Öt év múlva egy aszteroida csapódik a Földbe, az emberiség pusztulásra ítéltetett. Utolsó elszánt próbálkozásuk, hogy hajót küldenek az űrbe egy távoli bolygó felé, ahol 500 évnyi utazás után az emberi faj új életet kezdhet - tudjuk meg egy naplóbejegyzésből. Az írásos emlék létrejötte óta eltelt sok száz év, az űrhajón élő generáció lesz az, amely elsőként megpillanthatja az új bolygót.A könyv elején megismerjük főhősünket 12 éves korában, épp elveszítette az édesanyját - ez egy fontos momentum, megteremti a kapcsolati viszonyokat abban az időben, mikor a regény ténylegesen játszódik. Terra élete addig viszonylag kellemes mederben folyt, de édesanyja elvesztését követően minden megváltozik: iszákos apjával nehezen jön ki, a testvérével sem jó a kapcsolata, mindennap az egyedüllét nyomasztó terhével kell megbirkóznia. Ezután ugrunk a történetben, Terra immáron majdnem 16 éves, és a felnőttkor küszöbén áll. Mindenáron művész szeretne lenni, de az apja nem nézi jó szemmel, hogy növényeket firkálgat, mert szerinte ez haszontalan tevékenység és nem szolgálja a közjót. Végül megkapja a hivatását, botanikus lesz, Mara tanítványa, és bár kezdetben nem volt oda ezért a munkáért, később fokozatosan megszereti. Egyik nap hazafelé menet szemtanúja lesz egy gyilkosságnak, és ekkor kezd el a lány szeme felnyílni abban a tekintetben, hogy talán nem megy minden olyan flottul az űrhajón, mint kéne. Mint kiderül, ellenállás szerveződik a vezető ellen, melynek Terra aktív résztvevője lesz. Mindeközben egyre közelebbi kapcsolatba kerül apja tanítványával, Koennel, aki végül kinyilvánítja házassági szándékát, és eljegyzik egymást. De Terra mégsem teljesen elégedett, álmaiban furcsa dolgokat tapasztal, az ébrenlét állapotában pedig olyan fontos kérdéseken tűnődik, hogy mi a szerelem. Nem érzi úgy, hogy szerelmes Koenbe, de rendkívüli módon idegesíti a tény, hogy Koen egyszerűen nem hajlandó megcsókolni.
Többet nem szeretnék felfedni a történetből, talán így is sokat mondtam, mert ez nem az a gyors indítású regény. Viszont nehéz is lesz róla spoilermentesen véleményt formálni, anélkül, hogy nevén nevezném azokat, amik kiakasztottak, de azért megpróbálom.
Noha lassan, döcögősen veszi fel a tempót a regény az elején, nekem bejött a stílus, és vártam, hogy majd jön a gyilkosság meg a rejtély, és majd hű, milyen izgi lesz. Ez nem igazán történt meg, mert inkább a kapcsolatokon van a hangsúly. Az ellenállás létezésének elsődleges oka, hogy elérjék, hogy szabadon szerethessék azt, akit akarnak. Pedig itt az elnyomás nem is olyan tipikus elnyomás, ahol a vezető hatalom akarata érvényesül. A szabályok pusztán azért vannak, hogy fenntartsák a populációt. Tehát bizonyos körben kötelező megházasodni, de az adott generációban mindenki szabadon választhat magának párt. Később kötelező gyereket vállalni, de szexuális kapcsolat létesítése nélkül, mert az utódok tojásokban kelnek ki. Szóval a rendszer valamilyen szinten bekorlátolt, de van értelme, így valahol elég fura az érvelésük. Ugyanakkor mégis érthető. A könyv felénél esett meg egy olyan fordulat, ami olyan érzést váltott ki bennem, mintha bedobtak volna jéghideg, mély vízbe - komolyan mondom, SOKKOT KAPTAM. Igazából tényleg ott villogtak előttem a jelek, sőt, a naplóbejegyzésben is egyértelmű volt, csak én naiv azt hittem, félreolvastam, szóval, amikor kiderült az OK, akkor káromkodtam hangosan egy sort. Pedig toleráns embernek tartom magam, csak egyszerűen nehezemre esik megérteni, hogy ha ez egy sci-fi disztópia, akkor mi a francnak kell bele ilyen kapcsolati sokszöges, különböző tipusú huzavona? Mert csak arra jó, hogy kizökkentsen, gondolkoztam is rajta, hogy abbahagyom a könyvet. De azért folytattam, hogy még jobban felhúzzam magam azon, hogy a főhős három kapcsolatba kerül bele, és ebből a harmadik az olyan ez-meg-mi-a-fészkes-fene jellegű, amin az ember csak tényleg ráncolja elégedetlenül a homlokát, közben meg anyázik egy sort, hogy áááá, ez nem létezik. Pedig de. Oké, tudom, hogy ebből senki nem ért semmit, de vétek lenne elspoilerezni, és amúgy lehet mást nem fog kiakasztani, csak én eredendően egy ilyen könyvben nem számítok ilyen széles skálájú kapcsolathálóra. Ugyanakkor ez furcsán fog hangzani, de klasszikus szerelmi szál a főhősnő és egy fiú között nincs. Elég paradoxon annak fényében, amit az előbb leírtam.
Terra újabb díszpintye a kiállhatatlan nőszemélyeknek. Hányattatott sorsú szerencsétlen lánykának van beállítva, de egyébként önző, sekélyes és ott támadja hátba a másikat, ahol csak tudja. Még a legjobb barátnőjét is! Elmegy Rachelhöz, hogy varázsoljon belőle bombázó csajt azért, hogy Rachel vonzalmának alanyát elcsábíthassa. Koen titkát, aki mindvégig kedves volt vele, és csak a gondját akarta viselni, kikotyogja.
Aki izgalmas cselekményt vár, az ebben a könyvben nem kapja meg. A fülszövegben is említett gyilkossági eset jó ideig nem játszik lényeges szerepet, csak úgy lóg a háttérben, Terra családi élete ugyebár ezerszer fontosabb. Aztán amikor előkerül az ellenállás, igazából érthetetlen, hogy Terra hagyja, hogy csak úgy dróton rángassák, holott egyik fél szándékairól sem lehet 100%-osan biztosítva, így mi alapján formálhat véleményt? Azt ő sem tudja.
Nos, maga az űrhajó és az ott folytatott életforma számomra különös volt, bizonyos dolgokon sikerült fennakadnom. Egy-két példa, ami megmaradt:
- Az emberek kertes házakban élnek. Szóval az űrhajó belsejében ilyen kis faluszerűség van temetővel meg boltokkal. Oké.
- Van erdő. Annak meg mi értelme? Meg hogyan?
- Van szél. ????
- Van folyó.
- Változnak az évszakok. De minek? Meg hogy? A kedvenc részem viszont az, mikor kitalálják, hogy véget ér a tavasz, és ezentúl csak tél lesz, hogy hozzászokjanak az új bolygójuk éghajlatához. De fűtőtestek ám vannak. Ebben mi a logika? Ha tudják, hogy ezentúl hidegben kell élniük, nem ki kéne élvezniük a meleget, ameddig tehetik??? Lent ráérnek hozzászokni a hideghez...
- Vannak baglyok, hogy elfogják az egereket. Minek az egér? Hogy a főhős macskája tudjon mit enni? Ja, el is felejtettem, hogy a cica egyszer sem kajál egeret a könyvben.
- Van rúzs. Minek? Honnan? Ki gyártotta?
Gazdag a képzelőerőm, de ezek valahogy szemet szúrtak.
Elég jól egyértelműsítettem, mennyire nem nyerte el a tetszésem ez a könyv. Ugyanakkor akit nem zavarnak a fenn említett dolgok, és toleráns a kapcsolati szálakkal szemben, az egy próbát tehet vele, hátha tetszeni fog. Mindenesetre az Across the Universe-t olvassátok, mert az nagyon jó.
Értékelés: 1/5
Borító: 5/5 (bár elég mesekönyv beütése van)
Sorozat: Starglass #1
Kiadó: Simon & Schuster Books for Young Readers
Megjelenés éve: 2013
Oldalszám: 448
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése