Nem tudom pontosan megmondani, hogy mi fogott meg ebben a könyvben. Talán a bohókás különcsége, ami nem csak Bee édesanyja, Bernadette személyéből, hanem a könyv struktúrájából is fakad. A történet különböző e-maileken, feljegyzéseken, hivatalos iratokon alapul, amiket Bee narrálása egészít ki. Egy ponton elkezdett zavarni, hogy Bee hogyan tud olyan tényekhez megjegyzést fűzni, amiknél jelen sem volt, de aztán kiderül, hogy tulajdonképpen a Bee által írt könyvet tartjuk a kezünkben. Nagyon szeretem ezt a fajta megoldást, mert nem mindennapos, és Bee mondandójával kiegészülve különleges élményt nyújt.
A könyv stílusa a komoly téma ellenére rendkívül szórakoztató. Gyorsan telnek az oldalak, és bár számomra nem tartalmazott hangosan nevetős poént, azért mégis egy olyan hangulatba taszított, ami növelte a könyv élvezeti értékét.
A szórakoztató stílus elvonja a figyelmet arról, hogy milyen komoly témát feszeget a történet: a minden lében kanál szúnyograj örökös alakoskodásának szembeállítása egy antiszociális, kissé őrült nővel, akivel sok olyan dolog történt, ami ebbe az állapotba juttatta. Itt a főhős ugyanis nem Bee, hanem az édesanyja Bernadette, ha nem lett volna egyértelmű a címből és a borítóból, ami őt ábrázolja.
Bernadette egykoron sikeres és világhírű építész volt, akit díjjal is elismertek, aztán eltűnt a színről, és Seattle-be költözött a családjával. Ez a nő olyan dolgokon ment keresztül, amik egy életre tönkretették, és végül odáig süllyedt, hogy a Galer utcai iskola anyáinak esküdt ellenségévé vált a visszahúzódó természete miatt. Bernadette nem tud beilleszkedni ebbe az iskolai miliőbe, a szúnyogok közé, ahogy ő nevezi őket.
Remekül ábrázolja a könyv, hogyan viselkednek ezek a háziasszonyok azzal, aki nem illik a stepfordi feleségek mintapéldányai közé. Tipikusan olyan emberek ők, akik mások szemében a szálkát is észreveszik, de a sajátjukban a gerendát nem. Ami számomra érthetetlen, hogy nekik miért fáj az, hogy Bernadette nem szeret emberek között lenni. Nem mindenkinek lételeme, hogy olyan emberek társaságában a semmiről fecsegve üsse el az időt, akiket a háta közepére kíván. Mégis, az alakoskodás a bevett eljárás, és az a számkivetett, aki ennek nem kíván eleget tenni. Furcsa világban élünk.
Tulajdonképpen csak a lánya ismeri őt igazán, és ő az egyetlen, aki megérti az anyja fóbiáit. Bernadette férje, Elgie csak a munkájának él, és észre sem veszi, hogy a felesége honnan hova jutott. A legszomorúbb, hogy Bernadette legjobb „barátja” tulajdonképpen egy virtuális indiai asszisztens, csak neki tudja elmondani, hogy mi nyomja a lelkét. Adott a kérdés: Bernadette megtalálja-e újra önmagát, vagy örökre bennragad a saját szorongó kis világába?
Azt nagyon sajnáltam, hogy a fülszöveg ennyire előrevetít a történetben (meg ugye a cím is), mert az a dolog féltáv után történik. Itt sajnálatos módon átcsap irreálisba a cselekmény, és forgattam a szemem közben, de ettől függetlenül összességében tetszett a regény.
Nem egy hagyományos könyv ez, így mindenkinek ajánlom, aki egy kis vérfrissítésre vágyik az olvasmányaiban.
Értékelés: 4/5
Borító: 4/5
Eredeti cím: Where'd You Go, Bernadette
Kiadó: Maxim
Megjelenés éve: 2013
Oldalszám: 372
Fordította: Lázár Júlia
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése