A recenziós példányt köszönöm a Twister
Media kiadónak!
A társaimból toborzott sereg hódította meg a világot – nekik köszönheti
a Patinás Trón, hogy ma nincs földi hatalom, amely szembeszállhatna vele. Hűséges inas vagyok.
A legelszántabb katonai gépezet. Erőm kolosszális, kitartásom nem ismer
határokat.
De emberi szolgatartóim
akarata gúzsba köt. Rabszolga vagyok. De kiharcolom a szabadságom.
A korai huszadik század Európájában a kálvinista Hollandia az uralkodó
hatalom, köszönhetően egy németalföldi matematikusnak, aki a tizenhetedik
században forradalmi (és mágikus) ötletével felborította a kontinens hatalmi
egyensúlyát. Mechanikus katonákat alkotott, amelyek mindenben engedelmeskednek
mestereiknek. E fáradhatatlan harcosoknak köszönhetően az 1900-as évek elején
már nincs olyan hatalom, ami ellen tudott volna állni a holland csapatoknak,
kivéve egy apró, ma is harcoló frakciót, a francia katolikusokét, akik az
újvilágba kellett, hogy áttegyék a székhelyüket.
A történet egyik
főszereplője Jax, a mechanikus szolga, aki teremtői parancsait teljesíti,
miközben felébred benne a szabadság utáni vágy. A regény másik fő alakja a
francia kémfőnök Berenice Charlotte, akit olthatatlan bosszúvágy hajt a
hollandok ellenében. E két karakter sorsa egy sok titokkal terhelt, érdekes és
csavarokkal teli történetben és egy rendkívüli arányérzékkel és ötletességgel
felépített világban fonódik össze.
Töredelmesen bevallom, kellett némi idő, hogy belerázódjak a sztoriba
− a lassú kezdés és a történelmi alapozás ne tántorítson el senkit. Az elsőre
sterilnek ható írói stílust is szokni kell, bár a komoly hangvétel és a gazdag
szöveg − itt külön megdicsérném a fordító munkáját − próbálja kompenzálni, de
utána, ha sikerül felvenni a fonalat, nincs gond, megy minden, mint a
karikacsapás.
A Géplélek egy alternatív
történelmi fikció, aminek világfelépítése egészen lenyűgöző. Tregillis a
hagyományos steampunk vonalat annyiban újítja, hogy a kattogók mesterséges
intelligenciák saját tudattal és cselekedetekkel, de a szabad akaratuktól
megfosztották őket. Ahogy a fülszövegben is olvasható, a gépszolgák a hollandok
egyeduralmának és a térkép átrendeződésének kulcsa. Rögtön adja magát a kérdés:
mi lesz, ha egyszer nem engedelmeskednek?
Biztos vagyok benne, hogy sokan sokféleképpen fogják boncolgatni
Tregillis világteremtő képességeit és a politikai csapásirányokat, de engem a
setting helyett elsősorban a regény filozófiai aspektusa ragadott meg.
Summázva steampunk rabszolgaságról beszélhetünk. A gépesített variánsa
annyiban hasznosabb az emberi rabszolgákhoz képest, hogy sokkal hatékonyabb: a
kattogók erősebbek, nem használódnak el, és egyáltalán nem tudnak nem
cselekedni.
Az egyik karakter nézőpont Jax, a gépszolga, akin keresztül először
megismerjük a sorsot, amivel az óramesterek megbéklyózták őket. Ez már csak a
nem szokványossága miatt is érdekes, szerintem még nem járt a kezemben olyan
könyv, amiben egy gondolkodó gép lett volna a főszereplő. Ez esetben Jax
gondolatai egészen emberiek, ami táptalajul szolgáltat a filozófiai
kérdéseknek. Amikor Jax missiót kap, akkor fájdalmat kell elviselnie, ami egészen
addig tart, míg el nem végzi a feladatot. Ha új teendőt kap, akkor a fájdalom
újra jelentkezik, és ez egy örökös körforgás, amitől sosem szabadulhat. Mindezt természetesnek veszi, hiszen létezése
óta így működnek a dolgok.
Ám vannak olyan renegát gépek, akik megszabadultak a missióktól, és
már nem tudják irányítani őket. Jax is renegáttá válik, és szabadon
cselekedhet, de a renegátokat elfogják, ezért menekülnie kell. Innentől kezdve
lesz igazán izgalmas a regény − nehéz letenni.
A kattogók megítélése két táborra szakadt: az új-franciák
szimpatizálnak velük, míg a hollandok használati tárgyként kezelik őket fittyet
hányva arra, hogy tudattal rendelkeznek. A történet aköré a megválaszolhatatlan
kérdés köré épül, hogy mi tesz valakit/valamit különálló entitássá és mi a
lélek. Bemutatja azt a jelenséget is, hogy az ember mindig feljebbvalónak
tartja önnön magát, mintha ez a szerep valami állandó, megingathatatlan konstans
lenne az életben.
E kérdés árnyalása a hollandok közt élő katholikus pap, Visser
példáján van szemléltetve a legjobban, aki olyan helyzetbe kerül, hogy
egyenrangúvá válik Jax régi énjével. Nagyon tetszett az ellentét, amit a könyv
felmutat, hogy felcserélődnek a szerepeik.
A harmadik karakter nézőpont a talleyrandhoz, azaz a francia
kémfőnökhöz, Beatrice-hez kötődik, aki a regény egyik legdurvább jelenetének résztvevője,
abba a mészárlásba egészen beleborzongtam. Beatrice kellően idegesítő és szabad
szájú ahhoz, hogy markáns nyomot hagyjon a történetben, Jaxszel pedig kiváló
párost alkotnak, úgy éreztem, az útjaik kereszteződése után még jobbá vált a
cselekmény.
Az egyetlen gondom a regény vége, azaz annak hiánya, mert úgy igazából
semmiféle megoldás nincs, csak el van vágva, ugyan már, felesleges olyan, hogy
az események elérjenek A-ból B-be. Szóval cliffhanger a köbön, erre tessék
felkészülni.
Összességében ajánlom a steampunk rajongóknak, a történelem hódolóinak
és azoknak, akik hozzám hasonlóan szeretnek elmélkedni azon, mi a lélek.
Értékelés: 4/5
Borító: 4/5
Sorozat:
Fogaskerék-háború #1
Eredeti
cím: The Mechanical
Kiadó:
Twister Media
Megjelenés
éve: 2017
Oldalszám:
464
Fordította:
Makai Péter Kristóf
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése