2014-es nyári leltár

Kitaláltam, hogy szeretnék alkalmanként leltárt csinálni az olvasmányaimról, hogy összegezzem, milyen gyöngyszemre bukkantam épp, vagy milyen könyvből csinálnék gyújtóst. Viszont elgondolkoztam azon, hogy nem akarok minden hónapban muszájból címsorolást tartani, ezért minderre csak évszakonként fog sor kerülni. Tehát lássuk, mit tartogatott az idei nyár!

Összesen 16 (12 magyar, 4 angol) könyvet olvastam a nyári nem létező forróságban. Ez átlagosan nagyjából heti egy könyvet jelent, ami mondjuk a tavalyi olvasási ütememhez képest elég kevésnek mondható, de igyekszem kevesebb időt fordítani az olvasásra. 

A június rendhagyó hónap volt, ugyanis megtiltottam magamnak, hogy könyvet vegyek a kezembe 2-3 hétig, mert másra kellett koncentrálnom. Sajnos olyan ember vagyok, aki az élete, a problémái, a bánata elől nem az alkoholba, hanem a könyvekbe és a sorozatokba menekül (sorozatot sem néztem akkor). És igen, képes vagyok elhanyagolni miatta a fontos dolgokat, illetve azzal áltatni magam, hogy majd később, mert ráérek még, persze. Végül is, ha nem viszem semmire az életben, legalább dicső tettemként felhozhatom, mennyi történetbe ástam el magam, hurrá. (Lehet, a Guiness-rekordra hajtok.) 

Szóval júniusban folytattam kedvelt írónőm Maggie Stiefvater Hollófiúk sorozatát a második résszel, ami érdekes volt abból a szempontból, hogy önálló kötetként imádtam, de mint egy sorozat következő darabja nem voltam annyira elragadtatva tőle. Aztán sor került az Angyalsors trilógia befejező darabjára, az Angyalvágyra, amit már nagyon vártam, de akkora csalódást okozott az a rózsaszín nyáltenger, hogy azonnal repült is a legrosszabb sorozatzárók polcra. De legalább a borító passzol a sztorihoz, ha optimistán állok hozzá. A Reboot kétrészes sorozat lezáró kötete is eléggé csalódást keltő volt. Mostanában nincs túl sok szerencsém a lezáró kötetekkel.

De azért hál’istennek akadnak kivételek, így júliusban végre befejeztem A beavatott trilógiát, amitől viszont rettegtem, hiszen annyira negatív kritika született róla, mind a magyar, mind a külföldi oldalakon, és ezért lepődtem meg nagyon-nagyon, hogy imádtam a könyvet. Imádtam, hogy Veronica Roth képes volt még egyet csavarni a sztorin, és imádtam, hogy nem szokványos befejezéssel találkoztunk (igen, főleg ezt nehezményezték sokan). A Kalitkába zárt álmok Ruta Sepetyis előző könyve után olyan érzés volt, mintha nem is ugyanattól olvastam volna. Az emlékek őrét sokat kerülgettem, de végül csak rászántam magam, és nem bántam meg, remélem a folytatásaira is sort keríthetek a közeljövőben. Folytattam az Altered című sorozatot is a következő résszel, ami nem ért fel az elődjéhez, de azért kellemes szórakozás volt a hibái ellenére is. 

Mostanában sorozatcsökkentő tevékenységet folytatok, aminek következtében elkaszáltam egy csomó sorozatot. Olyanokat is, amikből már csak egy kötet volt hátra, de már nem nagyon emlékeztem az előző részekre, úgyhogy akkor lehúztam őket a listámról, mert így tényleg nem sok értelme lenne rájuk pazarolni az időt. Azok is repültek, amik érdekelnek, de mégsem volt bennük meg az a plusz, a sok kötetes folytatásokkal egyetemben. Kezd kicsit herótom lenni a sorozatoktól, mert az addig még oké, hogy trilógia, csak aztán jönnek az ilyen kiegészítő novellák, olyan spin-off regények, még pluszplusz folytatások, és van már egy pont ahol megcsömörlök (filmeknél dettó. Komolyan mondom, ez a futószalagontermelés, ami folyik a szórakoztatóiparban elképesztő) Másrészt igyekszek sort keríteni a befejező kötetekre is, úgyhogy mostanában sok ilyen került a kezembe.

A Csontszüretről már annyit hallottam, hogy meg kellett róla győződnöm a saját szememmel. Inkább ne tettem volna. De arra jók ezek a könyvek, hogy inspiráljanak, hogy ha az ilyesmit ennyien szeretik, akkor bárkiből lehet író, csak írnia kell. Július utolsó könyve Az Archívum volt, a nagy szívszerelmem, amit tavaly még angolul olvastam, és imádtam, és a Főnix Könyvműhely remek akciójának köszönhetően magyarul is beszereztem magam a folytatásával, a Felszabadulással együtt, ami már augusztusban került terítékre. És bár nem érte el az első rész szintjét, mégis hozta ugyanazt a hangulatot, szóval csillagos ötös könyv lett.

Tehát augusztusban ezután ismét egy sorozat befejező része került sorra, és a Treatment ezennel meg is kapja a nyár legrosszabb könyve címet is, és a legnagyobb csalódás címet is, mert én még nem találkoztam olyan sorozattal, aminek az első része ötpontos volt, a második része pedig egy pontot produkált. Ez nagyobb eltérés, mint a nappali-éjszakai hőingadozás a sivatagban! Ezután egy rég a polcomon álló könyvet kezdtem el, az Anna és a francia csókot, amiről szintén rengeteg pozitívumot hallottam, és ezeknek minden szava igaz volt. Párizs és az egész könyv édesaranyos hangulata megmelengette a szívemet, és mosollyal az arcomon lapoztam végig a könyvet. Imádom az ilyen könyveket, szóval ha tudtok hasonlót, ajánljátok nyugodt szívvel. 

Mivel szeptemberben jön a film, ezért épp itt volt az ideje, hogy nekikezdjek Az útvesztőnek, és most áldom az eget, amiért végül nem vettem meg magamnak a könyvet, mert sajnos nekem nem nyerte el annyira a tetszésemet, mint másoknak. Pedig a sztori jó volt, csak az író stílusa nem igazán feküdt az ízlésemnek. A Nem vagyok sorozatgyilkost az unokahúgom lelkendezése nyomán olvastam el, és nem gondoltam volna, hogy ennyire imádni fogom, úgyhogy simán landolt is a nyár legjobb könyvei között. A Hadd mondjam el…-től ugyanazt a hatást vártam, mint a Jégviráglányoktól, így bánatosan tapasztaltam, hogy ez az érzés elmaradt. Szót kell említenem a Love Letters to the Deadről, amibe belekezdtem (annyira, de annyira gyönyörű a borítója), és bár imádtam ezt a keserédes, szomorkás hangulatot, a stílust, és a zseniális szerkesztési ötletet, de a cselekmény elemei olvasásgyilkosak voltak, és ezért 25%-nál feladtam. A nyár utolsó könyve a Timestorm lett, ugyancsak egy lezáró kötet, ami annyira „jó” volt, mert a szerző semmit sem idézett fel az első két részből, így semmit sem értettem, és az időutazás is olyan bonyolult lett, hogy nem tudtam követni. 

Legjobb olvasmányok: A hűséges, Az emlékek őre, Az Archívum, Felszabadulás, Anna és a francia csók, Nem vagyok sorozatgyilkos

Legrosszabb olvasmányok: Angyalvágy, Csontszüret, The Treatment, Timestorm

Nagyon vártam, de csalódtam: Angyalvágy, Rebel, The Treatment, Az útvesztő, Timestorm

Összegzés: Hat könyvet nagyon szerettem, négyet utáltam, ez nálam nem is olyan rossz arány, bár ha összemossuk a csalódást keltő könyvekkel, akkor ez a szám már mindjárt felduzzad. 

A könyvek egy részéről lesz kritika a későbbiekben