsolatuk a lányban végbemenő folyamatokat érzékeltetik: menjen vagy maradjon? Mert bár menni akar, de azért megfordul a fejében, hogy megadja magát a sorsának és belefeledkezik a hazugságba, amiben él.

A Hervadás tehát egy karakterközpontú regény, ami elsősorban a nézőpontok ütköztetésére fókuszál, és nem az akcióra fekteti a hangsúlyt. A történet keretét az adja, hogy Linden apja, Vaughn Házparancsnok rejtélyes kísérleteket végez az alagsorban, amik aggasztják Rhine-t. Közben a feleségnővérek között barátság szövődik, így Rhine-t miattuk is félelem tölti el, megnehezítve a szándékait.

A könyv szinte teljes egészében a birtokon játszódik, és Rhine menekülési szándéka körül összpontosul. Ennek megfelelően nem sok minden történik, de ennek kompenzálására az írás hangulatos, és remekül megragadja a pillanatokat. Ezért szerettem olvasni, ugyanakkor fajsúlyosabb történetet vártam volna. Közben apró információmorzsákat ejt el a szerző a világról, amiket örömmel csipegettem fel.

A vége kicsit összecsapott lett, elég nyitott, és fogalmam sincs, hogy alakul majd a szereplők sorsa. Gondolom világosabb képet kapunk a világról, egy lehetséges gyógymódról. Bár utóbbit borítékolhatónak érzem, én nem feltétlenül szeretném. Kíváncsian várom a folytatást.

Összességében a Hervadás egy különleges könyv a puszta akarás képességéről, a szűnni nem akaró szabadságvágyról, amit Rhine képvisel, és amibe foggal-körömmel ragaszkodik. Ez adja ennek a történetnek a szépségét, hogy hosszú hónapok alatt sem dől be a lány a kényelem nyújtotta illúziónak, ami sosem pótolhatja azt, ami elveszett. És ezért már megérte elolvasni.

(Apró érdekesség, hogy Linden Ashby nevén nem tudtam túltenni magam. Van egy ilyen nevű amerikai színész, aki kiskoromban nagy szerelmem volt, haha.)

Értékelés: 4/5

Borító: 5/5

Eredeti cím: Wither

Sorozat: Vegyészkert-trilógia #1

Kiadó: Cartaphilus

Megjelenés éve: 2013

Oldalszám: 408

Fordította: Farkas Nóra

Olvass tovább!

2014-es őszi leltár

Rémes, hogy milyen gyorsan telnek a hónapok. Én még lemaradtam ott, hogy vége a nyárnak. Hogy lehet már tél? No de lássuk milyen olvasmányokhoz volt szerencsém az ősszel.

A szeptember olvasás szempontból igencsak termékeny volt. Visszaszorítottam a nézett sorozatok számát, és leginkább csak olvastam, így 11 könyvet nyomtam le a hónapban. Érdekesség, hogy zömében csak angol nyelvű könyveket olvastam, szám szerint 8-at. Négy sorozatot fejeztem be, ami jónak mondható.

Augusztus végén kezdtem bele az Oppositionbe. A Luxen sorozat minden részét ötpontosra értékeltem, és bár ez is tetszett, a felállított alaphelyzethez képest elég komolytalannak és egyszerűnek találtam, így végül nem eufóriában búcsúztattam a szériát. A következő olvasmányom a Graduation Day volt, a The Testing fináléja. Nem használok nagy szavakat, rémes volt, és kész. Ezután az After the End következett, amit nagyon vártam azóta, hogy hallottam róla. Szerencsére nem csalódtam, mert kellemesnek könyveltem el. A Kiss of Deceptiont már kevésbé, viszont egy csodálatos interjú elkészítésére sarkallt a főhőssel, amin a mai napig röhögök, ha elolvasom (tudom, elég egoista dolog, de hát vicces, na). A Fractured már évek óta kinézett darab volt, ami most végül sorra került, mert el akartam kicsit szakadni a YA irodalomtól. Nos, nem ez a könyv fog meggyőzni a felnőtteknek szóló regények szépségeiről, leginkább ilyen Nora Robert-Danielle Steele stílusban mozgott, amit utálok. Egyébként azóta kiderült számomra, hogy ez a könyv megjelenik Összetörve címmel a Gabo kiadó gondozásában. Mindig kicsit furcsán érzem magam, amikor elolvasom x című könyvet, és utána nem sokkal megtudom, hogy amúgy 1-2 hónapon belül jön magyarul.

Ebben a hónapban bővelkedtem mazochista könyvekben. Az említettekhez még hozzácsapódott az Uninvited, amire sok szót nem érdemes vesztegetni, olvassátok el, amit írtam róla. Folytattam és egyben befejeztem Az emlékek őre sorozatot, ami hullámzó minőséget mutatott fel, de a végére szép, kerek lezárást produkált az írónő. Ezután kedvet kaptam ahhoz, hogy visszatérjek kicsit Cora Carmack jó humorú világába, így az egyik novellájába kezdtem bele, a Seeking Herbe, ami pont nem volt vicces. Így jártam.  Befejeztem a The Hybrid Chronicles-trilógiát is: az Echoes of Us kellemes lezárás volt, noha korántsem tökéletes. 

Októberben visszatértek a heti sorozataim, így az olvasások száma is jelentősen megcsappant, mindössze öt könyvön rágtam át magam. Nem is tudom, hogy lehet megfelelően lavírozni, ha az embernek két olyan időigényes (ám kissé haszontalan) hobbija van, mint a film/sorozatnézés és az olvasás. Nem könnyű. A Hosszú álom is jó ideje várós könyv volt már, és egy furcsán tetszetős történetet kaptam, amiben értékeltem a szerelmi szál hiányát. Az Expedíció következett ezután, aminek leginkább az atmoszférája és a misztikussága jött be. Rájöttem, hogy hamarosan jön Az Éhezők Viadala harmadik része a mozikba, és emiatt érik az újraolvasás, úgyhogy ismét elmerültem A kiválasztottban, ami egyébként szerintem a legrosszabb része a trilógiának. Gondolkoztam azon, hogy mivel ketté van szedve a film, félig olvassam-e, de aztán persze nem tudtam, meg nem is akartam abbahagyni. Az Akkor szakítsunkról sok rosszat hallottam, és mivel Leiner Laura előző könyvétől, a Bábeltől sem voltam elragadtatva, meg sem lepődtem attól, amit kaptam. Az októbert A Skorpió Vágtával zártam, ami megdöbbentő volt. Méghozzá azért, mert nem nagyon tetszett, pedig Maggie Stiefvater könyveit imádom. 

November első olvasmánya egy Julie James könyv volt. Nagyon sok pozitív véleményt olvastam az írónőről, hogy milyen jópofa, vicces, könnyed sztorikat tálal a regényeiben. Nos, a Gyakorlat teszi a mesterkedőt című könyvében én ezt nem fedeztem fel. Az ezután következő Hová tűntél, Bernadette? már egy sokkal kellemesebb kikapcsolódás volt, egyszerre fura és érdekes. A Hervadás is már nagyon-nagyon régóta listára tett könyv volt, és bevallom, bár tetszett, de sokkal többet vártam tőle. Ebben a hónapban ismét csurrant egy angol könyv: a Beware the Wild egy átlagos olvasmány volt, aminek creepy hangulata kellemesen borzongatta az idegeimet. Hó végén kedvem támadt derülni egyet, ezért az Anna és a francia csók folytatására vetettem magam. Mindenkinek igaza van abban, hogy a Lola és a szomszéd srác nem ér fel elődjéhez, ugyanakkor voltak bohókás, szórakoztató pillanatai. 

Befejezett sorozatok: Luxen, The Hybrid Chronicles, The Testing, Az emlékek őre

Elkezdett sorozatok: After the End, Expedíció, Hervadás 
Legjobb könyvek: After the End, Echoes of Us, Hosszú álom, Expedíció, A kiválasztott, Hová tűntél, Bernadette?, Hervadás
Legrosszabb könyvek: Graduation Day, Kiss of Deception, Uninvited, Akkor szakítsunk
Legnagyobb csalódás: Opposition, A Skorpió Vágta, Valahol, messze, Seeking Her

Összesen 21 könyvet olvastam az ősszel, ebből 4 sorozatzáró volt, és 3 új sorozat nyitókötete. A 21 könyvből 11-et szeptemberben olvastam, októberben és novemberben csupán 10-et. A 21 könyvből 9 angol nyelvű, ami nagyon jó arány.

Olvass tovább!