A fülszöveg nem ígér rendkívüli dolgokat, de annyit mégis sikerül elhitetnie a leendő olvasóval, hogy ez egy könnyű, lightos, aranyos kis nyári olvasmány lesz egy kamaszfiú kamaszos tapasztalatairól. Maxime 17 éves, és sem ő, se a húga nem akar a szüleikkel túrázni menni, így míg a kistesó egy táborban élvezi ki a nyaralás örömeit, addig Maxime úgy dönt, hogy majd a nagymamájánál fogja semmittevéssel az idejét tölteni. Gondolhatnánk, hogy majd az unalmasnak ígérkező szünidő végül egyszerű, de klassz dolgokkal telik majd, Maxime karaktere fejlődik a regény végére, és egy kellemes olvasásélménnyel távozhatunk, de mindenkit ki kell ábrándítanom, ez nem így lesz. Pedig biztatóan indul az egész, de a cselekmény elég hamar unalomba fullad, és a legnagyobb baja, hogy a történetnek egyszerűen nincs se íve, se mondanivalója. A végén értetlenül meredtem magam elé, hogy most ennek elolvasásával mégis mit nyertem, mivel lettem több. Semmivel az égvilágon.A könyv legelőször (és legutoljára?) akkor csigázza fel az érdeklődést, amikor Maxime nagymamája szívinfarktust kap, a fiú a szüleit nem tudja elérni, később már annyira nem is akarja. Konkrétan ezen az egy szálon fut az egész cselekmény, ezenkívül semmi nincs. Maxime otthon van egyedül, történnek vele kalamajkák, amit a szerző viccesnek próbál beállítani, csak nagyon nem megy neki. A humorosnak szánt történéseket, Maxime szellemesnek vélt beszólásait is szörnyen erőltetettnek éreztem, pedig a szándékban megvolt a potenciál (a lábjegyzetek például jók voltak), csak úgy látszik a szerző humorával nem nagyon vagyok egy hullámhosszon. Az író próbál valamiféle karakterfejlődést bemutatni, de én ezt szintén nem éreztem túl hitelesnek. Maxime pár napi egyedüllét után kicsit magányosnak érzi magát, és ezt a mindenki életében előforduló gyakori pillanatot igyekszik felnagyítani, nagy horderejűvé és világmegváltó tenni. Nos, legalább a srác megvilágosodik, és levágja a haját, hurrá. A nagymama szálon kívül tulajdonképpen Maxime Pikával való kapcsolata az egyetlen más esemény, amivel csak az az egy bibi van, hogy van, de minek. Szerelmi szálnak indulhatna, ha nem pont ott lenne elvágva a könyv, ahol mindez elkezdődne. Amúgy meg csak beszélgetnek (még ez sem izgis), bár szerintem ez is csak egy eszköz. Pika karaktere lenne az a valaki, akinek a dolga, hogy felnyissa Maxime szemét, hogy rácsodálkozhasson a világra, persze mindez akkor jönne össze, ha a könyv jobban lenne megírva. A legjobb az lett volna, ha valaki rávilágított volna, hogy maga az egész gyerek tetőtől-talpig gáz. Mármint viselkedésileg.
Nos, számomra Maxime viselkedésén hasalt el a regény. Mert az látszik, hogy a szerző kifejezetten művelt, és az intelligenciáját a karakterére tukmálja és olyan szavakat, utalásokat ad a szájába, amit egyébként a célközönség (merthogy ez egy ifjúsági regény lenne ugyebár) nem biztos, hogy megért. Szerintem erre a fordító is rátett egy lapáttal. Ilyen szavakat nem használnak a tinédzserek, és kész. Azt is értem, hogy a srác közgázt tanul, de elég furcsa volt, ahogy tankönyvi szövegbe illően elkezdtek a témában beszélgetni. Ezzel még nem is lenne gond, csakhogy a srác okosnak van beállítva, de amúgy olyan éretlenül viselkedik, hogy ez a kettő nagyon nem passzol össze, és ez az ellentét engem kimondottan idegesített végig. Mert azért nem mindegy, hogy a srác okos, mellette meg aranyosan béna és ügyetlen, vagy okosnak van titulálva, de amúgy meg tipikus lúzer, akinek a viselkedésétől az ember legszívesebben falnak menne. Ráadásul még viccesnek is érzi magát, én viszont egy idegesítő karakternek, ami elég bajos, ha az ő szemszögéből olvasok. Komolyan mondom, nem hittem el Maxime életkorát. Ha nincs feketén-fehéren leírva a könyvbe, hogy TIZENHÉT éves, jobb esetben tippeltem volna 13-14-re.
Maradjunk annyiban, hogy a címválasztást sem tudom hova tenni. Hogy told el (jól) a nyarad. Ez azt sugallja, amit feljebb is írtam, egy rossznak ígérkező nyári szünetnek jó lesz a végkimenetele, de nem értem ebben a regényben melyik eseményre lehetne ráhúzni ezt a címet. Ja de, hogy elkezdett csetelni a lánnyal. Végül is, egy ilyen magasztosnak hangzó cím átfog egy egész regényt, ami nem szól semmiről.
Értékelés: 2,5/5
Borító: 4/5
Eredeti cím: Comment (bien) rater ses vacances
Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés éve: 2013
Oldalszám: 204
Fordította: Farkas Ildikó
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése