12 monkeys 1. évad

A Syfy gondolt egyet, és az 1995-ben Bruce Willisszel, Brad Pittel és Madeleine Stowe-val elkészült klasszist sorozattá adaptálta. Én személy szerint nagyon vártam a 12 monkeyst, hiszen benne volt a pakliban, hogy valami fantasztikus sül ki a dologból, ráadásul menthetetlen időutazás fan vagyok.

James Cole visszautazik 2013-ba, majd 2015-be, hogy megakadályozza egy vírus elterjedését, ami világméretű pusztulást hoz: az emberiség nagy része kipusztul. Meggyőzi Dr. Cassandra Raillyt, hogy segítsen neki a nyomozásban, ugyanis a járványügyis orvos által rögzített hangfelvétel alapján választották ki Cole-t erre a jelentős szerepre. Ők ketten mindent megtesznek azért, hogy megelőzzék az apokalipszist, és a jövő sose következhessen be. A kérdés, hogy sikerül-e vagy eleve elrendeltetett? Elválik-e a sorozat az elődjétől?

Az originál filmet is nagyon szerettem anno. Csak azért nem néztem rongyosra, mert a frász kerülget a zenéjétől. (A sorozat intrójában elhangzó zene meg sem közelíti.) Tudom, béna kifogás. Azt viszont meg kell hagyni, hatásos, hiszen olyan szinte beleivódik az emberbe, hogy azonnal tudja, hogy miről van szó, és egyúttal a főhős zavart elmeállapotára reflektál.

Ez az, ami adott egy csipetnyi fűszerezést a filmnek, se a főhős, se a néző nem tudja egy idő után, mi a valóság, létezik-e a vírus, a jövő nem csak egy borult elme szüleménye. Ez azért emelem ki, mert ez a rész teljesen kimarad a sorozatból; minden adott ahhoz, hogy tudjuk az időutazás tényleg létezik, a vírus el fog szabadulni, és ezt meg kell akadályozni.

Ennek megfelelően a történet két szálon játszódik, 2015-ben és 2043-ban, a főhős e két évszám között ugrál. Mindegyik jelennek megvannak a maga problémái. 2015-ben Cole és Cassie nyomoznak, lassan csipegetik az infókat a vírusról, míg 2043-ban a szereplőknek technikai problémákkal, fosztogatókkal, egyéb közösségekkel kell megbirkózniuk. A jövő a vakbuzgó hit reprezentációja, a hit olyan szinten eluralkodott a múlt megváltoztatásán ügyködő embereken, hogy bármit képesek megtenni azért, hogy a küldetésük sikerrel járjon. Még ölnek is, hiszen ha megváltozik a múlt, úgyis mindegy kinek a halálra szárad a kezükön.

A pilot nagyon tetszett, de a folytatásban nem tudta azt a minőséget felmutatni, holott megmaradt szórakoztató szinten (lehet csak az időutazás öröme miatt, passz). A történet előrehaladtával úgy éreztem egy-egy résznek nem volt sok funkciója, csak annyi, hogy azt hiszik, most mindennek vége lesz, aztán mégsem, csak szereznek egy új infót (akár a jövőben, akár a múltban), ami új irányba tereli a dolgokat.

Mindeközben szépen építik és mutatják be Cole és a legjobb barátja Ramse kapcsolatát, aminek nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget, de sokkal több áll mögötte, mint ami. Ehhez egy elég szép wtf feeling párosul, és utólag belegondolva baromira bejött ez a szembeállítás, mert nem számítottam rá. Viszont az egy tollvonással húzott motiváció olyan gyenge lábakon áll, hogy még egy szél is elfújná. Sajnos olyan szinten életszerűtlen és nevetséges az egész, és annyira nem tudom bevenni a sürgető indítékot, és a mindent felrúgunk elvet, amit Ramse vall, hogy nem, és kész. Ennél jobbal kellett volna szolgálnia az íróknak, hiába tetszett, ahová elfajult a dolog. Végig csak arra tudtam gondolni, hogy a remek célt akkor is aláásta a gyatra kivitelezés.

A másik, ami még eléggé zavart, hogy amikor ugyanazt a szereplőt 20-30 évnyi különbséggel látjuk, akkor könyörgöm már ne nézzen ki tök ugyanúgy! Öregítő maszk és fiatalabb színész, az erre a megoldás, de ez így annyira nem. És akkor képesek beleadni karakterek szájába, hogy Cole pontosan ugyanúgy néz ki, mint 30 éve (mert Cole-nak csak pár nap/hét telt el), de a másik karakter, akinek viszont ténylegesen eltelt 20 év, szintén úgy néz ki, mint 20 éve. Erre miért nem lehetett ügyelni? A fináléban egymondatos magyarázatot kaptunk erre, aminek szerintem nem sok értelme van, de legyen ez az én véleményem. Végül is kvázi örülhetünk, hogy van magyarázat a sorozat törvényei szerint.

Amennyire lejjebb esett a színvonal az elején, annyira magára talált azt utolsó részekre, amikor minden epizód után már szívesen néztem volna a következőt. Rendesen összekapták magukat. (Kivéve a hevenyészett, háttérben lopakodó szerelmi szálat, ami eléggé a semmiből jött.)

A filmből még áthozták a visszamaradott emlékezős részt Cole gyerekkorából, ami végigkíséri az egész filmet, hogy aztán a végén lecsapódjon. Itt igazából nem sok haszna volt, inkább csak tisztelgésként szolgált, hiszen ott az adta a végén a csattanót, itt meg inkább el akarta hitetni velünk azt, amit nem akarunk elhinni a jövő megmásíthatatlanságával kapcsolatban.

A finálét ütősen rakták össze, a vége cliffhanger igazi atyaúristen, most meg mi lesz itt bomba volt, ami után nehéz elhinni, hogy mennyit kell várni a második évadra. A folytatásra, ami teljesen tiszta lappal nyit, hiszen bezárult a kör, letudtuk a film eseményeit, és a cselekmény már túl is lépett azon az ismeretlenbe. Itt vannak mindjárt a 12 majom tagjai: a kék emberek egyetlen hatalmas, villogó kérdőjel.

Ha nem is voltam mindig maradéktalanul elégedett, összességében jó volt ez, na!

Értékelés: 4/5