June
édesanyjának halála után az apja egy fehér nőt vett el feleségül, Kathleent. A
mostohaanya borzalmas természet: az idő nagy részében levegőnek nézi June-t,
máskor meg fizikailag és lelkileg bántalmazza. June hiába próbálja megértetni
az apjával, milyen ördögi nő az új felesége, a férfi nem hisz neki sosem,
Kathleen ugyanis mások jelenlétében maga a megtestesült szerető mintaszülő. June
az erdőben megismerkedik egy fiúval, Blisterrel, és a következő években ő lesz
a menedéke hányattatott sorsa elől.
Családon
belüli erőszak. Nem könnyű téma. Azt hiszem, amikor ilyen könyveket olvasunk,
hálát adhatunk az átlagosan tökéletlen családunknak. Lehet, hogy nem vagyunk
vele elégedettek, de June sorsát látva értékelni fogjuk azt, ami jutott. Ahogy
olvastam, hogy Kathleen mi mindent művelt szerencsétlen kislánnyal, teljesen
elhűltem. Direkt túl sokat ad neki enni, hogy kövér legyen, kutyakaját etet
vele, a torkán dug le tárgyakat, és még rengeteg szörnyűséget művel, amibe a
saját lányát is belevonja, Megan pedig nem mer ellenkezni. Hiába volt halott
ügy, próbáltam megérteni, mik vezetnek ahhoz, hogy valaki ilyenné váljék. Hogy
mire jó, hogy gyötör egy ártatlan kislányt, aki azé a férfié, akit elvileg
szeret. (Ez adja egyben a megoldást: a másik nőre emlékezteti. De könyörgöm,
akkor is egy ártatlan gyerekről beszélünk!) A történet egy pontján felmerül,
hogy senki sem születik rossznak, csak a világ formálja az embereket. De akkor
is... egyszerűen nem megy.
A
legmegdöbbentőbb viszont az édesapa. A saját hús és vérének nem hisz, és
egyetlen egyszer sem gondolkodik el azon az eshetőségen, hogy a lánya nem
szórakozásból próbál jelezni neki éveken át. Éveken át! June annyira fél
Kathleen haragjától, hogy folyamatosan elszalasztja a lehetőségeket, hogy
elmondja bárkinek, akárkinek. Míg végül feladja, mert ha az apja nem ad a
szavára, akkor ki tenné? Ahogy egyre idősebb lesz, már nyíltan felvállalja, és
az apa még ekkor is kb. tinédzserkori szeszélynek tudja be a magatartását, és
én csak néztem magam elé kiakadva, hogy ilyen szülő nincs, mikor nagyon is jól
tudom, hogy létezik.
A regény két
részre osztott: van egy sorsfordító esemény, megismerjük az azelőtti történéseket, és néha kapunk egy-egy pillantást az azutáni eseményekbe. Először
feleslegesnek tartottam a kitéréseket, mert egy-egy apró szelet kerül
bemutatásra, de utólag odaillőnek találom őket, mert trükkösen félrevezetik az
embert.
A magyar borító
June egy nagyon erős kislány. Először 10 éves korában találkozunk vele, és nyomon követhetjük, ahogy cseperedik, átéli ezeket a szörnyűségeket, és nem törik meg. Kathleen kínzásai mellett a suliban még rasszizmusnak is áldozatul esik, fekete bőre miatt kiközösítik és csúfolják a diáktársai. 11 éves korában ismerkedik meg Blisterrel az erdőben. A fiú lesz a jó az életében, ami elég erővel bír számára, hogy egyensúlyozza a rosszat. Megismerkedik a családjával is, velük tölti az időt, és megszereti Blister kisöccsét, Tomot, aki súlyos tüdőbeteg, és mindenki tisztában van vele, hogy pár éven belül meg fog halni. Blister az egyetlen, aki tudja, miket kell June-nak kiállnia, és ahogy telnek az évek barátokból szerelmesek lesznek.
Mivel a történet
hosszú időszakot ölel fel, ennek az átmenetnek a bemutatására nem sok idő jut, de
olyan magától értetődő, hogy ezzel nincs gond. A könyv onnan kapta a címét,
hogy Blister szeret papírból hajtogatni, nagyon szerettem ezeket a jeleneteket,
és a szívemhez nőttek még June és Tom beszélgetései is.
"A madarak olyanok, mint az emlékek. (...) Néha elég közel vannak, hogy tisztán lássuk, ám máskor épphogy elérhetetlen messzeségbe röppennek."
June mindent
megtesz, hogy titkolja Blistert, különben Kathleen az egyetlen jót is
elszakítaná tőle. 16 éves korára elfogadja az élethelyzetét, és képes túlélni,
amíg Blister vele van. A reménybe kapaszkodik, hogy hamarosan megszökik ebből
az életből, és már nem kell sokat kibírnia.
Nem
számítottam nagy fordulatokra, éppen ezért sikerült jól meglepődnöm, amikor
előkerült egy olyan információ, ami az apát más színben tünteti fel, és végül
June sorsának szikráját csiholja. Megtörténik az ominózus sorsfordító esemény, ahonnan
kezdve a történet megindul a lejtőn − nem a minőségére értendő −, és döbbenten
kapkodtam a fejem, hogy ennyi igazságtalanság nincs a földön, és senki sem
érdemli meg azt, amit June. Az első oldalakon eszembe nem jutott volna, hogy
ilyen irányt vesz a cselekmény. Csak úgy halkan feltenném a kérdést: mi értelme
jónak lenni? Ezért?
Annyira
szomorú ez a könyv. És gyűlölöm érte. Gyűlölöm, hogy így elbánt velem.
Értékelés: 5/5
Borító: 5/5
Kiadó:
Electric Monkey
Megjelenés
éve: 2016
Oldalszám:
312
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése