Üdvözlés

Szia!
Rileey vagyok, örülök, hogy idetaláltál, annak még jobban, ha máskor is visszanézel. Mostanában főként könyvekről szedem össze a gondolataimat, de ha olyan kedvem van, filmekről és sorozatokról is megejtek egy-egy posztot. Sokat olvasok angolul, így ne lepődj meg, ha nem túl ismert könyvekkel találkozol errefelé. A célom, hogy felkeltsem ezekre a figyelmet, hátha egyszer kis hazánkban is a könyvesboltok polcaira kerülhetnek. Kellemes böngészést kívánok! :)

Ha szeretnél kapcsolatba lépni velem, a nagyító ikon alatt lapuló űrlap segítségével megteheted, vagy használhatod közvetlenül az e-mail címemet: rileey.smith[kukac]gmail.com

Népszerű bejegyzések

Címkék

1 pontos 2 pontos 3 pontos 4 pontos 5 pontos ABC ABC Family adaptáció After the End Agave agorafóbia akció alakváltók alternatív történelem angol angyalok animációs anime Anna és a francia csók apokaliptikus Arrow barátság blog book tag borító borítómustra boszorkányok Cartaphilus CBS chick-lit Ciceró Courtney Summers crossover családon belüli erőszak Dan Wells Daredevil démonok depresszió design díj disztópia dráma Dream válogatás Éles helyzet erotikus fanborítóm fantasy felnőtt film Forma-1 FOX földönkívüliek Főnix Könyvműhely Francesca Zappia francia Fumax GABO Gayle Forman Hard Selection Harper Teen Hex Hall high fantasy horror humor időutazás írás istenek Jane The Virgin Jennifer Niven John Cleaver karácsony katasztrófa képregény klasszikus komédia Kossuth Könyvmolyképző krimi leltár lovak Lucifer Maggie Stiefvater mágia mágikus realizmus magyar szerző Matthew Quick Maxim megjelenések mentális betegség misztikus Netflix new adult novella nyár öngyilkosság pánikbeteség paranormális pilot posztapokaliptikus pszichológia pszichothriller Rainbow Rowell Razorland realista Red Queen Richelle Mead romantikus sci-fi Scolar Silber skizofrénia sorozat steampunk Supernatural Syfy szerelmi háromszög szörnyek tanár-diák természetfeletti The 100 The Chemical Garden The CW The Dust Lands The Flash The Selection thriller toplista történelmi tündérek Twister Media Ulpius urban fantasy vámpírok vérfarkasok Victoria Schwab vígjáték vírus Vörös Pöttyös Wither young adult zombik

Most olvasom

Blogok

Üzemeltető: Blogger.

Küldj üzenetet!

Név

E-mail *

Üzenet *

2015. február 22.

Megan Crewe: Earth & Sky

Időutazás és földönkívüliek összegyúrva egy regénybe? Megint karácsony van? Kábé így éreztem a fülszöveg elolvasása után. A végére viszont inkább virgácsgyanús élménynek könyveltem el a végeredményt.

A bíróság épülete előtt Skylar meglát egy cuki srácot, és teljes erővel csapódik bele az érzés: valami nem stimmel. Rosszul lesz, egy robbanás képeit vizionálja. A lány amúgy is rohamokkal küzd, mióta az eszét tudja, de ezt igyekszik leplezni a külvilág előtt. Elnyomja magában a helytelenség érzését, de másnap a sulija előtt ismét összetalálkozik a rejtélyes sráccal, és kilogikázza, hogy talán ő tudja, mi történik vele. Kiderül, hogy a tag időutazó ufó, aki az idő eseményeinek megváltoztatásának szentelte az életét egy magasztos cél, a Föld megvédése érdekében. És nem mellesleg neki hála Skylar nem robbant fel a bíróságon, mert eltüntette a bombát.

Amennyire jól hangzott a fülszöveg, annyira nem állt össze ez a könyv. Semmi sem stimmel, se a karakterek, se a világfelépítés, se a történetvezetés, egy darab pozitívumot nem tudok kiemelni, ami menthetné a menthetőt. De még érzelmi reakciót sem váltott ki belőlem (ezért sem értékelem egypontosra, mert azok a falhoz vágós könyvek), csak vállrándítva olvastam, hátha megvilágosodok, és egyszer majd tetszeni fog. Vagy esetleg beindul, merthogy még bődületesen unalmas is volt.

A világfelépítés annyira kreatív, hogy totálisan követhetetlen. Egy ideig igyekeztem felvenni a fonalat, és értelmet lelni a szerző által kreált időutazás törvényeiben, de egyszerűen nem ment. Az is elég problémás, hogy néha úgy éreztem, nem a törvények határozzák meg a karakterek cselekedeteit, hanem azok igazodnak a karakterekhez. Az egész egy nagy homályos folt, tele lyukakkal, úgyhogy a végén már feladtam, hogy megértsem, biztos nem rendelkezem elég agykapacitással. Elvégre nem lehetek olyan szép és okos, mint főhősnőnk, de erről majd később.

A kiindulópont, hogy a földönkívüliek egyfajta időtérrel burkolták be a Földet, aminek révén képesek utazni az időben, és a Föld lakosainak életében megváltoztatni ezt-azt. Újraírják az időt, bizonyos eseményeket megváltoztatnak egy kísérlet részeként. Azonnal fel is merül a kérdés, hogy ez a kísérlet mi célból történik? Mit nyernek vele? Azt hinnénk, valami nagyszabású terv része, de a válasz mindössze annyi, hogy jókedvükből teszik. És most nem vicceltem. A saját bolygójuk, Kemya katasztrofális állapotban van, de ahelyett, hogy az ottani gondok megoldásával foglalkoznának, inkább szórakoznak a Földdel. És nem, nem azért, mert invázióra készülnek, és le akarnak telepedni. Nem akarnak.

Páran az ufók közül rájöttek, hogy ez így nagyon nem oké, és alakítottak egy renegát csoportot, hogy megszüntessék ezt az időteret, és a földlakók sanyarú sorsának véget vessenek. A csoport vezetője, Jeanan elrejtett a Földön különböző idősíkokban darabokban egy fegyvert, ami az akcióhoz szükséges. De a vezető egy másik időben van, és csak az első darabhoz vezető nyom van meg, abból kiindulva kell rájönni a többi nyomra, és felhajtani a fegyver többi részét.

Itt jön a képbe főhősünk, Skylar, aki képes érzékelni ezeket az időváltoztatásokat, de csak azokat, amiket a születése óta eltelt időben végeztek. Ezért a csoport egyik tagjának, Winnek a segítségére lehet a nyomok felkutatásában. Ehhez képest simán visszautaznak az időben egy asztalterítő szerkezet segítségével évszázadokat, ami kicsit régebben történt, mint ahogy a lány megszületett, elvégre nem vámpír. Ez azért lehetséges, mert a vezető Skylar ideje alatt kezdett el visszautazgatni a múltban, ergo így a szabálynak mindjárt más a fekvése.

Skylar rohamai a különböző változtatásokkal állnak összefüggésben. Mivel sose értette, hogy miért történnek a rohamok, csak azt érzékeli, hogy új dolgokhoz kötődnek, tartózkodik ezektől. Emiatt csak szépirodalmat olvas, nem követi a filmes trendet vagy a híreket a neten. És, hogy miért van ez a képessége, ami senki másnak? Hát mert Mary Sue a bátyja eltűnése után megfogadta, hogy nyitott szemmel néz a világra!

Na én most mindezt felidézve sem értek már megint semmit, pedig még vannak apró finomítások. Például létezik egy harmincperces buborék szabály, mely szerint több időutazó nem jelenhet meg harminc percen belül a múltban, egy térben, mert az paradoxon. Ezért az új időutazó mindig kilökődik. Mondjuk magas, hogy akkor eleve hogy tud odautazni, de mindegy.

Ami viszont a legnagyobb fejtörést okozza számomra, hogy elmennek az asztalterítővel a múltba, az ő közbeavatkozásuknak hála megváltozik a jövő, mégis, mikor visszatérnek, minden ugyanolyan. Ott a pillangóhatás elve: azzal, hogy a pillangó a Föld egyik felén meglebbenti a szárnyát, a másikon akár tornádót okozhat. Itt meg semmi. Win leszögezi, hogy itt nem működik a kőbe vésett jövő, hogy egy másik múltban már minden megtörtént. A jövő nem elrendeltetett, mint a Terminátorban.

Viszont a gonosz földönkívüliek, akik a renegát csoport tagjait keresik, olyan spéci felszereléssel rendelkeznek, hogy akár a legapróbb változtatásokból is be tudják mérni, hogy Skylar és Win merre járnak. Például abból, hogy Skylarnek nekiment valaki, és a pasira borult a kávé. Ők ezt a jelet befogták, és emiatt utána képesek megtalálni Skylart. Na most, ha a könyv elején Skylarnek fel kellett volna robbannia, de Win megakadályozta ezt, akkor ezek után, Skylar bármit csinál, az nem módosulás az idő eredeti szövetében? Akkor miért csak a kiöntött kávé az?

A fejvakargatás után térjünk rá a történetre… ami nincs is? Adott egy használható alap, ami izgalmasan hangzik, aztán lesz belőle egy dögunalmas ismétlésfolyam. Nem kapiskálom, miért lett ebből sorozat, mivel ez a rész sem pörgött, és simán meg lehetett volna oldani egy könyvben is. De nem, ez is sorozat. Fogalmam sincs, mi fog még benne történni.

A cselekmény voltaképpen ott van a fülszövegben, ami alapján ugye kiválasztottam a könyvet. És éppenséggel egy kicsit durcás leszek, mikor már egy csomó oldalon túl vagyok, és még sehol sem tartunk a fülszövegben írtakhoz képest. És még az is unalmas. De ezt mondtam már, nem? Csak átveszem a szerző stílusát, mert ő is repetitíven rágta számba a dolgokat. Ennek legékesebb példája, mikor kvázi ugyanaz a dialógus zajlik le Skylar és Win között pár lap különbséggel. És akkor ott van még Skylar bátyjának folyamatos emlegetése, ami számomra teljesen hiteltelen.

Végig azon gondolkoztam, hogy tele van a könyv felesleges leírásokkal, gondolatokkal, és ha feszesebbre vennénk a tempót, ebből sokkal jobb kisülhetne. Egy csomó  tölteléket ki lehetett volna húzni. A leggázabb viszont, hogy még a jelenetek is pontosan ugyanúgy ismétlődnek. Skylar és Win utaznak az időben a múltba. Win mindannyiszor elmondja, hogy kicsi az esélye, hogy az üldözőik megtalálják őket. Skylar megtalálja a következő nyomot. Mindig pont jókor vannak jó helyen, abban a pillanatban, mikor a vezető elrejtette a nyomot, tehát Skylar találkozik a vezetővel. Meg akarja tudni tőle, hogy hol a fegyver, és akkor nem kell a kereséssel szórakozni. De mindig közbejön valami, és az a valami természetesen az üldözőpáros, persze, hogy rájuk bukkantak. És ezt a szerző háromszor, ismétlem, háromszor játssza el egymás után. A harmadik alkalommal annyi a különbség, hogy a vezető közli, hogy nem akarja átadmi a fegyvert, mert akkor végre vége lehetne a könyvek, játsszanak csak tovább kincskeresősdit.

Főhősünk, Skylar erőteljes Mary Sue vonásokkal rendelkezik. Ő anya, apa tökéletes kislánya, a legjobb barátnő, és az ő közreműködése nélkül nem lehet megmenteni a Földet. Olyannyira nem, hogy az összes nyomot ő találja meg, amikor a csoport többi tagja még mindig csak az elsőt keresi. Win nem is tudom, minek van, egyszerűbb lett volna, ha odaadja az asztalterítő időutazó gépet Skylarnek, és kész.

Ami Skylar jellemét illeti, legalább annyira felfoghatatlan néha, mint a világfelépítés. Először is, meglátja a bíróságon Wint. Aztán másnap meglátja a sulinál, és ezt olyan nagy horderejű élménynek éli meg, hogy azonnal odamegy hozzá, és leszólítja. Felkapja a vizet, amiért a srácot nem különösebben érdekli (ő a világ atyaúristene, vagy mi?), aztán meggyanúsítja, hogy fel akarta robbantani az épületet, mert neki látomása volt (igen, ezt elköpjük egy vadidegennek). Ezután Skylar otthagyja Wint, és ráuszítja a rendőrséget. Vajon, miért? Mert a srác nem alélt el a megjelenése láttán?

Azért azt felfogtam ám, hogy a szerző azt szerette volna közvetíteni Skylar szeszélyességén keresztül, hogy ő megfontoltabb, mint az átlag YA csitrik. Nem csak úgy bedől a csinisrác első szavának, hanem kételkedik benne, nem rohan azonnal egy csettintésre. Csakhogy ez elég furcsán jött át. Ahhoz képest, hogy Skylar mennyire különleges, eléggé nem akaródzik neki megmenteni a Földet. Nem is tudom, hányszor játsszák el azt, hogy ha Skylar menni akar, akkor Win elengedi, és ez sokadszorra már meglehetősen idegtépő.

Skylarről még azt kell tudni, hogy a bátyja, Noam elszökött otthonról, amikor a lány öt éves volt, és az elmúlt több mint egy évtizedben nem hallottak róla. A lány magát hibáztatja emiatt, az egész élete még mindig e körül forog, és tudja, hogy ő látta a bátyján a szökésre utaló jeleket, mégsem tett semmit. Ezt annyira hiteltelennek tartom. Nyilván egy ötéves gyerek is érzékeli a változást meg a hiányt, és valamilyen nyomot biztos hagy benne, de szerintem ez egy idő után elfelejtődik, és az emlék szelídül. De hát tudjuk jól, ő olyan különleges, hogy már akkor vágta a dolgokat!

Ehhez képest, mikor felfogja, hogy különböző változtatásokat eszközöltek az életében, eszébe nem jut, hogy például megtudhatná, mi történt a bátyjával. Inkább az foglalkoztatja, hogy egy srác megcsókolta-e egy másik életben. Noam is annyira a szánkba van rágva, hogy tudtam, valami nem stimmel a szökés dologgal, szóval ez sem hozott túl nagy meghökkenést. Ezen a ponton azért fogtam a fejem, mert Skylarből kiveszik minden racionalitás, és sutba akarja vágni az egész Föld megmentése missziót Noam miatt. Vajon ha a Földnek lőttek, akkor Noam boldogan él tovább? Ez a lottóötös kérdés.

A férfi főhősünk, Win jellegtelen, és a könyvből hiányzik a szerelmi szál. Kémia abszolút nincs a két főszereplő között, és a romantika kimerül annyiban, hogy Win egyszer megcsókolja Skylart kíváncsiságból. Ebből persze megint oda lyukadunk ki, hogy Skylar besértődik, mert ő akar lenni a világ közepe. Mondjuk ezt a kíváncsiságot a későbbiek fényében nem egészen értem, de ez mintha már megszokott lenne ezzel a könyvvel kapcsolatban.

Megan Crewe-tól korábban az Elszigetelve című könyvét olvastam, ami szintén tele volt hibás döntésekkel és megkérdőjelezhető karakterekkel, mégis a vírusos témát fogyaszthatóan tálalta. Itt a próbálkozás nagyon félresiklott. Aztán lehet, hogy maga a tömör zsenialitás ez a könyvecske, csak én vagyok túl kevés hozzá, sose lehet tudni.

Értékelés: 2/5
Borító: 4/5

Sorozat: Earth & Sky #1
Kiadó: Razorbill
Megjelenés éve: 2014
Oldalszám: 304

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése