Kira, egy tizenhat éves orvostanhallgató a saját bőrén tapasztalja
meg, ahogy az RM miatt az emberiség maradéka lassan kipusztul, miközben a
kötelező terhességi törvény a polgárháború szélére sodorja őket. Kira nem
hajlandó tétlenül nézni az eseményeket, mindent elkövet, hogy megtalálja a
vírus gyógymódját. Erőfeszítései közben döbben rá: mind az emberiség, mind a
Részlegesek túlélése azon múlik, sikerül-e felfednie a két faj közötti
kapcsolatot – amelyet az emberiség vagy elfelejtett, vagy soha nem is tudott róla.
A Részlegesek-trilógia legnagyobb
"hibája", hogy 2017-et írunk. Valószínűleg, ha a megjelenése idején
olvasom, nem azután, hogy túlvagyok a disztópia/posztapokaliptikus/sci-fi YA
dömpingen, sokkal jobban tetszett volna, és sokkal inkább hűha élmény lehetett
volna. De nem tudom visszaforgatni az idő kerekét, így végeredményben egynek jó
volt olvasni a sorozatot, de ennél nem több.
Az a baj ezzel a
műfajjal, hogy jól bejáratott panelekkel dolgozik, amiket nem lehet sokféle
variánsban alkalmazni. Ezért számomra sajnos nagyon sok ponton kiszámítható
volt a cselekmény, és a fordulatok sem ütöttek akkorát, mint kellett volna.
Konkrétan a Partials-ban van egy elég
nagy horderejű csavar, amit nem feltétlen lehet kitalálni, de számomra annyira
adta magát… És sajnos ez végigkísérte mindhárom könyvet, konkrétan a lezáró részt
úgy olvastam, hogy a gyógymód logikusan nyilvánvaló volt, és meg kellett várni,
míg a karaktereknek is leesik, ami olvasói szempontból sosem túl előnyös.
A történet nem
újdonság, és az a "szép" benne, hogy mínuszolva a sci-fi aspektust,
bármelyik közegre ráhúzható: a melegekre, a nemzetiségiekre, de azt hiszem a
jelenlegi politikai helyzet, a bevándorlók kérdése most a leginkább idevágó
téma. A regényben a Részlegesek rasszizmus áldozatai, nem tekintendők
egyenrangúaknak az emberekkel, és ez az ellentét szolgáltatott a múltban és a
jelenben is okot a két népcsoport közti feszültségre, majd háborúra. Ráadásul
az egymás iránti közgyűlölet zsigerből jövő, mélyen gyökerező, amit nem lehet
csak úgy egyik pillanatról a másikra kiirtani.
Engem leginkább
az első rész szerves részét képző Remény törvény döbbentett le. A gyerekek a
megszületésük után megbetegszenek és meghalnak, mire a kormánynak mi a
reakciója? Szülessen még több gyerek, és kötelezik a terhességre a nőket, nincs
apelláta. Ha meghal a gyerek, akkor újra és újra teherbe kell esni… A
korhatárt pedig egyre lejjebb szállítják. Ezen így teljesen kiakadtam − pláne
annak függvényében, hogy a 21. században élünk, de az a propaganda megy
előszeretettel, hogy nőként a kölykök potyogtatása a dolgod −, mert nem
elég, hogy az egésznek semmi értelme az égadta világon, de a saját nőnemű
embertársaik egészségét veszélyeztetik!
Igyekeztem
elvonatkoztatni attól, hogy ez egy YA regény. Máskülönben röhejessé válik, hogy
a 16 éves gyerekek képzett orvosok, hogy a 16 éves főszereplő fedezi fel a
gyógymódot és menti meg a világot, mert a felnőttek ugye tök hülyék. Szóval a
képzeletemben a szereplők minimum huszonévesként éltek végig, és ez már csak
azért sem volt nehéz, mert a sztori kivitelezésileg egyáltalán nem érződik
YA-nak. (No igen, és hogy ez könnyen menjen, hozzájárult a magyar fordító is,
aki szerint teljesen logikus egy ifjúsági könyvben, aminek tizenévesek a
szereplői és tizenéveseknek szól, magázódni.)
Üvölt róla, hogy
férfi írta, és ez hatalmas pozitívum sok szempontból. Úgy is mondhatjuk, hogy
ez egy fiús széria. A főhős, Kira egy céltudatos, talpraesett lány, aki nem
agonizál a pasikon, az unalmas női dolgokon, nem várja el, hogy más oldja meg a
problémáit, hanem a kezébe veszi az irányítást. Ugyan van szerelmi szál −
egyenesen szerelmi háromszög −, de Wells érintőlegesen kezeli. Nincsenek
felesleges kitérők, a főszálat nem érintő mikrosztorik, hanem arra koncentrál,
amire kell. A lényeges dolgokat nem mismásolja el, hanem itt kéremszépen komoly
− hitelességét tekintve nem tudom mennyire − leírások vannak a vírusokról, és
arról, ahogy Kira megfejti a működésüket.
A trilógia egyes
darabjai nagyjából ugyanazt a szintet hozzák, de a harmadik részre beütötte a
fejét némi minőségromlás. Az előbb emlegetett szerelmi szál kap egy nyálas
monológot a végére − eskü nem tudom, miért volt erre a szükség, szerintem
eltelt annyi idő, hogy felesleges volt erőltetni a háromszöget −, és sajnos a
központi konfliktus ugyan feloldásra kerül, de a lényegi rész kimarad: hogy
lesz ezután? A történet végig ezt a témát járja körbe, hogy van két népcsoport,
akik képtelenek együttműködni, és minden az ellen szól, hogy ez valaha is
megtörténjen, pláne, hogy a sérelmek a trilógia folyamán csak gyűlnek és
gyűlnek. Ahelyett, hogy Wells elcsúsztatta volna az arányokat, és arra
törekedett volna, hogy kapjunk egy pillantást a jövőbe, hogy elhiggyük a béke a
két nép között lehetséges, inkább elnyújtotta az utat − szó szerint. A
főszereplők jellemzően egyik helyről mászkálnak a másikra, és többször külön
vannak, tehát külön vándorlások is gyakoriak, amik helykitöltőnek alkalmasak,
de… úgy éreztem, hogy csak az időhúzás folyik. (Az időhúzásra még jó példa az
Isolda-gyerek szál, amit egy az egyben húzni lehetett volna a könyvből, mert
csak plot device, és az a szál nem fut ki sehová, vagy Delarosa megállítása,
amikor úgyis az lesz a vége, ami).
A másik, ami miatt
a trilógia nem tudta magát belopni a szívembe, hogy a karakterek nem sikeredtek
túl erősre. Az E/3-as elbeszélőmód inkább a cselekvő leírásokra fókuszál, nem a
karakterábrázolásra, nem ismerjük meg őket annyira, hogy érdekeljen a sorsuk.
Hiába tökös főhős Kira, nem tudtam hozzá kötődni, Samm a Részleges
érzelemmentességéből kifolyólag olyan, mint egy robot, a többiek pedig
leginkább csak nevek. A legjobban Marcust bírtam, aki a humort szolgáltatta, és
tényleg mindig feldobta a jeleneteket, és Jaydent − akiről egészen sokáig azt
hittem az első részben, hogy a szerelmi trió tagja lesz… de nem így alakult.
Összességében többet vártam a szériától, de még így is úgy vélem, érdemes elolvasni. Viszont
ha Dan Wellst önmagához mérjük, a John Cleaver sorozata minden szempontból
minőségibb − ami már csak azért is érdekes, mert az íródott előbb.
Értékelés: 4/5
Borító: 5/5
Eredeti
cím: Partials, Fragments, Ruins
Sorozat:
Részlegesek
Kiadó:
Fumax
Megjelenés
éve: 2012, 2013, 2014
Oldalszám:
456, 524, 438
Fordította:
Bayer Antal
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése